... Csak mert mindig rácsodálkozom, hogy melyik nap épp mit csinálnak, pedig biztos előtte 1-2 nappal már bejelentették... Családi ügyekben lassan még a szokásosnál is kelekótyább leszek, gondolom a magánéleti időre már nem marad figyelem összpontosításra energia...
csütörtök, június 30, 2016
Ideje valami
Színt és jelölést találnom, amivel a szüleim jól megérdemelt kalandozásait követhetem. :)
szerda, június 29, 2016
tegnapelőtt....
... elhatároztam, hogy naponta írok a blogra, még ha csak 1-2 szót vagy sort is...
... hát ennyit az elhatározásaimról...
... ugyanez érvényes a cikkírási fogadkozásaimra, kérelemírásaimra, leletezéseimre, stb stb..
... legfrissebb érdeklődési területem: hogyan szerezzünk magunknak akaraterőt, hogy legyőzzük saját magunkat.
... hát ennyit az elhatározásaimról...
... ugyanez érvényes a cikkírási fogadkozásaimra, kérelemírásaimra, leletezéseimre, stb stb..
... legfrissebb érdeklődési területem: hogyan szerezzünk magunknak akaraterőt, hogy legyőzzük saját magunkat.
hétfő, június 27, 2016
egyértelműen...
... van bennem egy adag önkínzó hajlam, ha a múlt hetem szabad óráit, valamint a szabad vasárnapomat is egy olyan pályázat megírására fordítottam, amire gyakorlatilag nincs esély elnyerni (kevés az elnyerhető pályázat száma, ellenben sok a fóka - akarom mondani sok az okos, motivált, céltudatos, szakmailag termékeny emberke :) ).
kedd, június 21, 2016
motiváció
... engem mindig az utolsó utáni pillanat motivál a legjobban...
... azt hiszem, már soha nem fogom ezt kinőni, hiába próbálom visszaszorítani a bennem dúló káoszt.
... azt hiszem, már soha nem fogom ezt kinőni, hiába próbálom visszaszorítani a bennem dúló káoszt.
hétfő, június 20, 2016
kicsit fájni fog...
... azt hiszem, ami jövő héttől ránk vár: az osztályvezető szabadságra megy egy hétre az egyik kollégával egy időben, ezért ketten maradunk, a szokásos betegmennyiségre.
... szerencsére most még egy pályázati anyagon agonizálással (beadjam - ne adjam- van-e egyáltalán esély, hogy begyűjtsek mindent, ami a beadáshoz szükséges) kötöm le a rettegésre fordítható energiáimat....
Az osztályvezető további 4 hetes szabadsága pedig még ez után következik (amit egyébként maximálisan megérdemel, mert egész mostanig gyakorlatilag folyamatosan dolgozott január 1 óta).
Jobban belegondolva - én nagyon utálom a nyarat.
... szerencsére most még egy pályázati anyagon agonizálással (beadjam - ne adjam- van-e egyáltalán esély, hogy begyűjtsek mindent, ami a beadáshoz szükséges) kötöm le a rettegésre fordítható energiáimat....
Az osztályvezető további 4 hetes szabadsága pedig még ez után következik (amit egyébként maximálisan megérdemel, mert egész mostanig gyakorlatilag folyamatosan dolgozott január 1 óta).
Jobban belegondolva - én nagyon utálom a nyarat.
csütörtök, június 16, 2016
a mai nap slágere :)
Ma reggel valahogy előkerült Michael Jackson "Heal the World" című száma munkába menet. Hihetetlenül megnyugtatott, pedig erre csak kevés zeneszám képes (és még kevesebb ember :D ).
Hazafele is ezt hallgattam, illetve aerobic után is (amikor épp készültem meghalni, ez az ugribugri az elmaradt spinning helyett teljesen leamortizált, mivel az izmok helyén nekem már csak kötőszövetesen átalakult zsírszövetem van...), szerintem úgy összesen ma 6-szor indítottam el ezt a zenét. :)
És most lefekvés előtt is meghallgatom, nektek is szeretettel küldöm. :)
Hazafele is ezt hallgattam, illetve aerobic után is (amikor épp készültem meghalni, ez az ugribugri az elmaradt spinning helyett teljesen leamortizált, mivel az izmok helyén nekem már csak kötőszövetesen átalakult zsírszövetem van...), szerintem úgy összesen ma 6-szor indítottam el ezt a zenét. :)
És most lefekvés előtt is meghallgatom, nektek is szeretettel küldöm. :)
kedd, június 14, 2016
mondtam már...
