... hogy csak ma két hete kezdtem megint itt dolgozni... nekem máris egy örökkévalóságnak tűnik...
... de mivel holnap lejár a következő kongresszusra a beküldési határidő (utolsó verziók épp főnökeimnél vannak, náluk a labda), ezért hétvégén talán megint lesz egy szusszanásnyi időm elővenni az emlékeimet... :)
... első és utolsó szabad hétvégém lesz októberben, utána már minden hétvégén ügyelek...
csütörtök, szeptember 29, 2011
kedd, szeptember 27, 2011
másfél napja..
.. van itthon megint rendes internetem (és tévém)... és már második este fekszem le 1 órával később az eredetileg tervezettnél...
.. csak már lenne hétvége, hogy lejárjon az épp aktuális visszaszámlálósdi... nem értem a két főnököm némaságát, és ez egyre jobban idegesít...
.. csak már lenne hétvége, hogy lejárjon az épp aktuális visszaszámlálósdi... nem értem a két főnököm némaságát, és ez egyre jobban idegesít...
szerda, szeptember 21, 2011
kíváncsi vagyok...
... 2 hét múlva hányan fognak engem követni abból a csoportból, akiket ma oktattam... :) ugyanis minden gyakon lehetőségük van választani köztem és egy igazi szakorvos között, és hát ma, első hivatalos oktatói napomon (na jó, csak helyettesítek másfél hónapig, szerencsére) annyira belelendültem a kutatásom tárgyát képező betegség taglalásába, hogy lekésték miattam a következő órát... :)
... én megmondtam, hogy nem való nekem az oktatás...
... és pont a gyakorlat elején felhívott a volt olasz főnököm, hogy számos (kettő, de annál sokkal többnek tűnő) absztraktot kérjen rajtam számon... amikből pedig az egyiknek ma fogtam neki... a másiknál pedig még igazából fogggalmam sincs, hogy mit is kellene tennem vele, mit várna el a főnök tőle(m)...
... én megmondtam, hogy nem való nekem a kutatás... sem...
... és mindezek fejében jövő hétfőig rendes, becsületes internetem sincs, csak egy valamiféle próbaverzió egy közeli wifi hálózattól, ami óránként 5 percre kb felenged a netre, hogy aztán kidobjon, mint az előbb is, amikor ennek a bejegyzésnek a 70%-át elúsztatta... úgyhogy azt hiszem a blogírással megvárom, ameddig nem kell mindent kétszer újraírnom...
... én megmondtam, hogy nem való nekem az oktatás...
... és pont a gyakorlat elején felhívott a volt olasz főnököm, hogy számos (kettő, de annál sokkal többnek tűnő) absztraktot kérjen rajtam számon... amikből pedig az egyiknek ma fogtam neki... a másiknál pedig még igazából fogggalmam sincs, hogy mit is kellene tennem vele, mit várna el a főnök tőle(m)...
... én megmondtam, hogy nem való nekem a kutatás... sem...
... és mindezek fejében jövő hétfőig rendes, becsületes internetem sincs, csak egy valamiféle próbaverzió egy közeli wifi hálózattól, ami óránként 5 percre kb felenged a netre, hogy aztán kidobjon, mint az előbb is, amikor ennek a bejegyzésnek a 70%-át elúsztatta... úgyhogy azt hiszem a blogírással megvárom, ameddig nem kell mindent kétszer újraírnom...
hétfő, szeptember 19, 2011
lassan lekerülnek...
... a Firenzéhez és Olaszországhoz fűződő motívumok a blogomról és nem marad más, mint a nagy reményeim (vagyis hogy olyan jó lesz nekem itt) szétszórt cserepei...
... egy fokkal még mindig jobb idegenek között csodabogárnak lenni, mint ismerősök között jognélküli rabszolgának ...
... egy fokkal még mindig jobb idegenek között csodabogárnak lenni, mint ismerősök között jognélküli rabszolgának ...
vasárnap, szeptember 18, 2011
vasárnap esti gyors :)
... meghosszabbították a kongresszus határidejét, cserébe 1 helyett 3 absztraktot kell készítenem... még szerencse, hogy nem egy egész hónappal tolták ki a határidőt, mert a hátralevő idővel egyenes arányban szaporodnak ezek az absztraktok...
... úgyhogy mostantól ezzel fognak telni az estéim - a nappaljaim pedig... na de hát ez van.
De volt egy nagyon szép hétvégém, csupa kacagással, üdítő társaság vett körül, köztük egy 11 éves kislányt, aki miatt mi felnőttek is beálltunk kreatívkodni a gyermekeknek szánt programokon. :) Eredmény: készítettem magamnak egy kis füzetet, amibe összegyűjthetem megint az összes szükséges intézmény és emberkék telefonszámait. És hogy biztosan visszatérjen az utóbbi 2 nap vidám hangulata valahányszor ránézek, minden lapra nyomtam egy édes mackós pecsétet is és lyukasztottam mellé egy kis fenyőt. :)
... úgyhogy mostantól ezzel fognak telni az estéim - a nappaljaim pedig... na de hát ez van.
De volt egy nagyon szép hétvégém, csupa kacagással, üdítő társaság vett körül, köztük egy 11 éves kislányt, aki miatt mi felnőttek is beálltunk kreatívkodni a gyermekeknek szánt programokon. :) Eredmény: készítettem magamnak egy kis füzetet, amibe összegyűjthetem megint az összes szükséges intézmény és emberkék telefonszámait. És hogy biztosan visszatérjen az utóbbi 2 nap vidám hangulata valahányszor ránézek, minden lapra nyomtam egy édes mackós pecsétet is és lyukasztottam mellé egy kis fenyőt. :)
péntek, szeptember 16, 2011
kellett nekem ugyebár...
... hát akkor ismét itt (nem itthon, mert az még mindig messze van ...), túl az első két napon, az első nagy csalódáson, amikor az, aki nagyon nem szeret engem, ezt ismét bebizonyította és megint nem amellé osztott be, aki mellett öröm lett volna este 6-ig bennmaradni és még tanulni is valamit, mert nemcsak a napi rutint végezném, időnként teljesen agyatlanul - így csak fárasztó rohangászás az egész, napi átlag 4x-i vizit (ma épp 5 sikerült, tegnap "csak" 3), időnként minden beteg az enyém az osztályon és mégis igazán egyik sem...
... azért voltak, akik örömmel fogadtak, főleg néhány nővér és pár beteg, szóval összességében még mindig nem sírom vissza Firenzét, de talán hamarosan eljön az az idő is...
És volt egy beteg, aki ma a folyosón megállított és azt kérdezte, hogy mivel a kezelőorvosa (egyik szakorvos kollégám) másik intézménybe távozik, elvállalnám-e, hogy ezentúl én gondozzam őt... de hát én még kisember vagyok ehhez... de végre egy kis gyógyír is hullott a lelkemre.
... azért voltak, akik örömmel fogadtak, főleg néhány nővér és pár beteg, szóval összességében még mindig nem sírom vissza Firenzét, de talán hamarosan eljön az az idő is...
És volt egy beteg, aki ma a folyosón megállított és azt kérdezte, hogy mivel a kezelőorvosa (egyik szakorvos kollégám) másik intézménybe távozik, elvállalnám-e, hogy ezentúl én gondozzam őt... de hát én még kisember vagyok ehhez... de végre egy kis gyógyír is hullott a lelkemre.
