hétfő, december 31, 2018
Alig-alig hiszem el...
.... hogy ez az év is eltelt... Szerettem 2018-at a meglepetéseivel együtt.
Bízom benne, hogy 2019 is kegyes lesz hozzám, a hozzám közelállókhoz és úgy egyébként mindenkihez.
Boldog Új Esztendőt Mindenkinek! :)
szerda, december 26, 2018
Pillangó projekt indul
hétfő, december 24, 2018
... és miután elengedtem...
... hogy mindenkinek próbáljak valami kreatív, személyre szabott ajándékot (vagy még inkább többet) választani és emellett a határidős cikkel is haladjak, máris sokkal nyugodtabban telt az ünnep. Előrehozott Karácsonyunk volt, mivel néhány nappal az ünnep előtt tudott csak összegyűlni piciny kis családom, és végül is mindenkinek a másik jelenléte volt talán a legnagyobb ajándék.
Így most csak kicsit szomorkás a hangulatom, az is csak azért, mert olyan jó lett volna még egy kicsit otthon maradni...
Így most csak kicsit szomorkás a hangulatom, az is csak azért, mert olyan jó lett volna még egy kicsit otthon maradni...
szerda, december 19, 2018
Kezdek izgulni...
...hogy mi lesz az ajándékokkal, amiket még meg sem álmodtam, nemhogy megvásároltam volna...
... Holnap remélem nem mai nap lesz (cikkírással szobafogságban :) )
... Holnap remélem nem mai nap lesz (cikkírással szobafogságban :) )
vasárnap, december 09, 2018
néha...
... nehezen tudom elfogadni, hogy nem tudhatok mindent, amit egy élet is kevés megtanulni...
... és hogy az életem teljesen más pályán mozog, mint ahogy 20 évvel ezelőtt megálmodtam...
... és nem tudom eldönteni, hogy akkor most örök vesztes vagyok/maradok, vagy újra kell álmodjam az életem úgy, hogy tudjak örülni annak, amim van.
most egy ilyen néha van és szomorú vagyok.
... és hogy az életem teljesen más pályán mozog, mint ahogy 20 évvel ezelőtt megálmodtam...
... és nem tudom eldönteni, hogy akkor most örök vesztes vagyok/maradok, vagy újra kell álmodjam az életem úgy, hogy tudjak örülni annak, amim van.
most egy ilyen néha van és szomorú vagyok.
csütörtök, december 06, 2018
ebcsont...
... (előbb - utóbb) beforrt.
Tegnap végre orvosi engedéllyel kipróbálhattam a téli futónadrágomat. :) Csodával határos módon még rám jött (bár nem sokon múlt, hogy mégsem...).
Mindent elölről kell kezdeni, applikáció első hét, első nap. A sétával és futással 20 perc alatt megtett kilométerek száma kevesebb, mint az első alkalommal, de úgy érzem, most motiváltabb vagyok, mint az első kezdésnél. Most már tudom, milyen az, amikor azért nem futhatsz, mert el vagy tiltva és nem azért, mert a lustaság nem enged... :)
A cél újra megvan, irány ismét a vivicittá jövőre. :) (persze továbbra is csak a 3.2 km-es ;) )
Tegnap végre orvosi engedéllyel kipróbálhattam a téli futónadrágomat. :) Csodával határos módon még rám jött (bár nem sokon múlt, hogy mégsem...).
Mindent elölről kell kezdeni, applikáció első hét, első nap. A sétával és futással 20 perc alatt megtett kilométerek száma kevesebb, mint az első alkalommal, de úgy érzem, most motiváltabb vagyok, mint az első kezdésnél. Most már tudom, milyen az, amikor azért nem futhatsz, mert el vagy tiltva és nem azért, mert a lustaság nem enged... :)
A cél újra megvan, irány ismét a vivicittá jövőre. :) (persze továbbra is csak a 3.2 km-es ;) )
szerda, december 05, 2018
"S az állapotom...?
... na az sem normális..."
Ma például elfelejtettem elmenni egy rendezvényre, ahol én is valami apróbbacska méltatást vehettem volna át (tényleg nem nagy ügy, de azért letaglózott, hogy ilyesmit - is - elfelejtek...).
Hiába na, az okos füzet sem segít ki a bajból, ha elfelejtjük beleírni a teendőket...
Ma például elfelejtettem elmenni egy rendezvényre, ahol én is valami apróbbacska méltatást vehettem volna át (tényleg nem nagy ügy, de azért letaglózott, hogy ilyesmit - is - elfelejtek...).
Hiába na, az okos füzet sem segít ki a bajból, ha elfelejtjük beleírni a teendőket...
kedd, november 13, 2018
mai feedback az életemről
... ma hallottam, hogy "rámkerestek a neten és látták, hogy milyen elfoglalt vagyok"...
... magamra kell keressek... bár anélkül sem titok, hogy az utóbbi 1 év talán legzsúfoltabb napjait élem.
Éljenek a nemzetközi pályázatok, a közelgő határidők, a hiperaktív főnökök és a magányos évtizedek, amiket a számítógép előtt töltök ilyesmik miatt.
... magamra kell keressek... bár anélkül sem titok, hogy az utóbbi 1 év talán legzsúfoltabb napjait élem.
Éljenek a nemzetközi pályázatok, a közelgő határidők, a hiperaktív főnökök és a magányos évtizedek, amiket a számítógép előtt töltök ilyesmik miatt.
péntek, november 09, 2018
Hotelszoba Franciaországban...
A légkondi bosszúja...
csütörtök, november 01, 2018
szerda, október 31, 2018
bye bye október
... van az a mennyiségű munka, ami kiöli a blogírás iránti időkénti késztetésemet. Remélem fog ez még javulni, bár egyelőre az optimizmusom kicsit megroppant.
... egyszerre rezidensként, szakorvosként, felettesként dolgozni nem jó móka.
... ha választhatok, legyen a d.
... egyszerre rezidensként, szakorvosként, felettesként dolgozni nem jó móka.
... ha választhatok, legyen a d.
vasárnap, október 07, 2018
vasárnap, szeptember 30, 2018
ez a hétvége is eltelt
... gyakorlatilag szellemi tevékenység nélkül.
Háromszor ugyan megnyitottam a mumus cikkemet, de egy sor sem került bele és mindháromszor alvást indukált. Viszont kb 4 órát aludtam összesen a két délután.
Reménytelen a kapcsolatom a cikkemmel. Végleg szakítanunk kellene.
Háromszor ugyan megnyitottam a mumus cikkemet, de egy sor sem került bele és mindháromszor alvást indukált. Viszont kb 4 órát aludtam összesen a két délután.
Reménytelen a kapcsolatom a cikkemmel. Végleg szakítanunk kellene.
apró lépések...
Sikerült napi 10 percet pilatesre szánnom egy egész héten keresztül.
Valószínűleg leginkább a pillangós matricák/lehúzósok ragasztgatása motivált.
Ez az első kihívás testmozgás terén, amit sikerült teljesítenem (igaz meglehetősen rövid is volt).
Még ez a napi 10 perc is izomlázat generált.
Megpróbálom folytatni, maradt még néhány pillangós matricám/lehúzósom
(a teljes készletem katicákat és egyéb élőlényeket is figyelembe véve szerintem kb 10-15 évre elegendő lenne).
A hasizmom ugyan nem alakult át különösebben, de legalább nem is férek kevésbé a ruhákban.
csütörtök, szeptember 27, 2018
Álmodozni...
... És interneten vásárolni azért nem tilos... :) és amúgy is, amiben futni lehet, abban egész biztosan sétálni is. ;)
Most a barack színű korszakomat élem ... Mások ezen ugyan átesnek 6-7 éves korban, de én akkor mással voltam elfoglalva... :)
kedd, szeptember 25, 2018
minden nap egy új kihívás :)
... azon túl is, hogy tegnap óta nekifogtam egy hét napig tartó pilateses napi 10 perces kihívásnak és már azt is majdnem teljesíthetetlennek érzem, hogy rendszeresen rávegyem magam arra, hogy napi 10 percet erre a tevékenységre fordítsak (és még csak a második napnál tartok).
... némileg azért motivál az új ruha, amit egy konferenciára vettem és ami apocakomnál hasizmomnál kissé feszül és olyan jó lenne, ha tudnék benne levegőt venni a rendezvényen...
Mivel ma még nem jutottam el (a második napi) pilates gyakorlathoz, egy másik kihívást szeretnék megörökíteni, nevezetesen a holland betegemmel folytatott német nyelvű társalgást úgy, hogy majdnem 20 éve nem beszéltem németül (kb 1 napot kivéve). Ő viszont angolul és magyarul nem tud, így muszáj volt valahogy közös nevezőre jutnunk.
Az eredmény minden szempontból meglepő:
- bármennyire is sulykolták belénk hajdanán a der, die, das-t, voltaképp teljesen mindegy, hogy mi a névelő, az ember akkor is mindent megért, ha ez az egyetlen közös nyelv - mindegy, hogy Nominativban, Dativban, Genitivben vagy Akkusativban ragozva hogyan hangzana helyesen a névelő....
