mennyivel jobb lenne...

... ha holnap nem kellene megint bevonulnom 24 órára a lassan már második otthonomnak számító helyre... hüp hüp

az új lakótárs:)

Már egész jól megbarátkoztunk, hagy könyvet, számítógépen cikket is olvasni, vagy esetleg tévét nézni, miközben vele foglalkozom. :)

Remélem hamarosan látszata is lesz az összeköltözésünknek...:)

Published with Blogger-droid v2.0.2

röpke fényképes beszámoló

Hát akkor itt a megígért beszámoló madridi napjaimról, röviden, kevés fényképpel, mert csak Okoskát vittem mindenhova magammal, a rendes fényképezőgépem valahogy mindig lemaradt az esti csatangolásokról.

Valahol Európában, az Alpok felett, utolsó Maléves utamon (bár akkor még nem is sejtettem, hogy visszafele már nem az ő vendégszeretetüket fogom élvezni...)

Madrid fele közeledve eltűnt a hó, maradt a felhő :)

Február, itt a nyár... :)

 

Mint egy igazi Picasso festmény :)

Már Amszterdamban elhatároztam, hogy ezentúl minden szállodai szobámról készítek egy fotót és megosztom veletek is. :) Az ötcsillagos szállodában ugyebár nem volt ingyen wifi (és hozzáteszem, hogy a tévét sem tudtam bekapcsolni), úgyhogy spanyolék kicsit leszerepeltek nálam vendéglátásból. A szállodába érve egyébként délután kettő utánig nem foglalhattuk el a szobáinkat (1-kor kezdődött a kongresszus), mert a szobák még nem voltak kitakarítva.

 

 De az ételeik és boraik minden várakozást felülmúltak. :)

Első esti lazac-salátám :)

Második nap délután egy kicsit kénytelenek voltunk lelógni a szoros programról, hogy meglátogathassuk a Pradot (ahova még vissza kell mennem, mert 2 óra csak egy kis bemelegítésre volt elég), előtte pedig beugrottunk a hozzá nagyon közel található "Sonka múzeumba", ami kívülről egy kis szerény üzletnek tűnik, bent viszont mindenhol sonkák lógnak, és hátul pár asztalnál ki is lehet próbálni mindegyiket. Persze csakis pénzért. :)

Szokatlan tapéta :)

A szerény kis ebédünk a Sonka múzeumban a Prado-látogatás előtt (a sajttálat itt még nem hozták ki ;) )

A kongresszus egyébként jól telt, bár kicsit több szereplés jutott annál, mint amennyit eredetileg terveztem. Voltak deja vu pillanatok is, amikor pl. a 2 évvel ezelőtti kongresszus mintájára ismét megjelent a kanadai kutatócsoport vezetője és kifaggatott a poszteremről, végül annyit mondott (mint legutóbb is), hogy "nice work" és azzal továbbállt. :)
Kétszer pedig be kellett ugorjak oktatni reggel 7-kor, rendszerint nálam idősebbeket, holott én is oktatásra vágyódtam volna a többi "workshop" valamelyikén. És még annál is jobban vágytam volna reggel legalább 8-ig aludni...
Találkoztam pár olasz és nem csak olasz baráttal, jókat beszélgettünk, és nagyon jó érzés volt, hogy abban az embertömegben végre akkor sem lettem volna teljesen egyedül, ha épp nem jön még 3 kolléga Magyarországról (ezt egyébként már Amszterdamban is éreztem, ahol viszont tényleg nem voltak itteni kollégák).

Utolsó előtti nap aztán felbolydult a hangulat, amikor kiderült, hogy a Malév csődbe ment és nem is fog csoda történni a 7700 úton maradt emberrel, ha nem gondoskodunk magunknak új járatról. Nekem szerencsém volt, mert intézték a sorsomat, de pl. az egyik kolléganőm ügyében még a szüleim segítségét is be kellett vetni, hogy kapcsolatba tudjon lépni a turisztikai céggel, aki az ő repülőjegyét intézte.
Mi végül Lufthansával jöttünk, szerencsére kalandmentesen, ez volt az utolsó ebédünk, német precizitással megtervezve, összecsukható villával, hidegen.