kedd, szeptember 13, 2011
szombat, szeptember 10, 2011
kipróbáltam - nekem bevált :)
.... nem tudom, a Trevi kút milyen statisztikákkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy hányan térnek ténylegesen vissza Rómába a pénzbedobálók közül, de én nyilvánosan tanusítom, hogy nálam működött a varázslat: ma értem vissza Rómából egy másfél napos nagyon szép kirándulás után, pedig kevesebb, mint egy éve meglehetősen alacsony összeggel (10 forinttal) teszteltem a hatását, gondolva, hogy ideje lenne a firenzei malac hatását kicsit megtörni és valami más olaszországi várost is látni, ne csak mindig ezt itt ni... Erre utána szinte 6 hónapos időtartamra jöttem vissza malacozni, na de legalább másfél napra Rómába is eljutottam, szóval eddig a "visszatérésre prediszponáló tényezők" közül a Porcellino első helyen, a Trevi kút második helyen van... mondjuk a jelen felmérésem nem tér ki arra, hogy a bedobott összeg mennyire befolyásolja a visszatérés időtartamát és előfordulási gyakoriságát (bár gyanítom, hogy a malacot sem a bedobott összeg nagyságával kápráztathattam el, mert az kb 20 cent körül volt, ha jól emlékszem - elvégre 4 éve volt és az én agysejtseim sem igazán szaporodnak, csak halnak el szépen csendesen... :) ). Tegnap este ezért 5 euró centet dobtam be, az napi árfolyamon kb 13,75 forint. Namármost, ha legközelebb (ha lesz ilyen), 1,5 napnál kicsit több időt töltök az olasz fővárosban, akkor már akár merész következtetéseket is elkezdhetek levonni (vannak olyanok, akik ennél kevesebb alapján is meg szokták tenni...:) ).
kedd, szeptember 06, 2011
...érkezünk! :)
Ha valaki kb. 72 órát tölt Firenzében és az ideje nagyrészét múzeumlátogatással szeretné eltölteni, akkor mindenképp érdemes befektetni egy Firenze Card-ba, ami a múzeumok többségébe és a templomok egy részébe "ingyenes" belépésre jogosít fel 72 órán keresztül és benne van ugyancsak 3 napi korlátlan busz- és villamoshasználat is (az első érvényesítéstől számítva, akár buszon, akár múzeumban). Nincs benne a Santa Croce templom és a Dóm múzeum, ez viszont nekünk azt is jelenti, hogy ma ezek legalább nyitva vannak, mert nem állami múzeumok és emiatt nem is sztrájkolnak. :)
Amint anyuék felébrednek egy kis pihentető alvásból, neki is vágunk - megmutatom nekik azt a rengeteg szépséget, amit néhány száz év alatt az olasz zsenik összeálmodtak (legalábbis a kedvenceimet) és ugyanakkor el is búcsúzom tőlük, mert jövő héten ilyenkor már utoljára fogom ellenőrizni a szobát, hogy mindent összecsomagoltam-e és utána visszabuszozni azon az úton a két hatalmas csomagommal, amin kicsit több, mint 5 hónapja gyalog jöttem, tele szorongással és tanulni akarással.... és pár napra rá ismét kezdődik a munka az anyahajón...
... remélem változott valami, mire visszamegyek - ha más nem is, de legalább én...
hétfő, szeptember 05, 2011
"tökéletes" időzítés...
Apukám évtizedek óta szeretne eljutni Firenzébe.... még meg sem születtem, és már fejből tudta a város térképét és történelmét, valamit művészeti értékeit. És most, hogy ismét jól van és orvosi engedély alapján (beleértve a lányát és néhány professzort :) ) is ide is utazhat, rengeteg tervezgetés után másfél hónapja megszületett a döntés, a holnapi napot választották az érkezés időpontjának. Valahogy megneszelhették ezt az olaszok, és mert nem hagyhatták, hogy a racionálisan, előre megtervezett kirándulás jegyében zajlodjon le ez a látogatás, 3 nap alatt szerveztek egy nagy nemzeti közalkalmazotti tüntetést. Ami azt jelenti, hogy a repülők, vonatok, helyi buszok, állami múzeumok és egyes hivatalok holnap 8 órán keresztül sztrájkolnak az ország nagy részében. A repülők 10-18-ig nem közlekednek (remélhetőleg apuék még megússzák ezt, elvileg reggel 7-kor landol a repülőjük Pisában (egyetlen előnye annak, hogy megváltoztatták a kolozsvári wiszér járatot, mert ugyan vonattal nem lehet direkt kimenni, csak Pisa főpályaudvarán vonatot cserélve, de legalább olyan korán reggel egyetlen olasz sem elég őrült, hogy tüntessen...). A vonatok reggel 9-17 között, a helyi buszok 16-24 óráig fognak sziesztázni. Hát ezeket figyelembe véve kell majd Firenzébe juttassam a szüleimet és olyan kulturális programot összeállítsunk, ami kárpótol azért, hogy így egyelőre a ferde toronnyal sem tudnak anyuék találkozni és az Uffizi és Pitti palota sem lesz benne a nyitónapban...
