péntek, október 25, 2013

durva

... örököltem egy fiatal beteget az egyik kollégától és mivel meglehetősen agresszív lefolyásúnak tűnt a betegsége, annak ellenére, hogy elég kétségesnek tűnt a beteg együttműködése és felfogása, hogy úgy szedi a gyógyszert, ahogy én mondom, és akkor megy el vérvételre, amikor a szakma szabályai alapján kell, kénytelen voltam összeszorult gyomorral a kellő adagú és hatékonyságú gyógyszert felírni, hogy valahogy uralni lehessen a betegségét. ... a legutolsó kontrollra nem jött el és nem is adott magáról életjelt, pedig azelőtt mindig ott volt (időnként kerek egy hónappal hamarabb is az eredetileg adott időpontnál)... ... a megadott telefonszámon sokadszori próbálkozásra sem volt elérhető, és egyre idegesebb lettem, hogy mi történhetett, a gyógyszer okozott-e valami súlyos mellékhatást, és már épp perre készül, vagy mi lehet az oka a hirtelen csendnek... ... tegnap aztán valahogy nagy nehezen sikerült kinyomozni a háziorvosa elérhetőségét... ... ma reggel azzal fogadott a nővér, aki az ambulancián segíti a munkámat, hogy az interneten megmutatta azt az autót, amiben a beteg többedmagával az életét vesztette még a kontroll vizsgálat előtt... még az is lehet, hogy én is láthattam hajdanán a hírekben, csak épp nem is sejtettem, hogy ismerem az autó egyik utasát... Mégiscsak színházi jegyszedő szeretnék lenni, légyszi légyszi...

2 megjegyzés:

Betond írta...

Meg van írva elõre?

Cserebogi írta...

Szerintem igen. Egyre többször van ez az érzésem.