.. ma volt olasz főnököm verte ki az álmot a szemeimből, amikor reggeli (hó)fehér(ké)be öltözködés közben 7:30-kor felhívott, hogy mikor küldöm már a kész cikket... amivel június óta nem volt időm, vagy talán mégis inkább kedvem foglalkozni. Nem menekülhetek, számon vagyok tartva - egyébként teljesen jogosan, mert elég fontos munkán üldögélek. Olyan jó lenne végre letudni és visszaevickélni a nemzetközi vizekről a szűkebb Kárpát-medencébe, csak az a baj, hogy egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy megnyissam az adott dokumentumot, mert már elegem van a Don Quijote küzdelemből- méghozzá Sancho Panza pozíciójából...
Milyen jó, hogy kora reggel még a mazochizmusom elnyomja a kényelemszeretetemet, ezért hétvégére ígértem a következő verziót, így majd a hétvégi ügyeletben lesz még egy stressz faktor a beteg betegeken kívül - a ketyegő óra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése