Hihetetlenul konnyu blogot inditani... es en nem is tudtam errol... Pedig lehet, hogy ez lett volna a megoldas sok problemamra.:) A haveri kor ketfelekeppen reagalja le az emailjeimet:
a) Uristen, te aztan sokat tudsz irni,
b) meg, meg (more), arrol nem is irtal, hogy mi tortent itt es itt.
Az elsore csak azt tudtam/tudom reagalni, hogy oszd be pajti, nekem ugy is jo, ha 3 nap alatt olvasod el, felteve ha ez nem veszi el a kedvedet attol, hogy valaszolj, a masodik esetben viszont azt is meg kell azert erteni, hogy rengeteg szebb dolog van a vilagon, mint ulni a szamitogep elott es emaileket gyartani, amikre elore tudom, hogy csak par sor valasz erkezik... Mondjuk a semminel azert lenyegesen tobb az is...;)
A blogban az a jo, hogy senki sem kotelezhet arra, hogy vegigolvasd... es hogy valaszolj ra... Ha eszedbe jut es erdekel a tema, megnyitod, napirendre kerulsz es egy kis mosollyal a szajad sarkaban tovabb indulhatsz a napi elinteznivalok utvesztojeben. Es senki nem varja el, hogy irasban reagalj ra. Azert ez nem semmi...
Ennyit reklam eleg is a blognak, kiccserkesz szavamra senki nem fizetett a fenti sorokert, csak kicsit zavarban vagyok, gozom sincs mivel illik egy ilyen sorsfordito dontest bevezetni es meg arrol sincs sejtelmem, mennyi mindent vagyok hajlando feltarni az eletembol. Egyesek szerint zajlik az elet korulottem, nekem szemely szerint az az erzesem, hogy 3 ev ota gyakorlatilag allandoan ugyanaz tortenik velem, a deja vu erzese mar lassan mindennapos dolog szamomra. Szemelyek jonnek es mennek, de egy ev utan megint csak jonnek es illendoen tavoznak is. En vagyok az egyeduli biztos pont az eletemben.... :) Meg a szuleim, akiktol a makacssagomat orokoltem. Meg a batyo, aki elszallt mivolta ellenere azert vegig kitartott mellettem, hol duzzogva, hol megertoen, hol csak fizikailag (mert a szelleme mas regiokban bolyongott, mint utolag kiderult...). Hmmm, ezek szerint azert az "egyeduli" kicsit tulzas...
Nagy volt a kisertes, hogy netes naplot irjak, amikor elkeveredtem Amerikaba es elso felbuzdulasomban az osszes elmenyemet meg akartam osztani a barataimmal. Aztan nekifogtam dolgozni es az egyeduli vagyam az lett, hogy meg a feloras ebedszuneteket is alvassal toltsem... Ezert nem szuletett reszletes elmenybeszamolo eletem egyik legfantasztikusabb nyararol (azert az elmult 4-5 nyar sem volt kutya)... ki tudja, talan meg potolom a hianyt, ha egy kicsit tobb idom lesz, ha egy kicsit vidamabb leszek es ha... ah, mikor lesz nekem tobb idom? Most epp a decemberi nyelvvizsgamra kellene keszulnom, csak epp egyetlen porcikam sem vagyik ra, utana allamvizsga dolgozat keszites, nyari vizsgaidoszak, ballagas, osszel pedig az (egyik) vegso megmerettetes. A kesobbieket meg meglatom. Tervem mar van, a megvalositas a lustasagom miatt egyelore kesik. De nem is en lennek, ha nem halasztanek mindent az utolso pillanatra. Eddig meg nagy resze osszejott... remelem az orangyalom iden sem feledkezik meg rolam.:)
Fogjuk ra, hogy elso probalkozasnak ez is megteszi. A napi beszamolok ugyis elmaradnak, amint visszaterek az egyetemi varos(ka)ba, ahol sok-sok eve letezem es ahol 20 perc seta a legkozelebbi ingyen(?) internet. Az pedig neha soknak tunik, amikor perceken mulik az ember sorsa....
Hat akkor viszlat kis blogom, van egy olyan erzesem, hogy meg talalkozom veled, ha mar a kimondott szavak nem tunnek elegnek es egy kis bennsoseges monologra vagyom. Bamulatosan le tudnak tisztulni ilyenkor a gondolatok, erzesek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése