péntek, augusztus 31, 2007

Na szóval hol is...

... tartottam? Ja igen, a fogadalom.:) Bámulatos, mennyire nem foglalkoztatott a blogírás az elmúlt két hétben... ezért valóban csak tegnap este kukkantottam be, mert lejárt az önként vállalt 15 napos absztinencia, bár a dolgozatot végül csak ma küldtem el... láttam, hogy teljesen csend honol a tájon, senkiből semmilyen heves érzelmeket nem váltottam ki jelenlétemmel vagy hiányommal (mondjuk egy ízletes fenyegetés az utolsó, ami most még hiányozna az életemből, főleg, ha a fenyegetés a pályázatírás szóval kezdődik...)
Azt hiszem emlékezetes marad ez a két hét... ennyi stresszt ilyen rövid idő alatt lenyelni... mondjuk fogyott a Snickers meg a Mars is, ugyanis rájöttem, hogy ennyi luxust ilyen fontos szellemi tevékenység közben kötelezően meg kell engedjek magamnak.:) Hmm, most jut eszembe, hogy eldobtam a papírjaikat, pedig nyerni is lehetett velük. De amilyen szerencsém van, a friss költözés miatt még senki nem hordja el a szemetet és az én zöld pléh-szörnyemben csak csokispapírok gyűlnek 3 egész napja.:) Kaptam ugyanis egy kis birodalmat, és bár hivatalosan 3-an osztozunk rajta, de én már kezdem megszokni, hogy erre nemhogy ember, de még madár sem igen jár... ha így folytatom, lassan teljesen elszigetelődök az emberiségtől... de legalább nem kell nézzem, amint fél óráig valaki az orrát turkálja előttem teljes nyugalommal, aztán eszébe jut, hogy a szeme sarkát már rég nem tisztítgatta, úgyhogy lassan ideje arra is sort keríteni... hát ilyenkor tényleg nagyon nem hiányzik az emberiség maradék pár milliárd része.
Most pedig hazamegyek, és amikor a séta után hazaérek, 3 nap alatt először végre pizsamában alszom el... Kétszer ébredtem már arra az elmúlt napokban az esti 10 perces szempihentető szundiból, hogy hajnali 5 óra van, csicseregnek a madarak és az én bibliográfiám még mindig az este 10-órás állapotban van...

Ilyenkor annyira örülnék, ha egy jótündér belibbenne az ablakon és befejezné helyettem a cikket... vagy legalább rendet tenne a szobában...

Hát hol vagytok jótündérek?

Biztos náluk is dúl a konvergencia program...

szerda, augusztus 15, 2007

Ma éjféltől...

...kereken két héten és egy napon keresztül (csak hogy szép gömbölyded legyen...:) ) visszavonulok a közélettől és mindenféle szórakozástól: no blogok, no filmek, no email, no chat... no-no, azért ne vigyem túlzásba, pár email azért becsúszhat.:) Egyszer már sikerült 4 hetet kibírnom internet nélkül (bár akkor 4 évvel fiatalabb voltam és a blog fogalma még nem hatolt be a tudatomba), de hinni akarom, hogy ha most is megfogadom, akkor sikerülnie kell, nem pusztulhatott el annyi makrancos-neuronom az elmúlt évek alatt, hogy teljesíthetetlen legyen ez a feladat. Más esélyt nem látok, hogy határidőre elkészüljek parányi kis életem következő fontos feladatával, a koncentrálóképességem az izoelektromos vonal alá esik, ha Firefox-ot látok... És ezt most tényleg nem engedhetem meg magamnak.

Hát akkor mindenkinek kellemes nyarat, éljen a munka és induljon a fogadalom!:)


hétfő, augusztus 13, 2007

Betegszabadság miatt zárva

2 napja le vagyok robbanva, de úgy néz ki, mostmár megmaradok.. azt, hogy képes vagyok ülni a gép előtt, mindenképp biztató jelnek veszem. Most bújok is vissza az ágyba, mert megint érzem, hogy vízszintes helyzetben jobb nekem, nem vagyok még annyira egészséges, hogy órákat töltsek talpon...

péntek, augusztus 10, 2007

Ha létezik szám...

