... a vasárnap!
Minden adott, hogy egy újabb kellemes vasárnapot töltsek el a munkahelyemen, szendvics a hátizsákban, csokis keksz az asztalon és egy termosz tele forró mézes-citromos teával, mert valami orrcsiklandozó-torokkaparó nyavalya készül kitörni rajtam. 9 és fél óra mély alvás után (ezt onnan tudom, hogy a lepedő még az ágyon volt, amikor felébredtem, sikerült nem leforgolódni) relatíve frissen is ébredtem, úgyhogy az alaphangulat is kitűnő (leszámítva azt a kis mellékzöngét, ami az utolsó álmom hatására bennem motoszkál, néha nagyon meg tudok lepődni a saját tudatalattimon...), szépen süt a nap, és ha kinézek az ablakon, csodálatos őszi színekben pompázó fákat látok csak (a padlásszobáknak az az előnyük, hogy ha jó irányba néznek, az ember képes arról is megfeledkezni, hogy emberek által lakott területen tartózkodik).
Ha nagyon nagyon nagyon jól haladnék a munkával (aminek egyre kisebb a valószínűsége, ha így folytatom), akkor ma este talán még fel is pattanok a frissen felfújt kerekű biciklimre (milyen egyszerűen hangzik és mennyi utánajárást követelt, főleg, hogy 1 hónapja sikerült eltörnöm pumpálgatást közben a szelepet az egyik keréken), és teszek egy kört a városban, hogy végre felavassam a 2 hónapja az erkélyen csücsülő kétkerekűt.
És ma egész nap jól fogom érezni magam. Csakazértis! :)
3 megjegyzés:
Hajrá, bicikli! :) én is mennék, ha volna mivel... Szóval, tényleg ne hagyd ki a mai biciklizést
Uhhh, kezdek kicsit rosszul lenni a féltonna csokis keksztől, amit ma délután befaltam a számítógép előtt ülve... remélem a busz nem rázza ki belőlem... és legközelebb kisebb csomagot emelek le a polcról, mert úgy tűnik, addig képtelen vagyok megállni az evéssel, ameddig egy darabot is látok a csomagolásban... Ezek után a biciklizés eléggé kétségessé vált...
:)) így vagyok én a Hariboval... addig eszem, amíg nem marad egy sem.
Szóval, éljen a fogyókúra ;)
Megjegyzés küldése