Na de azért biztos jó lesz így is (és kicsit még emlékezetesebb, mintha csak úgy simán, zökkenőmentesen, a terv szerint haladtak volna a dolgok).
Végezetül egy hasznos (időjárás)sztrájkelőrejelző oldal az Olaszországba utazóknak, még mielőtt megkezdenék az utazást, mindenkinek érdemes megnézni a várható sztrájkokat - mert nem pont olyan ritkák, mint a lila holló a világűrben...
Na de azért biztos jó lesz így is (és kicsit még emlékezetesebb, mintha csak úgy simán, zökkenőmentesen, a terv szerint haladtak volna a dolgok).
Végezetül egy hasznos (
vasárnap, szeptember 04, 2011
úgy kell olvasni...
... ezt a bejegyzést, hogy elvileg "levezetésképp" írom.:) Miután eldöntöttem, hogy befejezem mára a munkát (miután szomorúan tudatosítottam, hogy bár úgy éreztem, egész nap csak dolgoztam és a számítógép előtt ültem, max csak 7 órát tudok a munkához számolni és annak is egy jelentős részében dekoncentrált voltam....), még finoman figyelmeztettek, hogy levezetésképp igazán írhatnék egy rövid blogbejegyzést is. :) Hát a fedélzeti naplómban mondjuk még elfér, az biztos, mert ma nagyon nagy léptékben vezettem azt is... lehet, hogy csak vasárnapi hangulatom volt...?
Tehát akkor levezetésképp egy rövid bejegyzés következzen az új lakótársamról, aki 3 napja csöppent az életembe, de máris többet beszéltem vele olaszul, mint az utóbbi 5 hónap során összesen. :) Nekem is most ered meg a nyelven (na jó, az ered inkább csak átvitt értelemben, mert azt a nyekegést hallgatni olyan angyali türelemmel lehet csak, amilyen Aríolának, az előbb említett albán lánynak van... :) ). El is kel neki egyébként ez a türelem, mert foglalkozására nézve klinikai pszichológus, aki Albániában megszerezte már ugyan a diplomát, de most itt honosítja, ami másfél évébe kerül, mert újra kell vizsgáznia egy csomó mindenből és újra kell írja az államvizsga dolgozatát, lévén hogy Albánia még mindig nem része az EU-nak... Ugyanez érvényes egyébként minden más szakterületen is, találkoztam már pl. olyan oroszországi származású doktornővel is, aki odahaza 60 ágyas osztályon ügyelt teljesen egyedül rezidensként, olyan betegek között, akik már akkor kerültek oda, amikor összeestek valahol és vitték őket, mert egyébként az orosz ember sem igen ér rá betegnek lenni (ismerek én még ilyen embereket, na hol is laknak...? :) ), itt viszont ugyanúgy újra kellett vizsgázgasson egy csomó mindenből és új államvizsga dolgozatot is kellett varázsoljon (pedig abból egy is alaposan megfekszi az ember gyomrát...).
