...és szenvedek... az orrom egyre pirosabb, a szájam folyton ki van száradva, és lassan már az ereimben is vér helyett mézes-citromos tea folyik... És hogy a helyzet drámaiságát még jobban kihangsúlyozzam, szokásomtól eltérően most be is fejezem a bejegyzést.
Büszke lenne rám a professzor úr látva ezt a tömörséget... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése