kedd, február 16, 2016

egy kis statisztika

Most olvasom:

... hogy a 2015-ös amerikai felmérés szerint az intenzív terápiás szakorvosok (furamód különveszi az aneszteziológiát) vezetik a "burnout szindrómások" (kiégési szindrómában szenvedő) listáját az 55%-os előfordulási gyakorisággal, ami nem meglepő.

... az már meglepőbb, hogy a magam kis szakmája középmezőnyben van ugyan (majdnem a fele a kollégáimnak valamilyen szinten elégedetlen magával, a munkájával és a munkájában elért sikerekkel), de a nefrológusok, tüdőgyógyászok és onkológusok is "boldogabbak" nálunk, pedig én bizony egyiket sem választanám... :) akkor már inkább a magam kis nyomorúságos pocsolyája, beteganyaga (azért megnyugtató, hogy nem csak én érzem magamat frusztráltnak a rendszerben a hasonszőrűek között...).

...a legelégedettebb-legboldogabb társaság a pszichiátereké, azt hiszem, ők már rájöttek arra, hogy minden csak nézőpont kérdése.

... szerencsére a kiégésünk súlyosságát a pszichiáterekkel hasonló mértékben tartjuk - legkevésbé - súlyosnak a többiekhez képest (bár ez alapján újra kell tervezzem a saját kiégésem fokát).

Hát nem nagyszerű...?

(hát annyira azért nem.)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ha jól sejtem, mozgásszervi betegekkel foglalkozol, ahogy én is. Tizenév után nekem már vannak gondjaim, bárhogy is próbálom szépíteni, bizony fenyeget a kiégés veszélye. Gyakran érzem, hogy szélmalomharcot folytatok, semmi nem elég jó, bárhogy, bármennyire is igyekszem. Csak nekem tűnik úgy, hogy egyre több az elégedetlen beteg?
Üdv
Kriszta

Cserebogi írta...

Kedves Kriszta, részben jól sejted. :)
Igazából nem lenne szabad panaszkodnom, mert átlagban 10 betegből mindösszesen 1-2 szokott elégedetlen lenni, bármennyire is töröd magad, hogy segíthess, de az a napi néhány ember tökéletesen el tudja feledtetni pillanatok alatt a többiek hálás mosolyát és rátenni még egy lapáttal a sikertelenség érzetére... Nem beszélve arról, hogy lassan nyugodtan átnyergelhetnék háziorvosnak, mert már az ő munkájukat is nekem kell elvégeznem, mert vagy ők nem érzik magukénak a feladatot, vagy a beteg automatikusan átugorja az első lépést és velem akarja gyógyíttatja minden baját: a tápcsatornai vérzéstől a szürkehályogon át, a lábdagadást is érintve az emelkedett vérzsírokig...