Itt a vége, fuss el véle.. :)

.. a dolgok jó oldala...

... még szerencse, hogy megsavanyodott a múlt hét vége óta felbontatlanul árválkodó somlói galuska a hűtőben, máskülönben napokig lelkiismeretfurdalásom lenne, amiért este 11-kor megettem és még csak a kitűzött napi félórás testmozgást sem tudtam beiktatni (munka, munka, és megint csak...).

... így maradt a mézes joghurt, mert az éhemet azért még az első savanyú falat sem tudta elvenni. :)

legszigorúbb kritikusom...

... a tulajdon édesanyám, aki szerint legutóbbi bejegyzésem csak holmi blog-karikatúra, mert hiszen az egy sort is alig éri el... hiába próbáltam neki magyarázni, hogy van az kettő is (gyorsan leellenőriztem és tényleg :) ), és hogy hát a fotó, meg a tél, meg a pillanat meg hasonlók (arról nem is beszélve, hogy amikor először kínkeservesen megszerkesztettem az ennél kicsit hosszabb verziót Okoskatelefonkámon, akkor elúszott az egész, mert elszaladt a net) ... de hiába, ő akkor is hosszabb bejegyzést vár, legyen mondjuk Madridról, pedig ő egyike azon keveseknek, akiket gyakorlatilag naponta részletesen felvilágosítottam az eseményekről és jobban emlékszik a kongresszus estéire mint én, hála a jóféle portugál vörösbornak... :) próbáltam meggyőzni, hogy legyen a krónikásom, én mindent részletesen úgyis elmesélek, ő pedig csak le kell pötyögje és akkor végre cserebogiból ismét áradni fog a karakter, de erre már nem hajlandó... hát így épüljek én a kritikáktól és terjedelmesedjek és sokasodjanak bejegyzéseim...

... mondjuk a terjedelmesedés része megy magától, ámbár új lakótársam talán tesz majd ez ellen egy keveset. De ez már másik bejegyzés lesz... :)

haliHó:)

Hol vár állott, most hóhalom...

Két épület között papucsban rohangászva késztetett megállásra a szikrázó napsütés és puha hótakaró látványa.:) végre egy igazi tél itt is! :)

Published with Blogger-droid v2.0.2

hüp hüp

... ma abban a kellemetlen meglepetésben volt részem, hogy az általában itthon használt szabadidő nadrág elkezdett feszülni a kritikus helyeken... sajnos a mérleg is megerősítette, hogy nem a nadrág ment össze, hanem én lettem minden madridi vacsoránként 1-1 kg-al súlyosabb egyéniség... mivel a reggeli zumbákról mormota lelkem lecsatlakoztatott, valami más sportot kell kitaláljak... megnézem, hogy hétvégén milyen sporteszköz lesz akciós és lépek...

...remélem nem egyedül a curlinghez való felmosónyél lesz leárazva... 

csak türelmesen ki kell várni...

... és a probléma megoldja önmagát....

Kb 3 hete pénteken elmentem a bankomba, hogy csomagot váltsak, mert elegem lett a sok számlavezetési díjból és került olcsóbb opció. Ha már ott voltam (ügyelet után, reggel 10-kor, félig rohanvást haza csomagolni), a kedves ügyintéző megpróbált rábeszélni egy hitelkártyára, amivel annyival többet meg lehetne összességében spórolni, tekintve, hogy pénzügyi életemet virtuálisan bonyolítom. Akkor bele is mentem (bár fele nem is jutott el az agyamig) és össze is szedegettem a szükséges papírokat, bár időnként azért felmerült bennem a kétség, hogy akarom-e én ezt igazán (a hitel szó bennem elég negatív érzelmeket ébreszt).

