hétfő, január 27, 2020

oktatói karrierem egyik csúcsa... :)

... múlt héten kaptam egy csokit egy fiútól diáktól, akit vizsgáztattam és aki szegény annyira megijedt tőlem a vizsgától, hogy elkezdett hiperventillálni (gyorsan kapkodni a levegőt) és félő volt, hogy elájul, nekem kellett nyugtatgatni, hogy vegyen mély levegőket és nem lesz semmi baj, nem fogom bántani... sikeres volt az ügyködésem, mert végül is nem ájult el... :)

... és kb 1 hónappal később bejött az orvosi szobába, hozott egy tábla csokit és kérte, hogy maradjak továbbra is ilyen oktató/vizsgáztató, ne hagyjam, hogy elvesszen ez a tulajdonságom (annak ellenére, hogy végül nem engedtem át, mert az egyik tételéhez semmit sem tudott mondani, megnyugodva sem és úgy sem, hogy próbáltam rávezetni a tételre).

újabb meglepő élménnyel gazdagodott az oktatói karrierem. :)

1 megjegyzés:

napraforgovirag írta...

De jó, örülök, h ilyen jofej volt a srác. Annyit tudnak ezek az aprosagmak tuno dolgok szamitani mindket felnek.
En neha a latasserules miatt kerek ilyen aprosagokat, viszont ha azok teljesulnek ezerszer jobban erzem magam. Pl ami most eszembejutott, van minden felevben ilyen kotelezo onismereti par nap, es hat random kivel kerulsz ossze, szoval kb senkit nem szoktam ismerni. Annyit kerek, hogy az elejen 1-2x mindig mondja mindenki a nevet is mielott megszolal, hogy tudjak a hangokhoz neveket is kotni. Igy meg nem azt fogom erezni, hogy nem egy hatalmas kaosz kozepen vagyok, ahol azt se tudom ki kicsoda. Tokre kellemetlen, meg eleg bizonytalan lesz tole az egesz helyzet. A tobbiek csomoszor elfelejtettek, de a tanarom (aki nr3-ban van eq-t tekintve), mindig szolt, hogy “neved”...:) tok halas voltam neki, meg is irtam a vegen emailben, hogy mennyire sokat segitett, es mennyire jol esett.
Nem tudom amugy ez mennyire szokas, meg hat en nyilvan ebbol a szempontbol mas helyzetben vagyok mint a tobbiek, de ha van ilyen pozitiv gondolatom, vmi amiert halas vagyok, azt (szigoruan vizsga utan 😂) mindig megirom. Nem hiszem hogy tul sok visszajelzest kapnak a tanarok, viszont tudom hogy tok jol tud esni.

Meg en amugy is nagyon hiszek abban, hogy a nekunk semmiseg dolgokkal tok sokat tudunk tenni masokert. Nemtom, en ha csak lehet engedem megsimogatni a Danit (vv zsemlelabi), mert tudom, h adott esetben tok sokat jelenthet, a Fornettisnek egyszer telen mondtam, h itt nagyon hideg lehet egesz nap, es kerdeztem hogy ezt hogy lehet kibirni, es tok halas volt, hogy ez eszebejutott barkinek. Azota mindig beszelunk par szot, ilyenek.... :)

De pl orvos-beteg kapcsolatban is annyira sokat szamit a kommunikacio.... a glaucoma egy -ket eve aktivizalta magat, alapbol egy eleg minimalis (de nagyonnagyonnagyon hasznos) visusom van, de kb csolatasig szukult az ep latoterem, ugy, h semmi panaszom nem volt.... pedig rutinos vagyok mar, a masik szememen mar vagy 15 eve megjelent, csak az nem para, mert sose lattam vele, a lenyeg, h ne okozzon panaszt. szoval viszonylag gyakori vendeg vagyok a klinikan egy szemnyomascsekkolasra. Kb mindig ugyanannal az orvosnal vagyok, az erzestelenito cseppnel mindig elmondja, h tudja csipni fog, ne haragudjon. Na multkor o nem volt ott, es ez a mondat ugy hangzott, h csipni fog, birja ki 😅 nyilvan abszolut kibirhato, meg amugy felsiker, mert legalabb mondta, hogy mi torrtenik, dehat na 😂