... végre kialudtam magam, mindkét nap a reggeli ébredést és reggelizést még 2-2,5 óra alvás követte... :)
... a jövő hét pedig rövid lesz, éljenek a kongresszusok! :)
... újabb hotelszoba a láthatáron.
vasárnap, február 14, 2016
csütörtök, február 11, 2016
majdhogynem felüdülés...
... volt ez a mai nap, csak 20 emberrel az ambulancián, mindenki türelmesen várt a sorára, jutott idő két beteg között meginni egy ivójoghurtot és gyorsan elmajszolni egy Tooró Roodit, lazán 3 előtt végezni, utána az osztályon is csupa kedves, normális, együttműködő beteget levizitelni, napközben segítőkész kollégákkal konzultálni a betegekről telefonon, közben nem tiszta hülyének érezve magam.
... ha kicsit több ilyen nap adódna egyhéten évben, én sem vágyódnék annyira egy könyvtárosi állás után valahol egy messzi messzi galaxisban 200 fős településen.
... ha kicsit több ilyen nap adódna egy
kedd, február 09, 2016
2 nap betegszabadság..
Hamarabb kellett volna és akkor lehet, hogy megúsztam volna antibigyó nélkül és két kolléga(nő) továbbfertőzésének gyanúja nélkül. Már a népi praktikáknál tartok, arra viszont senki nem készített fel, hogy a mézes foghagyma lenyelése után a bacigyilkosság egy gyomorszájra mért lórugással kezdődik- belülről.
posted from Bloggeroid
szombat, február 06, 2016
péntek, február 05, 2016
5 nap szenvedés...
... és ugyanennyi félig-meddig oxigénhiányos állapot, két hőemelkedős-lázas szakrendelés (ahol a másodikon a beteg kínálta fel az általam korábban javasolt paracetamolját, hogy javuljon az állapotom), orrvérzésig orrfújások után ma este végre beláttam a halandóságomat és elkezdtem antibiotikumot szedni.
... elvégre a hétvégi ügyeletben már frissnek és egészségesnek kell lennem.
... amúgy egészen vicces, amikor a szakrendelés és osztályos tevékenységeim végén a betegek köszönnek el úgy, hogy jobbulást a doktornőnek... :D
... elvégre a hétvégi ügyeletben már frissnek és egészségesnek kell lennem.
... amúgy egészen vicces, amikor a szakrendelés és osztályos tevékenységeim végén a betegek köszönnek el úgy, hogy jobbulást a doktornőnek... :D
szombat, január 23, 2016
Ruhás fotós :)
Murok Marci kérésére, itt az a bizonyos jelenlegi kedvenc kabát - ügyeleti idő végén, túlélő saláta társaságában (nagyon sok év alatt sem tudtam kinyiffantani a szobámban).
posted from Bloggeroid
péntek, január 22, 2016
...
... a délutánonként kettő óra után tett kijelentéseimért, valamint cselekedeteimért krónikus fáradtság és kialvatlanság okozta beszámíthatatlanság miatt felelősséget nem tudok vállalni.
... mit tegyek, ha a munkahelyem inkompatibilis a bioritmusommal (és teherbíróképességemmel)?
... mit tegyek, ha a munkahelyem inkompatibilis a bioritmusommal (és teherbíróképességemmel)?
Memóriabővítés :)
Itt látható az utóbbi napok főszereplője :)
Még csiszolódunk össze, de az az érzésem, hogy ez egy szép és eredményes barátság lesz. :)
Még csiszolódunk össze, de az az érzésem, hogy ez egy szép és eredményes barátság lesz. :)
posted from Bloggeroid
szerda, január 20, 2016
A mai nap után
Biztosan állíthatom, hogy szétszórtabb lettem, mint a leghírhedtebben szétszórt kollégám... Pedig már százszorszépes kapcsos kalendáriumom is van tegnap óta... :(
Remélem a folyamat innen már csak felfele ível, máskülönben a (maradék kis) nyugalom megzavarására alkalmas idők jönnek...
