... (és hetek óta először nem rotyogó halászlére gondolok a víz címszó alatt), úgy érzem magam végre a munkahelyemen.:) Bár lehet, hogy a jobb fülemben a dobhártyámon kicsit beköszöntött a jégkorszak, na de üsse kő, ha ez a feltétele annak, hogy ismét szellemi tevékenységre legyek képes, akkor vállalom. :) És tűröm. Vidáman és csendben mosolyogva.
Tegnap este ugyanis másodszor is elmentem bevásárolni, ezúttal a munkahelyemre vettem egy pörgentyűt, és annyit még elárulok, hogy ma reggel már kevesebb, mint negyedóra alatt sikerült összeszerelni (hja, kezdek rutinos lenni), de további gondolatokat nem engedek meg magamnak ebből kifolyóan, mert úgy látom, kicsit felpezsdítette a kedélyeket...
Szóval mostantól jobbnál jobb napok következnek, már csak attól tartok egy kicsit, hogy a sok buszozástól, ameddig eljutok egyik hűvös helyről a másikra, annyira le találok barnulni, hogy a túró szerepre mást kérnek fel a Thúró Rhudi reklámban...
...és akkor mi lesz a fényes karrieremmel...?
4 megjegyzés:
wow nem is tudtam, hogy így írják a Thuró Rudit.
így írják, ha az ember nem akarja, hogy mindenki a blogjára akadjon, aki a titkos receptet keresi a neten... :)
Azt a mindenit, ez bizony nem jutott volna eszembe! De mért baj, ha ráakadnak? Vagy csak hiteltelenné válik a statisztika?
Nem akarom megkockáztatni, hogy romoljon a helyzet... eddigi hűséges olvasóim számát (kb. 5:) ) jelentősen megnövelte, hogy feltettem a "m*ki" címet viselő ifjúkori képemet... le merném fogadni, hogy egyik buzgó m*kikutató sem olvassa azóta sem a blogomat.. viszont napi 10 olvasóval a nyakamban még lámpalázassá válok és elmegy a kedvem a pötyörészéstől... :)
Megjegyzés küldése