Aztán a kocka eldőlt, papírok elmentek és jött a várakozás - máig. Amikor is egy hűvös hangú, félig magyarázkodó levélben közölték, hogy nem találtak alkalmasnak a hitelkártya igénylésre (a munkaviszonyomról makogtak valamit). Hiába na, manapság orvosnak lenni egy klinikán errefele cseppet sem bizalomgerjesztő foglalkozás, legalábbis banklakó szemekkel. Az enyhe meglepődés és fejcsóválás mellett azért legalább ugyanannyi megkönnyebbülést is érzek... megmenekültem a "h" betűs szótól. :)

jótanács...

... kerüljétek az 5 csillagos szállodákat, mert nincs bennük ingyen wifi... :)

... és még jópár ehhez hasonló tapasztalattal lettem gazdagabb Madridban...

... az új úticél is megvan már, újabb város, ahol még sohasem jártam. :)
.. és végre egy nyári hónapban is utazhatok majd, amikor nem a vacogás képezi majd a testmozgás döntő részét...:)

...

... ma kínait akartam rendelni, egyből két adagot, hogy holnapra is meglegyen az ebédem ...
... többszöri próbálkozásra sem vették fel a telefont az étteremben...

... nincs is gazdasági válság...

(vagy bezárták a kínait...)

..egyre idegesebb...

... vagyok, mert egyre jobban fogynak a napok a kongresszusig (csütörtökön repülök), és egyre csak szaporodnak a feladatok...

... és a csokikészletem is döbbenetesen leapadt... csak arra emlékszem, hogy megbontok egy tábla csokit, és a következő percben már hipp-hopp, eltűnt a tartalma... én volnék, vagy holmi gonosz csokievő szellem költözött be hozzám...? ... a kosztümpróbánál majd kiderül...

muszáj...

... levigyem a szemetet, mert már nem bírom 4 fal között, a készülő poszter társaságában... még az előkerült dugi-csokik, energiaitalok, kávék, narancs és alma sem segít. Ide bizony oxigén kell...

:(

szomorú, hogy amikor a leginkább vígasztalnom és erőt adnom kellene, akkor hagynak el engem is a szavak...
.... tettekhez viszont túl nagy a távolság. :(

ismét vasárnap este...

... és épp egy unalmas bejegyzésre készültem, amikor a szüleim mondták, hogy mi zajlik jelen pillanatban Bukarestben ...
... talán újabb forradalom, talán csak egy kisebb megmozdulás, pár éven belül ugyebár ez is kiderül ...

... az internet csodája, hogy az online tévéadókon gyakorlatilag bármi élőben követhető jónéhány száz km távolságból is: még ez is.

fáradtabban

... megyek neki az új hétnek, mint ahogy belevágtam a hétvégébe, na de nagy reményeket fűzök a hajnali zumbákhoz (amik a hétvégi nagy grafikonolásba nem fértek bele) és a reggeli kávékhoz. :) Szoknyát nem fogadok az új hétre, helyette legyen mondjuk nem-farmer-nadrág nem-síkabáttal. És mondjuk szempillaspirál (bár ezt még nagyon fogom bánni, mert mindig megfájdul tőle a fejem). Más célkitűzés most nem jut eszembe, álmos vagyok és kissé lehangolt, hogy máris itt az új hét.

Ma megittam életem első Hell-jét, szőlő ízesítéssel, egész finom volt.:) Nem tesz idegessé és álmossá, mint a PirosBika, de az is lehet, hogy csak az olasz főnökömmel folytatott félórás megbeszélés nyomta el ezt a hatását.