... hogy mennyire utálok cikket bírálni? és hogy mindig megfogadom, hogy ez volt az utolsó, és ezután persze mindig jön egy következő, ami aztán hetekig frusztrál, ha nem küldöm el időben a bírálatot - márpedig rendszerint utolsó nap vagy némi csúszással fog landolni.
.. az én cikkem pedig évek óta egy helyben toporog.
Nem csak mendemonda, hogy meg kellene tanulni nemet mondani. Egyik frusztrációból esek a másikba.
.. az én cikkem pedig évek óta egy helyben toporog.
Nem csak mendemonda, hogy meg kellene tanulni nemet mondani. Egyik frusztrációból esek a másikba.
szombat, június 11, 2016
A nap fénypontja
... Végre lerúghattam a cipőt...
... Akármilyen drágán volt akármilyen kényelmesnek meghirdetve, azért 5 perc viselés után én bizony szabályosan szenvedtem. Nem keveset és nem elég rövid ideig.
Jáj.
... Akármilyen drágán volt akármilyen kényelmesnek meghirdetve, azért 5 perc viselés után én bizony szabályosan szenvedtem. Nem keveset és nem elég rövid ideig.
Jáj.
posted from Bloggeroid
hétfő, június 06, 2016
néha én is szeretnék...
... írni kicsit a szakmámról, a betegekről, a szépségekről és nehézségekről. De mi icipici szakma vagyunk, majdnem mindenki ismer majdnem mindenkit, és nem szeretném, ha egy nap a Nagyfőnök idézné valamelyik fenomenális félreolvasásomat, vagy olvasná az újabbnál újabb bakikat, amiket még mindig elkövetek (... azért órákra még senkit nem felejtettem a vizsgálóban .... - mondom órákra....).
... talán majd egyszer. Vagy egy másik blogon. Vagy minek.
Tény, hogy sokat lehet a betegeimtől tanulni, leginkább nekem, amikor épp nyűglődnék a saját felnagyított bajaimon, és akkor kapok egy banánt, egy barackot meg két kis kocka csokit valakitől a kutyafuttában bekapott ebédem mellé, csak úgy. Akinek, bár nem igazán beszélünk róla, de mindketten az életéért küzdünk.
... talán majd egyszer. Vagy egy másik blogon. Vagy minek.
Tény, hogy sokat lehet a betegeimtől tanulni, leginkább nekem, amikor épp nyűglődnék a saját felnagyított bajaimon, és akkor kapok egy banánt, egy barackot meg két kis kocka csokit valakitől a kutyafuttában bekapott ebédem mellé, csak úgy. Akinek, bár nem igazán beszélünk róla, de mindketten az életéért küzdünk.
azért volt...
... némi sikerélmény is mostanában:
Megsült és emberi fogyasztásra alkalmas lett. :)
Most egy fél évig a konyhaművészeti továbbképzés letudva. :)
Megsült és emberi fogyasztásra alkalmas lett. :)
Most egy fél évig a konyhaművészeti továbbképzés letudva. :)
kelekótya
... napom volt. Azaz nem is a nap volt kelekótya, hanem jómagam. Reggel viziten véletlenül mondat közepén letegeztem az egyik beteget, ami soha nem szokásom, a 16 éves hölgyeket is konzekvensen magázom, egyszerűen csak közben elgondolkoztam, terveztem, ötleteltem és kicsúszott a számon. Annyira fura volt, hogy rögtön fel is tűnt. :) Utána ugyanennek a betegnek az ágya alá bepottyantottam a pecsétemet, szegény beteg mászott is utána rögtön.... a szomszéd ágynál pedig képtelen voltam elmondani a főnővérnek, hogy feladtam még egy plussz labort mára, nem értette, hogy miket magyarázok (ilyen problémám amúgy nem szokott lenni, általában érthetően szoktam kommunikálni, legalábbis a reakciók alapján ez szűrhető le).
