... 10 perc alatt?
Végy egy ágyneműtartót, ami elfoglalja a szoba felét...
péntek, július 26, 2013
csütörtök, július 25, 2013
még egy nosztalgia szám :)
ami hajdanán mindig jókedvre derített:
... és már csak egyet kell aludni - amit, mivel ma délután is három órára kidőltem, ezért nem tudom, mikor fogok elkezdeni - szeretnék mindent rendben hagyni a következő két hétre... maratoni nap lesz holnap, de legalább már látom az alagút végét. :D
... és már csak egyet kell aludni - amit, mivel ma délután is három órára kidőltem, ezért nem tudom, mikor fogok elkezdeni - szeretnék mindent rendben hagyni a következő két hétre... maratoni nap lesz holnap, de legalább már látom az alagút végét. :D
szerda, július 24, 2013
már csak kettő :)
darab éjszakát kell aludni, bár én már ott tartok, hogy délutánonként is eldőlök ambuláns kartonok nézegetése helyett. Rég vártam ennyire, hogy végre beköszöntsön a szabadság...
Ez pedig egy szám ifjúságom idejéről, egy kicsit nyári hangulatba ringatott, jól lehet rá nosztalgiázni... :)
Ez pedig egy szám ifjúságom idejéről, egy kicsit nyári hangulatba ringatott, jól lehet rá nosztalgiázni... :)
hétfő, július 22, 2013
irány... :)
... a tenger! méghozzá a Fekete! A legjobb az egészben, hogy végre eldőlt, hogy megyünk, az már biztos, hogy lesz napocs, mert azt bátyóék biztosítják, lesz delfinárium és lesz nagyon sokáig alvás... :))
... és már csak 4-et kell aludni, hogy péntek délután legyen és végre kigurítsam a bőröndömet az állomásra.
... talán még kibírok 4 ilyen rémálomszerű napot, mint a mai. Mostmár teljesen egyértelmű, hogy én hozom a balszerencsét és a betegségeket a betegeimre. Muszáj egy kis szünetet tartsak a balszerencsehozásban, mert lassan elfogynak a betegeim, mindenkire ráuszítok valami nem hozzánk tartozó betegséget és átadom a társszakmáknak.
.. .persze próbálom megőrizni az optimizmusomat, és holnap reggel azzal a gondolattal ébredni és nap közben többször elismételni, hogy mindenki az osztályon mondhatni egészséges, és tulajdonképpen még kifejezetten szerencsés is, hogy pont az én kezeim közé került, mert még egy ilyen aranyos, ügyes és legfőképp szerény ember, mint én, nincs a nap alatt... remélem erre még hajnalban, ébredés után 5 másodperccel is emlékezni fogok, és elűzi a gyomorgörcsöt, ami mostanában rendszeresen bekopogtat ébredés után és hűségesen elkísér a nap során...
... és már csak 4-et kell aludni, hogy péntek délután legyen és végre kigurítsam a bőröndömet az állomásra.
... talán még kibírok 4 ilyen rémálomszerű napot, mint a mai. Mostmár teljesen egyértelmű, hogy én hozom a balszerencsét és a betegségeket a betegeimre. Muszáj egy kis szünetet tartsak a balszerencsehozásban, mert lassan elfogynak a betegeim, mindenkire ráuszítok valami nem hozzánk tartozó betegséget és átadom a társszakmáknak.
.. .persze próbálom megőrizni az optimizmusomat, és holnap reggel azzal a gondolattal ébredni és nap közben többször elismételni, hogy mindenki az osztályon mondhatni egészséges, és tulajdonképpen még kifejezetten szerencsés is, hogy pont az én kezeim közé került, mert még egy ilyen aranyos, ügyes és legfőképp szerény ember, mint én, nincs a nap alatt... remélem erre még hajnalban, ébredés után 5 másodperccel is emlékezni fogok, és elűzi a gyomorgörcsöt, ami mostanában rendszeresen bekopogtat ébredés után és hűségesen elkísér a nap során...
vasárnap, július 21, 2013
még ötöt kell aludni...
... és végre itt a szabadság...
... rég vártam már ennyire...
... csak bámulom a blog felületét, írnék, de a gondolatok egyre csak összefolynak és nem állnak össze mondatokká...
Kell egy kis áramszünet.
... rég vártam már ennyire...
... csak bámulom a blog felületét, írnék, de a gondolatok egyre csak összefolynak és nem állnak össze mondatokká...
Kell egy kis áramszünet.
csütörtök, július 18, 2013
delikátozok...
... azaz jobban mondva vegetálok... és nagyon várom a szabadságomat - ami kereken 8 nap múlva fog elérkezni... ha megérem. Addig még két szakrendelés (amit még mindig nagyon utálok, és szerintem ez az állapot így is fog maradni), rengeteg problémás osztályos beteg, néhány száz fehér hajszál, plussz 5 szarkaláb, hétvégi cikkírás, valamint 3 spinning - amit egyre jobban bírok és emiatt élvezek, csak hogy legyen valami sikerélményem is a felsorolás végén... :)
... és meg kell legyen az első önálló tankolás (2005 óta)...
... kedvenc főnököm (egyébként tényleg kedvenc) pedig már a második szakvizsgára való beiratkozásomat sürgeti, pedig még az elsővel sem barátkoztam meg és ki sem pihentem...
De egyébként friss vagyok és üde. :)
... és meg kell legyen az első önálló tankolás (2005 óta)...
... kedvenc főnököm (egyébként tényleg kedvenc) pedig már a második szakvizsgára való beiratkozásomat sürgeti, pedig még az elsővel sem barátkoztam meg és ki sem pihentem...
De egyébként friss vagyok és üde. :)
hétfő, július 15, 2013
vasárnap, július 14, 2013
nna sikerült...
... megint megríkatnom magam, pedig előre tudtam, hogy mi lesz a vége az "Éjszaka a parton" című filmnek... pedig gondoltam, hogy az egyedi méltányossági kérelem írás közben azért eltereli a figyelmemet a drámaibb részekről...
... mostanában igyekeztem elkerülni az ilyen filmeket - habár lehet, hogy jobban járnék, ha egyszer igazán kibömbölném magam és oldódna a feszültség...
... mostanában igyekeztem elkerülni az ilyen filmeket - habár lehet, hogy jobban járnék, ha egyszer igazán kibömbölném magam és oldódna a feszültség...
péntek, július 12, 2013
bolond nap
... volt a mai, 13:30-kor reggeliztem, elkevertem egy beteg dokumentációját, amit azóta sem találok (még szerencse, hogy egy darabig még biztos maradni fog...), egész nap rohangásztam, egyedi méltányossági kérelem hiánypótlást intéztem, betoppant két betegem is csak úgy magát megmutatni, akik mindig azt juttatják eszembe, hogy hiába olyan fejlett a medicina, de rengeteg esetben még mindig tehetetlenek vagyunk és igazából tehetünk bármit, úgyis a Jóisten dönti el, hogy kinél működnek a dolgok és kinél nem, eközben az osztályon voltak beteg-betegeim is, akik mindenféle fura antibiotikum mellékhatásokat produkáltak, emellett voltam a profnál referálni egy fiatal súlyos beteget, kiadtam más helyett a zárókat, felvettem más helyett beteget, délután 5-kor jutottam el először a mosdóba, tehát túl sok folyadékot sem vihettem be, és a tetőpontként egy beteg még hangosan sérelmezte is, hogy reggel nem mentem vizitelni (ez most fordul elő kb másodszor amióta orvosként dolgozom és a nővérekkel egyébként megbeszéltem a napi teendőt), hogy feltehesse a millió kérdését (amit egyébként délután megtehetett és ezt már reggel is jeleztem neki), egy másik beteg pedig 4 órával a vonat indulása előtt már szemrehányóan nézett, hogy mikor hozom neki a zárót...
... ma épp nagyon bántam, hogy mégsem a jogi vagy közgazdász pályát választottam, pedig szegény szüleim igazán próbáltak lebeszélni az orvosiról...
... és ráadásul még ügyelek is...
... kész szerencse, hogy a mellkasi szorításérzés már kezd oldódni a mellkasomban...
... ma épp nagyon bántam, hogy mégsem a jogi vagy közgazdász pályát választottam, pedig szegény szüleim igazán próbáltak lebeszélni az orvosiról...
... és ráadásul még ügyelek is...
... kész szerencse, hogy a mellkasi szorításérzés már kezd oldódni a mellkasomban...
szerda, július 10, 2013
záróírás közben :)
Ülök kedvenc íróasztalomnál, Zaz-t hallgatok, az olvasólámpa fényénél pötyögök a számítógépemen, spinningtől teljesen éberen - és kissé izomlázasan... megvan a sajátos hangulata - bár ugye megfogadtam, hogy osztályos munkát haza nem.... dolgozom rajta, de egyből ugye azért nem sikerülhet minden... :) Ha holnap reggel Szöszike nem várna, hogy munkába röpítsen, most kinyitnám azt az üveg vörösbort, amit a minap találtam a hűtőben- egészen meg is feledkeztem róla... de akkor majd máskor... :)
kedd, július 09, 2013
hat ezert erdemes :-)
az egyik bennfekvo betegem hozta csak nekem, ugyeletben, sajat kezevel apritotta a dinnyet. :-)
a gesztus, ami a meghato...
keresztelő
... anyukám ismét a lényegre tapintott: mivel úgyis szőke nőnek érzem magam az autó megléte óta, miért is ne hívhatnám Szöszikének? És valóban, miért is ne...?
Indulhat a "(pseudo)Szőke és Szöszike kalandjai" című sorozat... :)
Indulhat a "(pseudo)Szőke és Szöszike kalandjai" című sorozat... :)
hétfő, július 08, 2013
újabb csoda...
... megszólalt a GPS-em (eddig soha nem tette)!
... és azt mondta: "nincs GPS jel"...
... és azt mondta: "nincs GPS jel"...
vasárnap, július 07, 2013
biztos tipp
.. ha szőke nőnek szeretnéd érezni magad: vegyél egy kocsit. Én ugyan nem szerettem volna, és nem is sejtettem, hogy ez lesz belőle, de sikerült, egy hete folyamatosan az az érzésem, hogy ha kívül nem is, de belül megszőkültem, nem értem, amit olvasok és nem tudom felfogni, hogy mit mondanak, amikor hozzám beszélnek... Utoljára akkor éreztem ezt, amikor egy éjjel azt álmodtam, hogy a tornatanár íratta a matek felmérőt a rettegett matektanár helyett, és hiába mondtam neki, hogy hibás a feladat és nem lehet megoldani, csak széttárta a kezét és mondta, hogy nem tud ezen változtatni, mert ő nem érti, én pedig teljesen kétségbeestem... ez már egyetem alatt volt, érdekes módon a hat év alatt egyszer sem álmodtam az épp aktuális, vagy már elmúlt egyetemi vizsgákkal, viszont időnként a matektanár még visszajárt kísérteni... :)
... szóval egy hét alatt már sikerült néhányszor kétségbeesnem az autóhoz adott könyv olvasgatása közben (nem azon a magyar nyelven íródott, amit én beszélek), egy buszsofőrrel összetűzésbe kerülni, néhányszor lefullasztani a motort útkereszteződésben, néhány napja pedig sikerült az akkumulátort is lemeríteni, olyannyira, hogy csak álltam a kocsi mellett, a kocsi dermedt némaságban, még a riasztó sem villogott, olyannyira teljesen lemerült, a vákuumzár meg persze kitűnően működött, azaz bejutni még kulccsal sem lehetett, nemhogy a távirányítós központi zár gombjának nyomogatásával és végül az lett a dolog vége, hogy a csomagtartón keresztül másztam be az autóba (mindezt a klinika parkolójában kivitelezve, érdeklődő szempárok kereszttüzében) és autómentő hívás lett a vége... aki mellesleg nagyon jó fej volt, el is mentettem gyorsan a számát, és jeleztem, hogy készüljön, mert törzsvendéget kapott.... :)
... ezek után a következő teljes tanácstalanság az az akkumulátorosnál volt, majd a gumiszervizben, ahol olyan kérdéseket tettek fel, amikről nem is tudtam, hogy léteznek egyáltalán...
... meglehetősen ingoványos területre érkeztem, ahol ijesztően sokat kell még tanulnom...
Ja, a legjobb, amikor az egyik barátom mondta, hogy vegyek egy bikázó kábelt a legközelebbi benzinkúton és aztán szerezzek egy kocsit, ahonnan tudok áramot varázsolni az akkumulátorba - ööö, milyen állatot? és melyik a pozitív és melyik a negatív pólus? és az egyáltalán a motorházban merre?
Azt hiszem sikerült újabb kihívás elé állítanom magam, nem volt elég az, ami eddig volt és még várható ilyen-olyan téren...
... és gyanítom, hogy a meglepetéseknek ezzel még nincs vége...
... szóval egy hét alatt már sikerült néhányszor kétségbeesnem az autóhoz adott könyv olvasgatása közben (nem azon a magyar nyelven íródott, amit én beszélek), egy buszsofőrrel összetűzésbe kerülni, néhányszor lefullasztani a motort útkereszteződésben, néhány napja pedig sikerült az akkumulátort is lemeríteni, olyannyira, hogy csak álltam a kocsi mellett, a kocsi dermedt némaságban, még a riasztó sem villogott, olyannyira teljesen lemerült, a vákuumzár meg persze kitűnően működött, azaz bejutni még kulccsal sem lehetett, nemhogy a távirányítós központi zár gombjának nyomogatásával és végül az lett a dolog vége, hogy a csomagtartón keresztül másztam be az autóba (mindezt a klinika parkolójában kivitelezve, érdeklődő szempárok kereszttüzében) és autómentő hívás lett a vége... aki mellesleg nagyon jó fej volt, el is mentettem gyorsan a számát, és jeleztem, hogy készüljön, mert törzsvendéget kapott.... :)
... ezek után a következő teljes tanácstalanság az az akkumulátorosnál volt, majd a gumiszervizben, ahol olyan kérdéseket tettek fel, amikről nem is tudtam, hogy léteznek egyáltalán...