Holnaptól pedig Albinó ismét társam lesz a buszozásban és az osztályon, hogy amikor véletlenül nagy a csend, hipp-hopp le tudjak futtatni pár statisztikát... mennyivel jobb lett volna, ha hajdanán csak azt vallom be a profnak, hogy a szorzótáblára még valamelyest emlékszem, ahelyett, hogy elárulom, hogy hallottam már hírét az SPSS-nek 6 évnyi egyetemi bóklászásaim közepett...

na és a következtetés.. :)

... 3 nap után "gyökeres" (khmm khmm) életmódváltoztatás után: bár a munkahelyi helyzetemben nem sok minden változott (és az sem feltétlenül a kívánt irányba), de kicsit tényleg jobban érzem magam. :)

statisztika...

... ha hiszitek, ha nem, az elhatározásból a legkönnyebben a szoknyát, fülbevalót és kávét tudtam tartani, ez mindhárom nap összejött... a torna még az első reggel sikerült, utána a visszaalvások miatt kétszer elmaradt, a rúzs ma reggel kopott ki a listáról, az itthoni reggeli viszont egyetlen egyszer sem sikerült... kész szerencse, hogy van a hőn szeretett kis büfénk a kórház udvarán, ahol már hitelben is kapok szendvicset, ha épp arra járok és nincs nálam a pénztárcám. :)
.. a kora esti lefekvésben pedig kétszer túl is teljesítettem, ugyanis 10 óra helyett már 7-kor édesdeden aludtam keresztben az ágyon, villanyfénynél, a háttérben a dübörgő televízióval - mindezt a munka helyett...
... a befizetést pedig holnap reggel megejtem, hogy el ne szabotálja végül a memóriám... bár a január meglehetősen zűrös lesz, de azért hátha sikerül erre is egy kis időt szakítanom.

Még megálmodom, mi legyen a jövő heti célkitűzés, de azt hiszem, hogy a nagybetűs MUNKÁ-ról fog szólni reggel-délben-este. Szoknyától függetlenül. :)

ma minden sikerült...

Kivéve az otthoni reggelit és a 10 órai elalvást, mivel már 7 után kidőltem és most ébredtem. De kezdetnek azért nem is olyan rossz.. :)

Published with Blogger-droid v2.0.2

új év, új szelek...

... új elhatározások, hogy megtaláljam régi önmagam. Ennek a szükségességére a ma reggeli összeomlásom után jöttem rá, úgyhogy most a motiváció nem hiányzik, ismét kiegyensúlyozott, derűs és fellegekben járó akarok lenni és nem észrevenni, hogy mi zajlik körülöttem, és erre most energiát is szándékozok áldozni.
Újévi fogadalmat ugyan nem tettem, de:
- holnap reggeltől 6-kor kelek, persze kivéve hétvégéken, amikor mondjuk legyen 8 (Add, kérlek, hogy sikerüljön is)
- ébredés után 20 percet tornászom vidám zenére
- itthon kávézom és eszem valami műzli jellegűt vagy amire még futja az időből :)
- este 10-kor lefekszem aludni
- minden este elmosogatom a bögréimet
- befizetek a közeli fitness szalonba spinningre és/vagy zumbára (egyelőre 10 alkalmas bérletre, aztán ha nem halálozok el heveny izomnekrózisban vagy szívinfarktusban, és megszeretem a mozgást, akkor még folytatom)
- ezen a héten mindennap szoknyában megyek a munkahelyemre
- és mindennap más fülbevalóval
- és teszek rúzst.
... és persze napi legalább 3 órát dolgozom itthon is (ez mondjuk nem nagy változás az eddigiekhez képest...).


Nna.

Apró dolgoknak tűnhetnek ezek nektek, de akik ismernek, tudják, hogy most tényleg nagy célkitűzéseket állítottam fel (magamhoz képest:) ).

... majd meglátjuk, meddig tart ki az elhatározás, egyelőre ha egy hetet sikerül így végigzötyögni, máris nagyon büszke leszek magamra.

Most pedig rohanok mosogatniiii...... :)

ügyeletben :)

Én és az okos(ka)telefonom :)

Published with Blogger-droid v2.0.2