... ami számomra egyet jelent az egyetemista léttel, a gondtalan diákélettel, akkor az csakis az alábbi lehet:



Bármikor meghallottam az elmúlt évben, egyből eszembe jutottak a diáktársak, az egyetemi városkában a kedvenc szórakozóhelyem, a bulik előtti melegítések, a sűrű tömeg, amiben mindenkinek csak egy talpalatnyi hely jutott, az egymásnak feszülő vállak, az idegen könyökök a bordáim között, egy bizonyos személy jelenléte a parketten, az a különös feszültség, ami mindig eltöltött, amikor ez a szám csendült fel, a barátokkal áttombolt csütörtök éjszakák (bár közel sem voltam olyan nagy bulis ifjabb koromban, inkább csak az utolsó két évben jött össze pár felejthetetlen záróra, amikor már felkapcsolták a villanyt és nekifogtak takarítani, és mi még mindig egymásba kapaszkodva táncoltunk/ugráltunk)...
Épp ezért eléggé meglepett, amikor ma a tévében először láttam a klippjét, méghozzá második helyen az 'eco-conscious' (környezet-tudatos) számok között... hogyhogy nekem ez soha nem jutott eszembe a szöveggel kapcsolatban...?:) Pedig valójában tényleg ezt kellene mindenkinek jelentse (még Michael Jackson 'Earth Song'-ját is lekörözte, az pedig tényleg egyértelműen a Föld sanyarú sorsát vetíti a nagyérdemű elé...), na de ilyen a fiatalság, ilyen a fantázia... és az adott környezet hatása.:)

Nincs mit tenni, el kell fogadni a tényt, miszerint bizonyos szórakozóhelyek egyszerűen nem alkalmasak a Föld megmentésére ösztönzésre, még ha a felhívás egyértelmű is volna... Valahogy változtatni kell a stratégián, nem szabad túl jó ritmusba bújtatni a komoly mondanivalót, mert az információ nem jut célba és a tragédia bekövetkezik...

Én már sajnos immunizálódtam erre a számra, tartok tőle, hogy még évekig az éhező afrikai gyerekek helyett azok a boldog szép napok fognak eszembe jutni róla... szégyen, de nem én tehetek róla, hanem csakis a káros környezeti tényezők...:)

csütörtök, augusztus 09, 2007

Nyári szabadság..

... gyorstalpalón.
Kb. ez az érzésem, amikor arra a 10 napra gondolok, ami idén ilyen célból adatott meg nekem... Ma már a közepén járok, csak úgy suhannak el mellettem a napok, alig nyitom reggel (10-kor...:) ) résnyire a szemem, hogy megtaláljam a kávét a kisasztalon, máris este van, ki-ki nyugalomban, velem az élen, és már azon töröm a fejem, hogy másnap kivel szervezzek találkozót, hogy használjam ki ideálisan azokat a pillanatokat, amelyeket még itthon tölthetek. És csak úgy telnek a napok, közben diszkréten alakul a vázlat, amiből majd a nagy műnek kellene megszületnie. Két mondat között, amit a rég nem látott barátokkal váltok, néha be-be villan, hogy ezt is lehetne még nézni a molekuláimmal, pár dolgot ki kellene hagyni, még egy ilyen táblázat kellene, nem ártana egy újabb oszlop...
Szóval azért ott motoszkál a kisördög... annyira viszont mégsem, hogy a mai napot hasznosan töltsem... de legalább kellemesen telt.:)

kedd, augusztus 07, 2007

Évente egyszer...

... megújulok, veszem ugyanis magamnak a fáradtságot és levágatom a hajamat.:) Ez a nap idén pont mára esett, dél óta megint van valami alakja is a sörényemnek... Csak azt sajnálom, hogy eddig még soha nem jutott eszembe lefényképezni az előtte és utána állapotot. Habár lehet, hogy csak azt eredményezné, hogy gyakrabban éreznék késztetést a megújulásra, a zsugoriságom és bátorságom (annyi félelmetesen nehéz kérdést képesek feltenni a fordászok: pl milyen frizurát szeretnék, hány centit hagyjanak itt meg ott, szoktam-e pakolást tenni a hajamra, megsatöbbi) viszont csak egy alkalmat engedélyez.:) Inkább könyvet veszek a megtakarított pénzen és egy hajgumival megoldom a rossz (ki)látási viszonyokat az évfordulóig.:)

Mert ahogy az egyik példaképem is megmondta: nagyon fontos felállítani a megfelelő prioritásokat ...

hétfő, augusztus 06, 2007

Hirtelen felindulásból...

... nyitottam egy word dokumetumot és felírtam a 6 szóból álló angol címet... már csak 4994-et kell utána biggyesszek augusztus végéig. Na de mindent el kell kezdeni valahol, miért is ne eshetne ez egybe pont a címmel? Persze a változtatás jogát fenntartom, közel sem érzem véglegesnek, menet közben még kiderülhet, hogy igazából nem is erről szólt a tevékenységem... majd a statisztika megmondja... vagy nem, de az biztos.:)

Tény, hogy nagyobb lelkesedést érzek most az előttem álló feladattal kapcsolatban, mint kereken egy évvel ezelőtt az államvizsgadolgozat írása közben...:) Visszaviszem magammal az új hadszíntérre Katie Melua számait, és hagyom, hogy megint hasson rám az az érdekes érzés, ami éjjelente 12 és 2 között fogott el angolból románra fordítgatás és palacsinták (nem az ehető fajta, hanem a másik:) ) gyártása közben. Idegen szobában, idegen számítógép előtt törökülésben, csak én és a monitor fénye, na meg néhány muslica, ami erre a halvány szendergésre is becsábult a félig nyitott ablakon... Ez Katie Meluával kombinálva meghatározó élmény volt...:) Persze ezúttal a muslicákhoz nem ragaszkodom, úgy érzem nélkülük is meglenne a varázslat... és egyébként is, van 2 idomított szoba-pókom, az máris túlteljesítés az én szememben. Ja, és az idegen számítógép helyett most ott van a kis Albinóm...

... lehet, hogy mégiscsak új zenét kellene keressek ennyi megváltozott körülményhez?

vasárnap, augusztus 05, 2007

Miután huszadszor...