Egyébként kicsi Arany (ugyanis Aríola neve albánul aranyat jelent, mint kibogoztuk) miután itt is lediplomázik, nekifog mesterizni. Elárulta, hogy a végső cél New York lesz, mert a barátja, aki elkísérte ide Firenzébe is, nagyon szeretne majdan az Óperenciás tenger túloldalán, éppen abban a városban élni... Ízlések és pofonok, ugyebár. :) Bár biztos megvan a "nagy almának" is a varázsa, csak én vagyok egyre öregebb és vágyom egyre kisebb településekre (és ennek pont ellentmondva keveredek mindig egyre messzebb ettől az álmomtól... ).
Tény és való, annyira kedves, megnyerő és türelmes volt, hogy én bizony javasolnám, hogy ezek az emberek, miután végeztek a betegek lelkének gyógyításával, a nap végén menjenek oda az orvosokhoz és kicsit gyógyítgassák, szeretgessék őket is... mert az, hogy ma hozott nekem egy pohár jegeskávét és egy tányérban pár kekszet, spontánul, mindenféle célozgatás nélkül, az én lelkemre igazi gyógyírként hatott (és előtte már a beszélgetésünk is, csak hogy ne higgyétek, hogy ilyen számító alak vagyok és csak a kávé miatt érzek így)...
Tehát akkor levezetésképp egy rövid bejegyzés következzen az új lakótársamról, aki 3 napja csöppent az életembe, de máris többet beszéltem vele olaszul, mint az utóbbi 5 hónap során összesen. :) Nekem is most ered meg a nyelven (na jó, az ered inkább csak átvitt értelemben, mert azt a nyekegést hallgatni olyan angyali türelemmel lehet csak, amilyen Aríolának, az előbb említett albán lánynak van... :) ). El is kel neki egyébként ez a türelem, mert foglalkozására nézve klinikai pszichológus, aki Albániában megszerezte már ugyan a diplomát, de most itt honosítja, ami másfél évébe kerül, mert újra kell vizsgáznia egy csomó mindenből és újra kell írja az államvizsga dolgozatát, lévén hogy Albánia még mindig nem része az EU-nak... Ugyanez érvényes egyébként minden más szakterületen is, találkoztam már pl. olyan oroszországi származású doktornővel is, aki odahaza 60 ágyas osztályon ügyelt teljesen egyedül rezidensként, olyan betegek között, akik már akkor kerültek oda, amikor összeestek valahol és vitték őket, mert egyébként az orosz ember sem igen ér rá betegnek lenni (ismerek én még ilyen embereket, na hol is laknak...? :) ), itt viszont ugyanúgy újra kellett vizsgázgasson egy csomó mindenből és új államvizsga dolgozatot is kellett varázsoljon (pedig abból egy is alaposan megfekszi az ember gyomrát...).
Egyébként kicsi Arany (ugyanis Aríola neve albánul aranyat jelent, mint kibogoztuk) miután itt is lediplomázik, nekifog mesterizni. Elárulta, hogy a végső cél New York lesz, mert a barátja, aki elkísérte ide Firenzébe is, nagyon szeretne majdan az Óperenciás tenger túloldalán, éppen abban a városban élni... Ízlések és pofonok, ugyebár. :) Bár biztos megvan a "nagy almának" is a varázsa, csak én vagyok egyre öregebb és vágyom egyre kisebb településekre (és ennek pont ellentmondva keveredek mindig egyre messzebb ettől az álmomtól... ).
Tény és való, annyira kedves, megnyerő és türelmes volt, hogy én bizony javasolnám, hogy ezek az emberek, miután végeztek a betegek lelkének gyógyításával, a nap végén menjenek oda az orvosokhoz és kicsit gyógyítgassák, szeretgessék őket is... mert az, hogy ma hozott nekem egy pohár jegeskávét és egy tányérban pár kekszet, spontánul, mindenféle célozgatás nélkül, az én lelkemre igazi gyógyírként hatott (és előtte már a beszélgetésünk is, csak hogy ne higgyétek, hogy ilyen számító alak vagyok és csak a kávé miatt érzek így)...
bejegyzés a lábról... :)
(... legutóbb, amikor épp a lábammal nem voltam megelégedve, beugrott egy történet, ami után egyből befejeztem a panaszkodást - akkor megígértem, hogy megírom. Hát itt van. Talán így leírva kicsit gyakrabban eszembe jut.)
Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
Egy öregember azt mondta, hogy életében csak egyszer panaszkodott - amikor fázott a lába, és nem volt pénze cipőre. Akkor azonban látott egy boldog embert, akinek nem volt lába. Sosem panaszkodott többé.
(Anthony de Mello: A szív ébredése)
szombat, szeptember 03, 2011
feltételezések...
... Kubáról Betondnak:)
Nemigen volt időm utánanézni egyéb jellegű roppant hasznos időtöltéseim miatt (ami szokás szerint legalább 3 S betűt és egy P-t tartalmaz összevissza sorrendben), hogy mi miatt olyan nagyszerű a helyzet Kubában, úgyhogy maradnak a feltételezések és hivatkozások. Pl. a wikipédia egész részletesen tárgyalja angol nyelven, hogy mi is a helyzet az ottani egészségügyben (bár nem tudom, ki írta a szócikket és mennyire volt elfogulatlan :) ), ami meglepő, hogy a lakosság átlagéletkora kb. 77 év (ugyanebben a szócikkben az USA-ban 78 év), tehát ha tényleg sokan is vannak orvosok, úgy tűnik, hogy dolgoznak is keményen. :) (Vagy mára jó géneket fejlesztettek ki a kubaiak, mert azért a 60-as években még jóval kevesebb volt a várható élettartam...). Még a napokban olvastam a feltett térkép alatti hozzászólásokban, hogy nem olyan rózsás azért ott sem a helyzet, a végzett orvosok egy része Venezuelában landol olcsóbb kőolajért cserében, másik részük pedig otthagyja a medicinát hogy valami jobban fizető állás után nézzen, pl. a turizmusban. És hogy azért nem teljesen egyforma az ellátás színvonala a "különböző társadalmi rétegek" számára. Na de rémlik azért az is, hogy Michael Moore egészségügyről és eü-i biztosító típusairól szóló filmjében is szintén jó színben volt feltüntetve Kuba (időnként oda járnak át azok, akiket az amerikai biztosítóházak nem akarnak finanszírozni bizonyos vizsgálatokhoz, mert "nem éri meg nekik"), pedig Moore nem olyan ember, aki túlzottan hízelegne (persze a kontraszt kedvéért némi sarkítás azért elképzelhető, de a nyugat európai államok bemutatása pl. egészen reálisnak tűnt).
No hát ennyi fért most a fejtegetésbe, ha valótlanságot állítanék, okoljátok bátran a forrást. :)
Nemigen volt időm utánanézni egyéb jellegű roppant hasznos időtöltéseim miatt (ami szokás szerint legalább 3 S betűt és egy P-t tartalmaz összevissza sorrendben), hogy mi miatt olyan nagyszerű a helyzet Kubában, úgyhogy maradnak a feltételezések és hivatkozások. Pl. a wikipédia egész részletesen tárgyalja angol nyelven, hogy mi is a helyzet az ottani egészségügyben (bár nem tudom, ki írta a szócikket és mennyire volt elfogulatlan :) ), ami meglepő, hogy a lakosság átlagéletkora kb. 77 év (ugyanebben a szócikkben az USA-ban 78 év), tehát ha tényleg sokan is vannak orvosok, úgy tűnik, hogy dolgoznak is keményen. :) (Vagy mára jó géneket fejlesztettek ki a kubaiak, mert azért a 60-as években még jóval kevesebb volt a várható élettartam...). Még a napokban olvastam a feltett térkép alatti hozzászólásokban, hogy nem olyan rózsás azért ott sem a helyzet, a végzett orvosok egy része Venezuelában landol olcsóbb kőolajért cserében, másik részük pedig otthagyja a medicinát hogy valami jobban fizető állás után nézzen, pl. a turizmusban. És hogy azért nem teljesen egyforma az ellátás színvonala a "különböző társadalmi rétegek" számára. Na de rémlik azért az is, hogy Michael Moore egészségügyről és eü-i biztosító típusairól szóló filmjében is szintén jó színben volt feltüntetve Kuba (időnként oda járnak át azok, akiket az amerikai biztosítóházak nem akarnak finanszírozni bizonyos vizsgálatokhoz, mert "nem éri meg nekik"), pedig Moore nem olyan ember, aki túlzottan hízelegne (persze a kontraszt kedvéért némi sarkítás azért elképzelhető, de a nyugat európai államok bemutatása pl. egészen reálisnak tűnt).
