péntek, július 25, 2014

Szőke és Szöszike újabb kalandjai, avagy Szöszike és az orrplasztika

Az utóbbi időben többen is megkérdezték, hogy mi újság van Szöszikével, működik-e rendesen, vannak-e gondok vele... És mivel tényleg megnyugtatóan alakultak mostanában a dolgaink (leszámítva, hogy ahol most parkolok, bár csak minden második héten teszi tiszteletét rajta egy madár, viszont naponta beteríti valami ragacsos váladék, ami a közeli fákról származik), ezért gyorsan gondoskodnom kellett (nem szándékosan) valamilyen történetről, hogy fellendítsem az olvasottsági statisztikámat.

A parkolással kapcsolatban meséltem már, hogy egyszer sikerült az egyik tükröt frissíteni az autón egy tolatásos beállás miatt, ezért azóta csak orral állok be vagy oldalparkolást kísérelek meg, ha megnyugtatóan sok helyet találok a feladat teljesítésére. Eddig ebből nem is volt semmi gond, mert orral előre nem nagy kihívás kellően széles helyre beállni ... elméletileg (és eddig azt hittem, gyakorlatilag is...)...
Mint kiderült, a lakóhelyem belső udvarában az U alakú parkolóban a középső részen található zöld területet egy meglehetősen magas járdaszegély határolja, ami után a füves terület kicsit mélyebben helyezkedik el. Erre a szegélyre meglepően könnyű hangmentesen kicsit rámenni az autó orrával, és ezt nekem sikerült a saját bőrömön is megtapasztalni.

Hétfőn ügyelet után reggeldélben épp simán hazaértem, és égi jelnek éreztem, hogy találtam mindösszesen egy darab parkolóhelyet, ami még az én kompetenciámnak is megfelel, így a nagy örömtől kissé lendületesebben fordultam be és a teljes megállás már a járdaszegélyen történt. Amikor ezt próbáltam korrigálni, az autó orra fennakadt a szegélyen, majd kis gyomlálás és erőlködés után leakadt róla, azonban a műanyag rész ezt eléggé megsínylette, kicsit lehajlott (bár szerencsére nem törött el), és amint a szervizes még aznap délután rávilágított, a tolatás során kifejtett erő a lökhárító fémszerkezetét is kicsit átrendezte (kissé eltávolította egymástól a lemezeket) ...

Úgyhogy most Szöszike szervizben van és akkor már megejtik az éves műszaki átvizsgálást is, olajcserét, pollenszűrőcserét meg hasonlókat... Vasárnap este talán már megsimogathatom megplasztikázott orrocskáját...

Az öröm az ürömben, hogy ennek a kalandnak hála, úgy tűnik, hogy ez az autószerelő, aki gondozásba vette az autót, megbízható szakember (egy barátnőm barátja ajánlotta, aki össze is hozta a személyes találkozót), így végre megnyugodhatok, hogy évente szükséges számú alkalommal rám szól és intézi azokat az apró beavatkozásokat, amik ahhoz szükségesek, hogy nagyobb kalandoktól mentesen mászkálhassak az autóval.

Hát most épp így jártam...

Most már az orral előre parkolást sem fogom annyira kedvelni...

2 megjegyzés:

Eszter Egy írta...

én még mindig irigyellek Szöszikés kalandjaidat illetően..., no akkor gondolhatod :) 48 évesen tanultam? meg vezetni, (na jó szereztem meg a jogsit),száguldoztam én újonnan szerzett szerelmemmel,Fordikával, míg nem egyszer- majd kétszer tolatás közben a árokban landoltam vele és szüleim, meg jó öcsém is rendesen féltek már beülni hozzám, mivel nincs életbiztosításuk.....így aztán a családnak együttes erővel sikerül végleg lelombozni amúgy is zsenge önbizalmam vezetési technikámat illetően, átvette öcsém a kormányt, nem merek már egy ideje kockáztatni....ám mostanában újra előtört bennem a vágy, és igenis be fogom bizonyítani! ma délután újra kezdem a kapcsolatot :) írásodon felbuzdulva, hja másnak sem könnyebb, még fiatalon sem, ugye? :)

Sárga Cserebogi írta...

vedd csak vissz a kormányt és hidd el, eljön majd az idő, amikor munka végén akkor nyugszol meg teljesen, amikor végre beülhetsz az autóba és beindíthatod a motrot, hogy neked duruzsoljon hazáig. :) (mondjuk nekem még azért visszajön az idegesség parkolásnál, de inkább többet sétálok egy távolabbi tágabb parkolóhelytől, ha nem vagyok biztos magamban. :) )