ma...

... szegény apura zúdítottam minden, a medicinába, mint nekem való hivatás, illetve magamba vetett kétségemet, ami részben a lassan krónikussá váló fáradtságból, sikerérzés hiányából, egyre növekvő terhelésből és felelősségből adódik. ... igyekszem többet nem panaszkodni - ha mégis visszatér ez az időnként ellenállhatatlan kényszer, akkor viszont tényleg el kell gondolkozzak azon, hogy itt bizony változtatni kell: helyet és/vagy foglalkozást (mert az életszemlélet váltás egyszerűen nem megy)... ... az ember 7-8 évente úgyis továbblép... én nemrég töltöttem be itt a 7. évemet. Leírva még hátborzongatóbb...