kicsit csalódott vagyok....

 ... mert azt hittem így két év után, hogy egyike vagyok azoknak a különleges embereknek, akiket a vírus nem tud elkapni. Hát ennyire azért nem vagyok különleges, mint kiderült... :) Azért a tegnapi napot még végigdolgoztam (mi továbbra is kötelezően maszkban dolgozunk), és csak hazaérve délután derült fény arra, hogy az a kis felső légúti tünetegyüttes nem sima nátha. Kb 1 hét kényszerpihenőre kerültem, talán már időszerű is volt, mert december eleje óta nem voltam 1 hét összefüggő szabadságon. 

... most akkor végiggondolom, hogy miért kaptam ezt a hetet. :) Persze egyből beugrott, hogy mennyi elmaradásomat tudnám most behozni, de azért nem csak erre szeretném ezt a hetet használni. Még az is lehet, hogy sütni is fogok... :))

... többen felajánlották a segítségüket, apum már majdnem el is indult, hogy ápoljon, tesóm is drága volt és ajánlkozott, P hozott vitaminokat és kenyeret, most már egészen biztosan nem fogok éhen halni, mert végignézve a készletet, szerintem 2 hétig is bírnám itthon éhezés nélkül. :) 

Nem vészes a helyzet, csak a hangom mutál és a láz szokatlan, de végre van indokom, hogy egész nap pizsamában lógjak itthon és amikor kedvem szottyan, aludjak 1-2 órát. :)