No hát ennyi fért most a fejtegetésbe, ha valótlanságot állítanék, okoljátok bátran a forrást. :)
egy fura térkép...
Ma munka helyett alatt azért felvetődött bennem, hogy ugyan bizony hányan is lehetünk most a Földön, akik az orvosi hivatást választottuk és ilyen minőségben is dolgozunk... egész érdekes adatokat találtam, persze egy konkrét számot sehol, mert hát szerintem azt csak egy személy tudja, de ő mostanában nem adott ki ilyen statisztikákat a kezéből. Pl. 2004-ben az USA-ban kb 850.000 orvos tevékenykedett és 2018-ra ennek még kb 20%-val többen is lesznek a megnövekedett igények és elöregedő lakosság miatt... Végülis a wiki 10 és 15 millió közöttire teszi a számu(n)kat, de aki ezt nem hiszi és van egy kis ideje, ezen a térképen utánaszámolgathat. Érdemes kicsit szétnézni, mielőtt az ember nekifog szídni az egészségügyet, hogy mi a helyzet a nagyvilágban.:) Magyarország Franciaországgal, Németországgal, Spanyolországgal, és a skandináv államokkal halad fej fej mellett 1 orvosra eső betegek számában, Romániában viszont a térkép szerint 1 orvosra majdnem duplája jut a betegeknek (300 beteg vs. 550 beteg/orvos). Kérdés, hogy ebből hányan mennek is el, amikor még nem olyan nagy a baj... de ez már másfajta szorzót is igényelne a tényleges számok mellé. :)
És ha valaki még nem döntötte el, hogy hol töltené legszívesebben nyugdíjas napjait, egészségügyi szempontból (a térkép alapján, és nemcsak) én bizony Kubát ajánlom. :)
És ha valaki még nem döntötte el, hogy hol töltené legszívesebben nyugdíjas napjait, egészségügyi szempontból (a térkép alapján, és nemcsak) én bizony Kubát ajánlom. :)
péntek, szeptember 02, 2011
... :)
... új bejegyzés helyett szinte új blogot indítottam az új szerkesztőben... :) pedig még ez az egy is több lassan, mint amit a múzsáim elbírnak a vállukon...
hukk :)
(... hogy mik vannak... :) )
Dear Cserebogi Yellow,
Congratulations on being selected for the 2011-2012 Edition of Who's Who in Medicine and Healthcare! Your inclusion in this exclusive directory distinguishes you as one of the world's foremost achievers in your field.
The new 2011-2012 Edition provides accurate biographical information on approximately 27,000 leading men and women whose achievements have placed them at the forefront of today's healthcare community. This special keepsake, which will include your complete biography, can be one that you and future generations refer to again and again.
Dear Cserebogi Yellow,
Congratulations on being selected for the 2011-2012 Edition of Who's Who in Medicine and Healthcare! Your inclusion in this exclusive directory distinguishes you as one of the world's foremost achievers in your field.
The new 2011-2012 Edition provides accurate biographical information on approximately 27,000 leading men and women whose achievements have placed them at the forefront of today's healthcare community. This special keepsake, which will include your complete biography, can be one that you and future generations refer to again and again.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)