... bár most csak egy malackfarknyit, Pestre megyek sílécet venni. Ha mégsem találnék elképzeléseimnek megfelelőt (aminek több oka lehet: közmondásos szerencsém megint csatlakozik hozzám a vásárban, vagy esetleg mégiscsak találok, de aztán kiderül, hogy valami miatt mégsem az igazi, mert túl rövid/túl hosszú, túl piskóta/túl nem - ennek nem tudom, mi az ellentéte, túl drága/még annál is drágább), akkor sem lesz teljesen hiábavaló a küldetés, mert remélhetőleg Dr. House újabb részeivel gyarapodik majd a gyűjteményem... és a hideg téli estébe nyúló délutánokon köztudottan nincs fantasztikusabb érzés, mint amikor az emberke jól bebugyolálva, egyik kézben forró bögre kakaóval, másikban egy dupla McVajaskaláccsal (köszi a tippet, Betond:)) egy fura alak még furább humorán és hajmeresztő diagnózisain szórakozhat. Remélem az Égiek velem lesznek, és gazdagon felszerelve érek haza. Bár néha elgondolkozom, hogy öngyilkosabb énem motoszkálhat ilyenkor bennem, 25 évesen megtanulni sízni (úgy ahogy) és utána még vágyat is érezni, hogy az ember gyakorolja... Pedig mindeddig az "ágyban párnák közt, matuzsálemi korban" volt számomra a legszimpatikusabb halálnem, de úgy látszik az én ízlésem is változik...
A zöldborsófőzeléket viszont még mindig nem eszem meg...
4 megjegyzés:
:) a McVajasnak.
Dr House nagy agy, most egy komoly részben ő maga volt a beteg.
A síelés meg inkább optimizmust sugall, nem aggódom miattad.
Ahogy az időt elnézem, sítalpakon mehetsz Pestről haza.
"Fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol, de sehol
nincs más fekete,
csak a Bodrikutyának
az orra hegye"
A borsófőzelék a kedvencem!!!!!!
Nekem is az volt kölyökkoromban... aztán egyszer túl sokat ettem belőle... Szomorú a mese, inkább nem is folytatom...
:)
Megjegyzés küldése