- meglepően sok minden előjött némi nyekergés és kétségbeesett szemforgatás után, amikor rájöttem, hogy úgysem várhatok senkitől segítséget, csak önmagamban kereshetem a megoldást...
- vannak olyan igék, amiket mutogatni is lehet, és mindenki megérti, még ha nincs is meg a közös szó rá (hollandul akkor sem tudom megjegyezni, ha háromszor is elismételi a beteg :D ), például ilyen a vérnyomás mérés és vércukor emelkedés... :)
- a gOOgle tényleg a barátom, a fordító részét pedig a családba is befogadnám. :) A nővérek konkrétan ezen keresztül társalogtak a beteggel - hollandul.
- a gyógyszeres betegtájékoztatóként ugyan csak azt tudtam németül letölteni, ami eredetileg miniatűr méretekben van kinyomtatva és a gyógyszeres dobozokba szuszakolva és amihez szerintem mikroszkópot is kellene mellékelni, de A3-as méretben kinyomtatva, majd még ránagyítva (a titkárnőnk egy igazi technikai tündér), 4 darab A3-as lepedő formájában szintén oda tudtam adni a betegnek (hogy ebből hogyan lesz hivatalosan aláírt betegbeleegyező, ezt még ma éjjel megálmodom :) ). Még az sem teljesen kizárt, hogy el is tudja olvasni....
Lehet, hogy mégiscsak fel kell frissíteni a német tudásomat, mert kakukkfióka került a rendszerbe (eddig más kollégák kapták ezeket a betegeket, én csendben lapultam az évszázadok óta porosodó nyelvtudásommal), és vagy átadom a beteg gondozását másnak, vagy meg kell tervezzem a közös kommunikációnkat.
... némileg azért motivál az új ruha, amit egy konferenciára vettem és ami a
Mivel ma még nem jutottam el (a második napi) pilates gyakorlathoz, egy másik kihívást szeretnék megörökíteni, nevezetesen a holland betegemmel folytatott német nyelvű társalgást úgy, hogy majdnem 20 éve nem beszéltem németül (kb 1 napot kivéve). Ő viszont angolul és magyarul nem tud, így muszáj volt valahogy közös nevezőre jutnunk.
Az eredmény minden szempontból meglepő:
- bármennyire is sulykolták belénk hajdanán a der, die, das-t, voltaképp teljesen mindegy, hogy mi a névelő, az ember akkor is mindent megért, ha ez az egyetlen közös nyelv - mindegy, hogy Nominativban, Dativban, Genitivben vagy Akkusativban ragozva hogyan hangzana helyesen a névelő....
- meglepően sok minden előjött némi nyekergés és kétségbeesett szemforgatás után, amikor rájöttem, hogy úgysem várhatok senkitől segítséget, csak önmagamban kereshetem a megoldást...
- vannak olyan igék, amiket mutogatni is lehet, és mindenki megérti, még ha nincs is meg a közös szó rá (hollandul akkor sem tudom megjegyezni, ha háromszor is elismételi a beteg :D ), például ilyen a vérnyomás mérés és vércukor emelkedés... :)
- a gOOgle tényleg a barátom, a fordító részét pedig a családba is befogadnám. :) A nővérek konkrétan ezen keresztül társalogtak a beteggel - hollandul.
- a gyógyszeres betegtájékoztatóként ugyan csak azt tudtam németül letölteni, ami eredetileg miniatűr méretekben van kinyomtatva és a gyógyszeres dobozokba szuszakolva és amihez szerintem mikroszkópot is kellene mellékelni, de A3-as méretben kinyomtatva, majd még ránagyítva (a titkárnőnk egy igazi technikai tündér), 4 darab A3-as lepedő formájában szintén oda tudtam adni a betegnek (hogy ebből hogyan lesz hivatalosan aláírt betegbeleegyező, ezt még ma éjjel megálmodom :) ). Még az sem teljesen kizárt, hogy el is tudja olvasni....
Lehet, hogy mégiscsak fel kell frissíteni a német tudásomat, mert kakukkfióka került a rendszerbe (eddig más kollégák kapták ezeket a betegeket, én csendben lapultam az évszázadok óta porosodó nyelvtudásommal), és vagy átadom a beteg gondozását másnak, vagy meg kell tervezzem a közös kommunikációnkat.
vasárnap, szeptember 23, 2018
körülbelül egy hét alatt
... sorra elbuktam a nagy terveket, amik majd megakadályozzák, hogy a lábtörésem előtti káoszba és végtelenített munkarendbe csöppenjek vissza.
