...

Tele vagyok témákkal, épp csak a szavakat nem találom hozzájuk... én, akinek még ahhoz is minimum 5 barokk körmondatra van szüksége, hogy kifejezze, hogy semmi említésre méltó nem történt...
Azt hiszem az utóbbi napok viharos fordulatai kicsit gátlás alá helyezték a beszélőkémet és írókámat, ezért honolt béke és nyugalom ezen a vidéken. Amúgy jó dolog csak ülni Aliz előtt és bámulni a képernyőt, várni, hogy mikor fagy le és kellemesen meglepődni, ha 10 perc elteltével még mindig hajlandó kommunikálni velem és nem burkolózik "fagyos" hallgatásba... Mellesleg ma roppant szeszélyes kedvében volt, ugyanis elfelejtettem magammal vinni a kacsalábát (10 darabos CD tartó) és mostanában csak ezen forogva hajlandó résztvenni a tudományos tevékenységemben. Déli kettőnél tovább nem is bírtam elviselni ezt a "kikapcs-bekapcs-de akkor most miért nem bekapcs, ha én igyekszem bekapcs a kikapcs Alizt" játékot, főleg, miután az agyamra ment egy harmadéves rezis csaj, aki azon sopánkodott fél órán keresztül, hogy egykor nem hagyhatta el a fedélzetet és képesek voltak a nyakába sózni még 12:30-kor egy halotti bizonylatot. És ma már kénytelen lesz lemondani emiatt a napozásról...

Istenem, hogy mennyi kényelmes ember dolgozik ebben az egyetemi városban...

Én pedig kicsit másképp néztem ezután a listámon utolsó előttiként szereplő kisfiú nevére, akiről a sopánkodás alatt derült ki, hogy októberben már nem fogja betölteni az ötödik életévét...

Mondhatom még ezek után azt, hogy nincs minden rendben az életemben...?