Hüpppp
hétfő, január 18, 2016
ruhás :)
... van valami sorsszerű az életemben: csütörtökön még mély depresszió ült a nyakamon, mert a kabátvásárlás teljes kudarccal végződött (nem utolsó sorban a mozgáshiányos életmódom miatt), szombaton pedig a túraboltban a téli túranadrág vásárlásakor sikerült egy szimpatikus és nem utolsó sorban jó meleg és szélálló (nem túl sportos) téli kabátra is szert tennem, amiből egy darab volt, az is a méretemben, és még az ára is (viszonylag) akciós volt. :) Nagy a szerelem. :)
vasárnap, január 17, 2016
persze attól...
... még lehetnék kevésbé szétszórt, rendetlen és életveszélyes másokra és kütyüikre....
felzárkóztam néhány bloggal...
... és rájöttem, hogy tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. :)
... és kifejezetten hálás a szüleimnek és családom többi tagjának, amiért olyan gyermekkorom lehetett, amilyen volt. :)
... és továbbra is naivabb vagyok, mint a nagy átlag, és nem is szeretném, ha ez már sokat változna, pedig az utóbbi évtized ezen nem keveset rontott.
... és kifejezetten hálás a szüleimnek és családom többi tagjának, amiért olyan gyermekkorom lehetett, amilyen volt. :)
... és továbbra is naivabb vagyok, mint a nagy átlag, és nem is szeretném, ha ez már sokat változna, pedig az utóbbi évtized ezen nem keveset rontott.
csütörtök, január 14, 2016
Többet nem tagadhatom... :(
...hogy az a nem kevés kiló, ami felugrott az utóbbi 2 évben, igenis olyan helyekre rakódott le, ami komoly akadályt jelent a kabát és szoknya vásárlásban... Mindez ma tudatosult, amikor gyanútlanul betévedtem az egyik üzletbe, ahol kabátot szerettem volna venni magamnak.
... Úgyhogy vége a vacsoráknak, és megpróbálok rendszert és rostokat vinni az étkezésbe - a büfét pedig széles ívben elkerülöm...
... Gyarapodnak az újévi fogadalmak....
... Úgyhogy vége a vacsoráknak, és megpróbálok rendszert és rostokat vinni az étkezésbe - a büfét pedig széles ívben elkerülöm...
... Gyarapodnak az újévi fogadalmak....
hétfő, január 11, 2016
huhh
... majdnem megfogadtam, hogy idén megpróbálok naponta egy bejegyzést írni. Aztán észbe kaptam (annyi minden változás azért mégsem várható szabadidő terén) és úgy döntöttem, hogy fokozatosan építgetem a fogadalmaimat (hogy esélyt adjak magamnak ezeket be is tartani), pl. idén megpróbálok minden este elmosogatni. :)
... és hetente egyszer 1 órát mozogni intenzíven (konkrétan spinningre gondolok), jobb lenne persze a heti kettő, de nem vagyok telhetetlen.
... két havonta egy nem szakmai könyvet kiolvasni...
... minimum havonta egy konkrét szakmai könyvből egy fejezetet elolvasni (hogy a hiányosságaimat próbáljam egy kicsit lefaragni).
... és hetente egyszer 1 órát mozogni intenzíven (konkrétan spinningre gondolok), jobb lenne persze a heti kettő, de nem vagyok telhetetlen.
... két havonta egy nem szakmai könyvet kiolvasni...
... minimum havonta egy konkrét szakmai könyvből egy fejezetet elolvasni (hogy a hiányosságaimat próbáljam egy kicsit lefaragni).
szombat, január 09, 2016
Túléltem
... Tanulságokkal. :) a 28 km valójában 35 kellett volna legyen, amiből 32 km-es alternatív útvonalon jutottunk el a célhoz... A tanulságokról talán majd később, most mély álomba zuhanás következik.
...szóval megvolt mára a testmozgás.
...szóval megvolt mára a testmozgás.
posted from Bloggeroid
Téli túra
... A környező hegyekben... Hajnali 6:30-as indulással. 30 km-es távval. Ellenőrzőpontokkal. Időkorláttal.
Ha nem jelentkeznék mostanában, akkor mégsem volt olyan jó ötlet...
Azért reménykedem... :)
Ha nem jelentkeznék mostanában, akkor mégsem volt olyan jó ötlet...
Azért reménykedem... :)
posted from Bloggeroid
péntek, január 08, 2016
P.S. kalendárium
... és miután ilyen szépen megírtam a bejegyzést és ismét elgyönyörködtem a naptárban, én bizony megrendeltem. :) még meglátom, hogy a két naptárt hogyan sikerül összehangolni az online-al, hogy minden együttműködjön és engem kicsit hatékonyabbá tegyen. De ha már a cetlihegyek megszűnnek körülöttem és fél év alatt lecsengenek és elcsitulnak azok a lelkiismeret furdalások, amiket a betegeknek tett ígéreteim cetlijeinek meg nem találása és ezáltal az ígéret beváltásának elmaradása okoz, már megérte a a befektetés.
... és különben is, volt rá 10% kedvezményem. Hát ott lehetett hagyni ezek után?
na ugye.
... és különben is, volt rá 10% kedvezményem. Hát ott lehetett hagyni ezek után?
na ugye.
kalendárium...
... lázban égek, vettem ugyan magamnak egy kis olcsó zsebméretűt, de én igazából erre vágyom (a jelenlegi is ügyeske, de mintha nem férnék benne és nem is ennyire vidám - bár kétségtelenül előnye, hogy elfér a zsebemben. :) ).
... még kicsit tanakodom, de nem kizárt, hogy végül elcsábulok... :)
... még kicsit tanakodom, de nem kizárt, hogy végül elcsábulok... :)
csütörtök, január 07, 2016
ami azért megnyugtató...
... hogy azok után, hogy valahol azt hallottam (már nem emlékszem, talán egy filmben volt róla szó), hogy egy 35 éves nőnek nagyobb az esélye, hogy egy terrorista lelője, minthogy férjhez menjen, az egyik 57 éves betegem egy hónapja ment (másodszor) férjhez és azt mondta, hogy nagyon boldog és az illető a tenyerén hordozza ...
... ami pedig kevésbé megnyugtató, hogy egész nap a visszáján hordott pólóban szakrendeltem, és ez csak este 9-kor tűnt fel először - azóta pedig nem volt energiám a helyzeten változtatni. Azért annyira nem csodálkozom, mert évek óta először elaludtam, mert elfelejtettem ébresztőt beállítani, és a közelben levő bank riasztója csak 7:07-kor kapcsolt be, így addig édesdeden aludhattam. Csodálatos módon így is beértem még a reggeli megbeszélésre, amire nálunk mindig 8 előtt jóval kerül sor, pedig még havat is söpörtem Szöszikéről... mondjuk a reggeli kávé és fogmosás már csak a munkahelyen fért bele - és a póló is ugyebár kicsit furán ugrott fel rám. De végülis lehetne ebből rendszert csinálni... ;)
... ami pedig kevésbé megnyugtató, hogy egész nap a visszáján hordott pólóban szakrendeltem, és ez csak este 9-kor tűnt fel először - azóta pedig nem volt energiám a helyzeten változtatni. Azért annyira nem csodálkozom, mert évek óta először elaludtam, mert elfelejtettem ébresztőt beállítani, és a közelben levő bank riasztója csak 7:07-kor kapcsolt be, így addig édesdeden aludhattam. Csodálatos módon így is beértem még a reggeli megbeszélésre, amire nálunk mindig 8 előtt jóval kerül sor, pedig még havat is söpörtem Szöszikéről... mondjuk a reggeli kávé és fogmosás már csak a munkahelyen fért bele - és a póló is ugyebár kicsit furán ugrott fel rám. De végülis lehetne ebből rendszert csinálni... ;)
a türelmemből...
... a nap végére már csak a szeretteimnek nem jut.
... igaz, hogy mostanában már reggel 7:50-re elfogy (azaz kb 40 perccel azután, hogy beérek a munkahelyemre), utána már csak próbálok túlélni és életben hagyni másokat...
... tegnap megint vettem egy fél patikányi magnéziumot - remélem nem hiába.
... igaz, hogy mostanában már reggel 7:50-re elfogy (azaz kb 40 perccel azután, hogy beérek a munkahelyemre), utána már csak próbálok túlélni és életben hagyni másokat...
... tegnap megint vettem egy fél patikányi magnéziumot - remélem nem hiába.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)