... is meghallgattam a U2 One című számát az eredeti és a Mary Blige-es feldolgozásban (nehéz eldönteni, hogy melyik a jobb), úgy döntöttem, hogy ideje zeneművet és napirendi pontot változtatni. Az édes semmittevésből nem engedek, de legalább valami alkotó jellegű tevékenységbe kezdek, mert a végén még lelkiismeretfurdalásom lesz, hogy nyomtalanul kiesik ez a nap az életemből. Az elmúlt hetek munkaláza után tegnap még elolvastam 2 cikket a vonaton és odafirkantottam pár ötletet a cikkek aljára, mert nem lehet tudni, mikor kerülök megint ennyire ihletett állapotba, de délután 6-kor, amikor a harmadik cikk fölött egyre gyakrabban pihent meg a pillantásom a mellettem rohangászó tájon, megint előkerült a zenekütyüm, és Jamie Winchester számaival a fülemben, kényelmesen hátradőlve a legnagyobb lelki nyugalommal bambultam ki az ablakon. Csak egyszer billent meg egy kicsit a mély lelki egyensúly, amikor egy nem túl nagy ház nagyobb tyúkketrec méretű kertjében két struccot pillantottam meg. Váratlanul ért a látvány Magyarország szívében, de aztán eszembe jutott, hogy állítólag lassan már idehaza is őshonos állatnak számít ez a nyakas jószág, egyre nagyobb sikernek örvend a (nagy)családi csomagolású tojás-automata.
Egészen addig zökkenőmentes volt az utazás, ameddig Várad után át nem költöztünk apuval egy üresebb fülkébe, ahol egyszem román srác üldögélt, intenzív telefonálgatásba merülve. Mikor a telefonkönyvében szereplő utolsó embertől is elbúcsúzott, felénk fordult a figyelme, és mivel apu egyre álmosabbakat pislogott, rám maradt az a cseppet sem egyszerű feladat, hogy a kérdések özönére válaszoljak és megadóan bólogassak a mondanivalójára. Mint kiderült, egy ifjú tanügyi kádert vetett a sors az utamba, határozott elképzelésekkel az élet miértjeiről, akit rettenetesen érdekelt a külföldi továbbképzések útja-módja, tehát sehogy sem sikerült megúsznom az oly egyszerű "igen, nem, talán, egyetértek" kulcsszavakkal. Szerencsére a nyelvtudásom meglepően aktiválhatónak bizonyult, csak a doktori tanács lefordításánál éreztem, hogy ha megfeszülök, sem jut eszembe a román megfelelője.:) Belegondolva, szerintem még soha életemben nem voltam rákényszerülve, hogy ezt a fogalmat államnyelvre fordítsam, ezek szerint tehát a meszesedés és tömeges információ-felülírás mégsem öltött még fenyegető méreteket.:)
Persze a gyötrelmek itt még korántsem értek véget, Kolozsváron ugyanis felszállt ezúttal egy székely srác, akinek a szavait még annyira sem értettem, mint az épp vacsoraszünetet tartó tanügyi káderét. Az akcentussal még csak megbirkóztam volna, de a félig kinyitott száj és hadarás már túl soknak bizonyult az éjjel 12 órai agytevékenységemnek... kicsit süketek párbeszédét folytattunk, ő mondott valamit, én visszakérdeztem, vagy végül már azt sem, csak próbáltam olyan választ adni, ami esetleg még passzolhat is az általam feltételezett kérdésre...
Ilyen kommunikatív ismeretlenekkel már rég nem hozott össze a sors... Vagy csak elszoktam volna kicsit az itthoni közvetlenségtől és nyílt érdeklődéstől...?

Itthon pedig a reggeli napsütésben boldogan bújtam be az ágyikómba, hogy az éjszakai fáradalmakat mihamarabb kipihenjem.:)

szerda, augusztus 01, 2007

Kísért a havas múlt...

... most említette ugyanis anyum, hogy megvarrta azt a fekete sínadrágot, amit életem első síleckéjén a legelső csúszásnál (az most csak részletkérdés, hogy 3 "pihenővel" gurultam be a 300 méteres távon) sikerült kettéhasítani azon a bizonyos kritikus részen... :) S a vicc csak az volt benne, hogy ez csak ebédszünetben, kb 2 órával később derült ki, na de legalább nyugisan sízhettem és koncentrálhattam addig is és nem a kabátom húzogatásával és árnyékos helyek keresésével foglalkoztam...

Jöhet tehát az újabb tél, meggyógyult az emlékezetes ruhadarab, ha megint sípálya közelbe kerülök (márpedig nagyon szeretnék, mert egyik kedvenc sportommá vált, szorosan a korcsolyázás és ebéd utáni alvás nyomában), már csak a nosztalgia kedvéért is elviszem magammal.

Mivel már mindenkinek beharangoztam, hogy rettenetesen elfoglalt vagyok (amiben egyébként van egy csöppnyi igazság is), itt be is szüntetem az írást, legalább egy napra, de az is elképzelhető, hogy picivel hosszabb időre, a szünetek amúgy is rendszerint pozitívan hatnak mindenre... kivéve talán a kapcsolatokra... :)
Na de emiatt fájjon másoknak a feje.:)