... meglehetősen ingoványos területre érkeztem, ahol ijesztően sokat kell még tanulnom...
Ja, a legjobb, amikor az egyik barátom mondta, hogy vegyek egy bikázó kábelt a legközelebbi benzinkúton és aztán szerezzek egy kocsit, ahonnan tudok áramot varázsolni az akkumulátorba - ööö, milyen állatot? és melyik a pozitív és melyik a negatív pólus? és az egyáltalán a motorházban merre?
Azt hiszem sikerült újabb kihívás elé állítanom magam, nem volt elég az, ami eddig volt és még várható ilyen-olyan téren...
... és gyanítom, hogy a meglepetéseknek ezzel még nincs vége...
szerda, július 03, 2013
izgalomra vágytam...
... hát megkaptam. :) csupa izgalom bemenni dolgozni és hazajönni, amióta megvan a kis szürke barátom. :) és ha még dolgom is akad a belvárosban, akkor az izgalom csak fokozódik... hiába na, az én rutinom egy kicsit kisebb városhoz volt kalibrálva, ahol egyelőre még csak 2 körforgalom van, és ahol soha annyi baleset nem fordult elő, mint amikor egyszer egy játékos kedvű ember bekapcsolta a közlekedési lámpákat (kb egy hét múlva belátták, hogy a városkám erre még nem érett meg)...
... egy kicsit megnyugtat a tudat, hogy az osztályon még két lány küzd hasonló gondokkal, egyiküknek saját bevallása szerint egy hónapig tartott, ameddig megszűnt a gyomrát összekapó görcs, amikor reggel be kellett üljön az autóba. A másik lány még küzd, de ő már 3 hete vezet, egy hét múlva, ha minden igaz, ő is szabadul az izgalomtól.
... ma délutánra a program kinézni, hogy hol tudok a spinning közelében leparkolni, estére pedig (ha túlélem az egy órás tekerést, amit eddig kétszer sikerült 3 hét leforgása alatt), akkor kinézni az autóhoz adott könyvből, hogy melyik gomb mire való a műszerfalon, és hogyan lehet kellemes hűvösséget varázsolni a nyári melegben az autóba... ilyen és ehhez hasonló kihívások terelik el a figyelmemet jelen pillanatban a medicináról és a töprengéseimről, hogy mi dolgom is a világon...
... egy kicsit megnyugtat a tudat, hogy az osztályon még két lány küzd hasonló gondokkal, egyiküknek saját bevallása szerint egy hónapig tartott, ameddig megszűnt a gyomrát összekapó görcs, amikor reggel be kellett üljön az autóba. A másik lány még küzd, de ő már 3 hete vezet, egy hét múlva, ha minden igaz, ő is szabadul az izgalomtól.
... ma délutánra a program kinézni, hogy hol tudok a spinning közelében leparkolni, estére pedig (ha túlélem az egy órás tekerést, amit eddig kétszer sikerült 3 hét leforgása alatt), akkor kinézni az autóhoz adott könyvből, hogy melyik gomb mire való a műszerfalon, és hogyan lehet kellemes hűvösséget varázsolni a nyári melegben az autóba... ilyen és ehhez hasonló kihívások terelik el a figyelmemet jelen pillanatban a medicináról és a töprengéseimről, hogy mi dolgom is a világon...
kedd, július 02, 2013
és én még azt hittem..
.. hogy az utóbbi évek nem múltak el hiába és lettem annyira inteligens, hogy kétszer ugyanazt a hibát nem követem el... pedig de. azaz nem... azaz értitek... mert én nem.
Márai idézet
A szomorúságról
Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először is, az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!
Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön; talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis, a szomorúság megszépíti az életet. Nem szükséges, hogy mesterséges világfájdalommal mászkálj a földi tereken, lehorgasztott fővel, az élet és minden tünemény reménytelen mulandóságán elmélkedve, a tűnő örömök fantomjai után koslatva. Először is, az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezzél csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben. Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál, dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!
(Márai Sándor: Füves könyv)
hétfő, július 01, 2013
vicces - folyt.
... legnagyobb megkönnyebbülésemre félreértés volt az egész, az átküldött programban ugyan szerepel a nevem, de csak a kongresszus programjának összeállításával kapcsolatban - amiben tényleg kikérték a véleményemet (amúgy szerintem csak valami félreértés miatt), de előadást nem osztottak rám (hangos megkönnyebült sóhaj a háttérben).
... egy előadás magyarázkodások nélkül megúszva - marad: 1.
... egy előadás magyarázkodások nélkül megúszva - marad: 1.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)