... ezt még végig kell gondoljam, mert teljesen azért nem adtam fel, hogy egyszer még én is normális életet élhetek.
.. ismét előszedem az eredeti elgondolásaimat és az elmúlt 3 hét tükrében igyekszem mégiscsak beépíteni, mert jó lenne, ha azt a türelmet, amit még érzek, nem engedném elillanni 1-2 héten belül.
... a gyógytornára való járkálásról nagyjából már lemondtam, mert egyszerűen képtelen vagyok naponta 1,5 órára megszakítani a munkámat -a munkahelyem nem ereszt, szorosan tartés az életerőmet szívja.
... otthonra ugyan már összevásároltam egy fél tornatermet, de heti 2-3x 10 percnél nem foglalkozom többet a gyógytorna kütyüimmel és ennél azért kicsit több kellene talán az időnként fájdogáló bokámnak. Az biztos, hogy a túlerőltetés veszélye (legalábbis gyógytorna által) nem áll fenn.
Azért persze történnek jó dolgok is, csak azok rendszerint nem a munkahelyemen.. :)
... ezt még végig kell gondoljam, mert teljesen azért nem adtam fel, hogy egyszer még én is normális életet élhetek.
.. ismét előszedem az eredeti elgondolásaimat és az elmúlt 3 hét tükrében igyekszem mégiscsak beépíteni, mert jó lenne, ha azt a türelmet, amit még érzek, nem engedném elillanni 1-2 héten belül.
... a gyógytornára való járkálásról nagyjából már lemondtam, mert egyszerűen képtelen vagyok naponta 1,5 órára megszakítani a munkámat -a munkahelyem nem ereszt, szorosan tart
... otthonra ugyan már összevásároltam egy fél tornatermet, de heti 2-3x 10 percnél nem foglalkozom többet a gyógytorna kütyüimmel és ennél azért kicsit több kellene talán az időnként fájdogáló bokámnak. Az biztos, hogy a túlerőltetés veszélye (legalábbis gyógytorna által) nem áll fenn.
Azért persze történnek jó dolgok is, csak azok rendszerint nem a munkahelyemen.. :)
szerda, szeptember 19, 2018
új lehetőség...
... a keddi performanszom után, amikor kb. 3 óra nemzetközi és belföldi telefonálgatás után sikerült repülőjegyet szerezni a volt olasz főnökömnek (aki meglehetősen rövid időn belül meglátogat bennünket és nagyjából az utolsó pillanatban szólt, hogy a repülőjegyét mégiscsak nekünk kellene megvenni), az egyik kolléganőm, aki minden elhangzott szónak fültanúja volt, megnyugtatott, hogy ha gond adódna valaha orvosként elhelyezkednem, titkárnőként bárhol kapnék állást a képességeimmel... egészen megnyugodtam és új perspektívák tárultak fel előttem... :)
... az viszont egészen biztos, ha így hozná egyszer az Élet, egyetlen kikötésem lenne: olasz főnököt soha.
... mindezt úgy, hogy közben egy átlagos(an zűrös) munkanap volt osztályos betegfelvétellel, akadozó egyéb adminisztratív problémákkal... szerintem nem lehetett sokkal kevesebb a pulzusom, mint hajdanán futás közben...
néha azt hiszem, hogy csak álmodtam, hogy néhány hétig nem jártam be dolgozni...
... az viszont egészen biztos, ha így hozná egyszer az Élet, egyetlen kikötésem lenne: olasz főnököt soha.
... mindezt úgy, hogy közben egy átlagos(an zűrös) munkanap volt osztályos betegfelvétellel, akadozó egyéb adminisztratív problémákkal... szerintem nem lehetett sokkal kevesebb a pulzusom, mint hajdanán futás közben...
néha azt hiszem, hogy csak álmodtam, hogy néhány hétig nem jártam be dolgozni...
kedd, szeptember 18, 2018
miért is...
... pont nekem gyógyulna tankönyv szerint a lábam? újabb 3 hónap futási tilalom.
... kénytelen leszek valami más sporton elkezdeni gondolkozni ebben a periódusban. Azért még nem adtam fel, hogy jövő évben javítok a Vivicittá-s időmön....
... kénytelen leszek valami más sporton elkezdeni gondolkozni ebben a periódusban. Azért még nem adtam fel, hogy jövő évben javítok a Vivicittá-s időmön....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)