péntek, január 11, 2008

Ez a csend...

... napja volt, ugyanis otthonfelejtettem a mobilomat. Kíváncsi vagyok, milyen látvány fogad, ha hazaérek. Remélem nem lesznek ismeretlen számok és hivatalos személyek által kezdeményezett hívások, mert akkor lehet magyarázkodni, elnézést kérni és azon töprengeni, hogy vajon ki és vajon mit akarhatott...? Ennél jobban már csak azt utálom, amikor az Orange-es számomon csengetget valaki őrült, naponta 10x, aztán amikor megunom, és felveszem, akkor kiderül, hogy nem is engem keresett az, aki az állam egyetlen hivatalos nyelvén beleszól, aztán hümmög valamit, képtelen elhinni, hogy nem én vagyok az ő embere, nekem meg jópár centem bánja ezt a néhány másodperces értetlenkedést...

A csend mellett egy kellemetlen érzés is meghatározta a napomat. Elsőkézből tudtam meg, hogy valakinek nem hosszabbítják meg a szerződését a munkahelyen, ahol dolgozom, azóta pedig hihetetlenül rossz ránézni az illetőre, amint gyanútlanul beszélget és közben nem is sejti, hogy a sorsa megpecsételődött. Viszont, mivel felhatalmazást nem kaptam rá, hogy én közöljem vele (és egyébként sem az én feladatom ezt megtenni) és nem is akarom én kelteni a feszültséget (vannak ugyanis mások, akik ezt önként és dalolva, kérve és kéretlenül felvállalják), ezért csak hallgatok és... furán érzem magam.

Na de hálistennek itt a hétvége, ébresztő kikapcsolva, kezdődhetnek a hatalmas alvások és talán még némi korcsolyázást is beiktatok. Persze csak ha nem ered el az eső...

1 megjegyzés:

maszatka írta...

Na, és elárulod, hány nemfogadott hívásod volt ? :)
Az eső nem esik, korcsolyázni optimális körülmények... Én is mennék, de számomra a jó idő és jó korcsolya mellé egy harmadik tényező is kellene ahhoz, hogy korcsolyaélen maradjak! És arra jelenleg kevés kilátás van. Egyszóval, szükségem lenne egy 190 centi magas, izmos, kitartó férfira, aki korcsolyázni is tud, és engem megakadályoz a lendületes csúszásokban, huppanásokban :D