Ezt követően kiderült, hogy a studys beteget 2 nappal korábbra hívtam ellenőrzésre a kelleténél, ezért a befektetett energia a studys csapat részéről füstbe ment el (na jó, annyiban nem, hogy kiderült. hogy a beteg sokkal jobban érzi magát, ennyi sikerélményem azért hadd legyen :) ).
Ezt követően egy gyors plussz rövidke kis szakrendelés, ami emberhiány miatt csúszott erre a hétre, majd átrohanás az osztályra betegeket felvenni és délután kettőkor, amikor már égett a szemem, akkor jöttem rá, hogy egész nap elfelejtettem vizet inni. Kávét szerencsére azért ittam kettőt. :)
4-kor már majdnem úgy éreztem, hogy mindennel végeztem, mehetek haza, aztán mégis fél hatkor hagytam abba a munkát, ameddig beírogattam a kórtörténeteket, minden kérőt feladtam, néhány dolgot még átnéztem.
Már csak 1-1,5 órámba telt itthon, mire megírogattam a betegeimnek a zárókat erre a hétre.
Hiába na, ha egy hétből kimarad néhány nap (márpedig most ki fog), azt azért nem lehet büntetlenül megúszni.
Lassan elkezdek nézegetni alvásról leszoktató oldalakat. Annyi mindennel lehetne haladni az alvás helyett....
Csak ne szeretném annyira. :(
Ezt követően kiderült, hogy a studys beteget 2 nappal korábbra hívtam ellenőrzésre a kelleténél, ezért a befektetett energia a studys csapat részéről füstbe ment el (na jó, annyiban nem, hogy kiderült. hogy a beteg sokkal jobban érzi magát, ennyi sikerélményem azért hadd legyen :) ).
Ezt követően egy gyors plussz rövidke kis szakrendelés, ami emberhiány miatt csúszott erre a hétre, majd átrohanás az osztályra betegeket felvenni és délután kettőkor, amikor már égett a szemem, akkor jöttem rá, hogy egész nap elfelejtettem vizet inni. Kávét szerencsére azért ittam kettőt. :)
4-kor már majdnem úgy éreztem, hogy mindennel végeztem, mehetek haza, aztán mégis fél hatkor hagytam abba a munkát, ameddig beírogattam a kórtörténeteket, minden kérőt feladtam, néhány dolgot még átnéztem.
Már csak 1-1,5 órámba telt itthon, mire megírogattam a betegeimnek a zárókat erre a hétre.
Hiába na, ha egy hétből kimarad néhány nap (márpedig most ki fog), azt azért nem lehet büntetlenül megúszni.
Lassan elkezdek nézegetni alvásról leszoktató oldalakat. Annyi mindennel lehetne haladni az alvás helyett....
Csak ne szeretném annyira. :(
szombat, június 04, 2016
Nem kizárt...
...hogy a széken ülve, fodrászra várva fogok elaludni...
...az ügyelet utáni órák veszélyei. :)
De legalább a százszorszépes naptáramba volt időm beírogatni az aktualitásokat.:)
...az ügyelet utáni órák veszélyei. :)
De legalább a százszorszépes naptáramba volt időm beírogatni az aktualitásokat.:)
posted from Bloggeroid
csütörtök, június 02, 2016
tanulság n+1...
... amikor azon gondolkozol, hogy inkább lefeküdj egy kicsit délután szakrendelés után aludni, vagy foglald le a nyaraláshoz a szállást (amire egy hete naponta emlékeztetnek), ne habozz, feküdj le aludni.:) Nekem sikerült másik városba szállást foglalni, mint ahova eredetileg terveztük. Méghozzá úgy, hogy nem is ingyenes a lemondás (és cseppet sem olcsó). Mindezt úgy, hogy előtte 5 szállást már alaposan átböngésztem....
... vagy lehet, hogy ez is a sors keze...? :)
... vagy lehet, hogy ez is a sors keze...? :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)