csütörtök, március 27, 2014

nosztalgia... :)

.. vagy inkább - emlékek rögzítése az utókor (és magam számára)...

A kifolyt paradicsomlés napon történt, még mielőtt a paradicsomlét készítőjétől beszereztem, hogy épp indulni készültem volna hozzá és családjához vasárnapi ebédre, amikor meglepődve konstatáltam, hogy az autóm megint nem nyílik a gombok nyomogatására, és a riasztó fénye sem világít... épp úgy, mint amikor 3 nappal Szöszike megvásárlása után először merítettem le teljesen az akkut. És mivel kétszer ugyanazt a hibát nem követem el (általában) és az előző ominózus eset után akkumulátort cseréltem és azóta mindig figyelek a lámpák kikapcsolására, ezért néhány percig nem is tudtam felfogni, hogy mi okozhatta ez alkalommal a teljes áramtalanságot... Aztán rájöttem az ablaktörlők függőleges pozícióba dermedését látván, hogy ezúttal bizony az előző esti viharban és esőben parkoláskor az ablaktörlőket hagytam bekapcsolva, amik ezek szerint egész éjszaka törölgették még az ablakot - kilefulladásig... újabb dolgot tanultam meg (Szöszike képzés lecke n+1), hiába áramtalanítom az autót, ha az ablaktörlő úgy marad, bizony jómunkásemberként teljesíti a feladatát tovább- egy adott pontig. ... és mivel az autóm továbbra is megőrizte azt a jó (de ugyanakkor meglehetősen bosszantó) szokását is, hogy ilyenkor minden ajtó teljesen lezár és kulccsal nem is lehet kinyitni, kivéve a csomagtartót, így megint kezdetét vette a szomszédok számára meglehetősen szívderítő látvány, ahogy ünnepi ruhában ki-be mászkálok a csomagtartón keresztül a vezetőülésre, hogy felnyissam a motorháztetőt a későbbi "bikáztatáshoz"... egyszer ugyebár már fontolgattam, hogy veszek ilyen kábelt és esetleg egy kis akkut is, amivel magam is meg tudom oldani a problémát, de utána úgy döntöttem, hogy úgysem lesz hasonló problémám a közeljövőben.

Hát lett. Vasárnap ebédidőben. Eredmény: az összes interneten elérhető autómentő vélhetően lehalkította a telefonját és emiatt végül a barátaimat kezdtem el hívogatni. Ez vezetett végül eredményre, mert kiderült, hogy időnként a taxisok segítenek hasonló esetben. A kedvenc taxitársaságomat felhívva elárulták, hogy van ilyen szolgáltatásuk is, az "indítás", ami kerek 3000 ft-ba kerül és végül is félórán belül "szikrát kaptam" és indulhattam ebédelni a barátaimhoz...

.. hát itt a mese vége... a tanulság pedig egy mondattal feljebb. :)

Nincsenek megjegyzések: