... időnként tényleg jó lenne, ha létezne egy beépített lakat, ami akkor lép működésbe, ha megint panaszkodni, vagy olyan dolgokról támad kedvem beszélni, amikről előtte már megfogadtam magamnak, hogy nem fogom kiejteni a számon... ha már nincs elég belső kontrollom, jó lenne valami külső tartozék, ami elfedi belső gyengeségemet...
... időnként jó lenne ezt a lakatot magamon felejteni... csak úgy, a saját lelki békém kedvéért...
... mert időnként nagyon nehéz elviselni a gyarlóságomat, amibe némi gonoszság is keveredik... ilyenkor nagyon tudom utálni magam...
... mint például most is...
hétfő, január 31, 2011
vasárnap, január 30, 2011
ismét visszabújtam...
... a kuckómba, ma még tele lelkesedéssel és ötletekkel, hogy milyen cikkeket lenne érdemes megírni... holnap reggelre az egésznek biztos nyoma sem marad és visszatér minden a rendes kerékvágásba, és persze a disszertáció befejezésére is alig fogja futni a mostani alkotni akarásból... :) de most tényleg muszáj lesz...
péntek, január 28, 2011
utólag is...
... köszönet Z-nek, (aki mondjuk nem is tud a blogom létezéséről, ergo nagy valószínűséggel nem is olvassa), hogy Albinó újratelepítésénel a wifi-t is sikeresen rávarázsolta a gépemre - ami előtte nem működött. Így életemben először kihasználhattam az ingyenes szállodai netet (ami egyébként elég ritka jelenség még mindig, az 5 csillagos szállodákban is...), méghozzá Belgrádban, és ennek köszönhető az is, hogy ezzel a bejegyzéssel most megdöntöm 4 éves blogolásom rekordját (ha nem néztem el valamit), ugyanis még egyszer sem sikerült 15 bejegyzésnél többet gyártani 1 hónapban... :) ... jól indul ez a 2011-es év... :)
... és úgy tűnik, hogy kifejezetten izgalmasan is fog folytatódni, ugyanis ezen a kurzuson az is nagyjából eldőlt, hogy áprilistól Firenzében fogom fél évig tengetni a hétköznapjaimat, igaz, hogy már kezdem sejteni, hogy nem életem leglazább 6 hónapjáról lesz szó, mert egyik munkamániás főnököm után egy másik hasonló kaliberű (vagy kicsit még mániásabb) fennhatósága alá kerülök... de legalább a bizonytalanság kicsit oldódott, és tudom, hogy mivel kell töltsem az addig hátralevő 2 hónapot...
... jut eszembe, tegnap lejárt az előadásom is, szerencsére nagyjából folyamatosan el tudtam mondani angolul, utána még kérdeztek is párat és volt olyan, amire a választ is tudtam... :D az élet apró örömei, főleg olyan témához mérten, amibe csak úgy belecsöppentem... :) ...
... és tudom, hogy a hiúság a 7 fő bűn egyike, de akkor is jólesett, hogy előadás után páran megdicsértek spontán, a liftben. :) és a főnök is biccentett egy jóváhagyót a távolból a fejével... :)
... hát érdemes még ezek után az új helyen a szoba sarkait számolgatni és valamilyen kívánságot kitalálni...?
"Kívánhat-e ember többet...?"
(na jó, azért van még pár ötletem... :) )
... és úgy tűnik, hogy kifejezetten izgalmasan is fog folytatódni, ugyanis ezen a kurzuson az is nagyjából eldőlt, hogy áprilistól Firenzében fogom fél évig tengetni a hétköznapjaimat, igaz, hogy már kezdem sejteni, hogy nem életem leglazább 6 hónapjáról lesz szó, mert egyik munkamániás főnököm után egy másik hasonló kaliberű (vagy kicsit még mániásabb) fennhatósága alá kerülök... de legalább a bizonytalanság kicsit oldódott, és tudom, hogy mivel kell töltsem az addig hátralevő 2 hónapot...
... jut eszembe, tegnap lejárt az előadásom is, szerencsére nagyjából folyamatosan el tudtam mondani angolul, utána még kérdeztek is párat és volt olyan, amire a választ is tudtam... :D az élet apró örömei, főleg olyan témához mérten, amibe csak úgy belecsöppentem... :) ...
... és tudom, hogy a hiúság a 7 fő bűn egyike, de akkor is jólesett, hogy előadás után páran megdicsértek spontán, a liftben. :) és a főnök is biccentett egy jóváhagyót a távolból a fejével... :)
... hát érdemes még ezek után az új helyen a szoba sarkait számolgatni és valamilyen kívánságot kitalálni...?
"Kívánhat-e ember többet...?"
(na jó, azért van még pár ötletem... :) )
kedd, január 25, 2011
a bögre...
.. aminek a fotózásakor szállt el az utolsó lehellet a másik fényképezőgépemből... és amit a ma átvett új géppel sikeresen megörökítettem...
... háttérben pedig a begónia-agónia...
... háttérben pedig a begónia-agónia...
Nem tudom, miért borult ez oldalra, de egyszerűen nem hagyja magát megforgatva elmenteni - feladtam... ahogy a begónia is...
vasárnap, január 23, 2011
... a tegnapi témánál maradva... :)
“Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.” (Márai Sándor: Füves könyv – A lustaságról)
... én kevert típus vagyok ebben - is...
... én kevert típus vagyok ebben - is...
szombat, január 22, 2011
lusti...
... az első kutyám neve Lusti volt (pár hónapig lakott ugyan csak nálunk, kicsi is voltam, de még emlékszem a vajszínű bundájára, és hogy reggelente a harisnyát le akarta húzni a lábamról öltözködés közben), de most nem róla akarok írni, hanem magamról, aki ma szintén nagyon lusti vagyok... csak bámulom a monitort, az előadásomhoz kellene megírjam a szöveget angolul, mert nem vagyok túl jártas a más nyelveken történő improvizálásban, de mondatonként kettőt ásítok, és térek egyet a fürdő vagy konyha fele, illetve végigpattogtatom a távirányítót, hátha van valami érdekes a tévében... de nincs még bár egy CSI ismétlés sem, ezért kikapcsolom (az utóbbi 1 órában kb. negyedszer), majd kezdődik az ásítozós része elölről...
... a cikk kiegészítésére, ami szintén e hétvégi feladat (pénteken kaptam, naná...), történetesen még annyira sincs hangulatom...
... az összegyűjtött 10 alapcikk elolvasására pedig ma este hogy, hogy nem, de szintén nem tudom rávenni magam...
... alváson kívül egyszerűen semmi tevékenység sem jut eszembe, ami most jólesne ... (na jó, üsse kő, egy jacuzziban fürdőzés, de az is csak kicsit durcásan...)
... lehet, hogy simán csak kinevezem lusti napnak a mait, keresztet vetek rá, és reménykedem, hogy holnap reggelre kiheverem és megsokszorozott erővel tudom megnyitogatni (és töltögetni) a dokumentumokat...
... a cikk kiegészítésére, ami szintén e hétvégi feladat (pénteken kaptam, naná...), történetesen még annyira sincs hangulatom...
... az összegyűjtött 10 alapcikk elolvasására pedig ma este hogy, hogy nem, de szintén nem tudom rávenni magam...
... alváson kívül egyszerűen semmi tevékenység sem jut eszembe, ami most jólesne ... (na jó, üsse kő, egy jacuzziban fürdőzés, de az is csak kicsit durcásan...)
... lehet, hogy simán csak kinevezem lusti napnak a mait, keresztet vetek rá, és reménykedem, hogy holnap reggelre kiheverem és megsokszorozott erővel tudom megnyitogatni (és töltögetni) a dokumentumokat...
péntek, január 21, 2011
miért van az...
... hogy mindig ezeken a napokon tör rám az érzés, hogy kicsi, kezdő és tapasztalatlan vagyok, és hogy még oly sok helyzetbe nem kerültem, ezért a válaszreakcióm is bizonytalan még néhanapján (hangsúly a napján)... még ha igyekszem is leplezni...
... és persze csak jót akarok, tudásomhoz mérten a legjobbat és legfőképp a betegnek... hogy ne tegyem még betegebbé... de ezt még annyira kevésnek érzem...
... kitaláltátok? ügyelek....
P.S.: azért olyan jólesett felderülni látni pár arcot, amikor megláttak a már ismert betegek... :)
... és persze csak jót akarok, tudásomhoz mérten a legjobbat és legfőképp a betegnek... hogy ne tegyem még betegebbé... de ezt még annyira kevésnek érzem...
... kitaláltátok? ügyelek....
P.S.: azért olyan jólesett felderülni látni pár arcot, amikor megláttak a már ismert betegek... :)
szerda, január 19, 2011
...
... csak egy kicsivel több munkakedvet adj, légyszi...
... csak annyit, amennyi elég arra, hogy nekifogjak dolgozni...
... és mindezt még este 11 előtt, ha még egy kívánságot megengedsz...
... utána már csak eldöcögök valahogy...
... csak annyit, amennyi elég arra, hogy nekifogjak dolgozni...
... és mindezt még este 11 előtt, ha még egy kívánságot megengedsz...
... utána már csak eldöcögök valahogy...
kedd, január 18, 2011
gyanús tusfürdő
... tegnap este addig bütyköltem az előadásomat, hogy hipp-hopp éjjel fél kettő lett, gyorsan elküldtem a főnökömnek, hogy láthassa, azért dolgozom én rajta (csak épp nem sokat haladok)... Főleg akkor lassultam le, amikor nekifogtam megtanulni használni a Photoshop-ot, ami biztos könnyűnek tűnik azok számára, akik már egyszer átverekedték magukat rajta, de nekem, hajdani laikus Corel-esnek bizony elég nagy falatnak bizonyult... Szerencsére végül jött az egyszemélyes felszabadító sereg egy roppant egyszerű program átküldésével, amivel végül (elég sok pepecselést igénylő) gyerekjáték volt megoldani a problémát.
... aztán persze irány az ágy, 5 percen belül elvágták a filmet szerencsére, de a szinte minusz két óra alvás így is annyira megviselte szegény meggyötört szervezetemet, hogy a mai napban még a szokásosnál is több zökkenés volt (mert zökkenőmentességet az én életemben még csak feltételezni is főbenjáró vétek lenne :) )... a félálomban zuhanyzás közben például egyszer csak feltűnt, hogy máskor nem szokott ilyen átható mentolos illat körüllengeni, és a bőrömet sem szokta hűsíteni a tusfürdő rögtön amint magam kenem... eltartott néhány (tíz) másodpercig, ameddig rájöttem, hogy véletlenül a sampont kentem a fürdőpamacsra és azzal csutakoltam le magam...
... utána kiderült, hogy elszámoltam magam, nem maradt már kávé tegnapról, így gyorsan egy 3 az 1-ben (csak épp a 3-ból szerintem egyik sem koffein...) lötyit katymatyoltam, aztán rohanás a buszra...
... körbejárós viziten kórtermenként ásítottam egyet egy vizsgálati lelet jótékony leple alatt és vágyakozó szemmel figyeltem az üres ágyakat (és vizslató szemmel a potenciális ágyszomszédokat)...
... végül mikor hazaértem, bekapcsoltam Albinót, rákerestem a tv-ben egy helyszínelős sorozatra és kényelmesen keresztbe feküdve az ágyon két órát aludtam egyhuzamban. :)
... mert ami jár, az jár... :)
... aztán persze irány az ágy, 5 percen belül elvágták a filmet szerencsére, de a szinte minusz két óra alvás így is annyira megviselte szegény meggyötört szervezetemet, hogy a mai napban még a szokásosnál is több zökkenés volt (mert zökkenőmentességet az én életemben még csak feltételezni is főbenjáró vétek lenne :) )... a félálomban zuhanyzás közben például egyszer csak feltűnt, hogy máskor nem szokott ilyen átható mentolos illat körüllengeni, és a bőrömet sem szokta hűsíteni a tusfürdő rögtön amint magam kenem... eltartott néhány (tíz) másodpercig, ameddig rájöttem, hogy véletlenül a sampont kentem a fürdőpamacsra és azzal csutakoltam le magam...
... utána kiderült, hogy elszámoltam magam, nem maradt már kávé tegnapról, így gyorsan egy 3 az 1-ben (csak épp a 3-ból szerintem egyik sem koffein...) lötyit katymatyoltam, aztán rohanás a buszra...
... körbejárós viziten kórtermenként ásítottam egyet egy vizsgálati lelet jótékony leple alatt és vágyakozó szemmel figyeltem az üres ágyakat (és vizslató szemmel a potenciális ágyszomszédokat)...
... végül mikor hazaértem, bekapcsoltam Albinót, rákerestem a tv-ben egy helyszínelős sorozatra és kényelmesen keresztbe feküdve az ágyon két órát aludtam egyhuzamban. :)
... mert ami jár, az jár... :)
hétfő, január 17, 2011
kész szerencse...
... hogy még időben kapcsoltam, és az előadásom előtt belátható időn belül sikerült Katiból Karcsit kreálni... első ilyen irányú sikeres műtétem... :) ugyanis fura lett volna végig egy férfiról beszélni, és női kebleken mutogatni az elváltozásokat...
... úgy tűnik, épp ennyire azért még én sem vagyok szórakozott... :)vasárnap, január 16, 2011
magamhoz képest...
... egész gyorsan eldöntöttem, hogy végül milyen fényképezőgépet vásárolok és ma meg is rendeltem interneten az új jövevényt... nem marad más hátra, mint követni a rendelés útját, és reménykedni, hogy még a kurzus előtt ideér...
... még egy jó hír: 1 napos munka árán újratelepítették Albinót - nagyon jó érzés úgy dolgozni rajta, hogy nem kell attól tartsak, bármelyik pillanatban összeomolhat a rendszer... az élet apró örömei... :)
... voltak csalódások is az utóbbi napokban, de minek is azokat megörökíteni... hagyjuk a jótékony szenilitást (irodalmi nyelven felejtést), hogy végezhesse a munkáját... :)
... még egy jó hír: 1 napos munka árán újratelepítették Albinót - nagyon jó érzés úgy dolgozni rajta, hogy nem kell attól tartsak, bármelyik pillanatban összeomolhat a rendszer... az élet apró örömei... :)
... voltak csalódások is az utóbbi napokban, de minek is azokat megörökíteni... hagyjuk a jótékony szenilitást (irodalmi nyelven felejtést), hogy végezhesse a munkáját... :)
szombat, január 15, 2011
szerda, január 12, 2011
:(
... ma megint betegeskedik Albinó, azt hiszem még közel sem oldódtak meg a problémák, lesz itt még újabb telepítés... lehet, hogy mégsem fényképezőgépre kell gyűjtenem...? :(
... egyébként ma kicsit felhúztam magam, amikor az adójóváírással kapcsolatos dokumentumok, amiket péntek reggelig le kell adni, ma délután landoltak a postaládámban... ennyi nagylelkűséget az egyetem részéről... hagytak kerek egy napot, hogy kitaláljam, mit kell kitöltsek és hogyan és lehetőleg még aznap munkaidőn belül eljuttassam a munkaügyre... kösziii... (még szerencse, hogy feltűnt mások mozgolódása és nekifogtam nyomozni... de akkor is...)
... egyébként ma kicsit felhúztam magam, amikor az adójóváírással kapcsolatos dokumentumok, amiket péntek reggelig le kell adni, ma délután landoltak a postaládámban... ennyi nagylelkűséget az egyetem részéről... hagytak kerek egy napot, hogy kitaláljam, mit kell kitöltsek és hogyan és lehetőleg még aznap munkaidőn belül eljuttassam a munkaügyre... kösziii... (még szerencse, hogy feltűnt mások mozgolódása és nekifogtam nyomozni... de akkor is...)
kedd, január 11, 2011
egészen picit...
... úgy érzem, hogy a pech-mutatóm megemelkedett az utóbbi hetekben... először a fényképezőgépem intett búcsút, aztán a hétvégén először a disszertációmban az irodalmi hivatkozások döntöttek úgy, hogy egyik pillanatról a másikra csakazértis kaotikus táncba kezdenek, szétverve a teljes írott szöveget és lehetetlenné téve a tartalomjegyzék automatikus generálását (egyesével történő kijavítás és elmentés után pedig újra megnyitáskor ugyanazt a szomorú látványt nyújtva...), majd hétfőn reggel 7 órakor Albinó őfelsége (laptop barátom és munkatársam) döntött úgy, hogy el sem indul, sem normál, sem safe üzemmódban, és végül, miután kb. a 25.-ik újraindítás után sikerült valahogy mégis beimádkozni magam a rendszerbe (még mindig reggel 7 és 8 között, munkába készülődve), akkor a tervezett manőverek kis részét engedte csak végrehajtani... a végeredmény persze az operációs rendszer és alapprogramok újratevése lett/lesz (ma már második felvonásban, esténként 9-11-ig elhúzódóan és még nincs vége...), de egy jóbarátnak hála már alakul a dolog (bár közben elveszett pár fontosabbacska file-om), és megint van netem... valamint a disszertációmat megint olyan szívfájdítóan eredeti (70-80%-ban kész) állapotában látom - szóval lehet rajta folytatni a munkát... (Valaki nagy tudós szelleme igazán írthatott volna bele valamit, ameddig én a géppel kínlódtam...)
... volt azért egy aprócska pozitívum is a héten: az 1 Gigás SD memóriakártyám, amiről azt hittem, hogy valahova biztos kidobtam véletlenül, félév után megkerült. Be még nem tettem Albinóba tesztelni, először hadd élvezzem ki, hogy pozitívum is volt mostanában. :) Na jó, volt még egy, az elvesztett pendriveom (amin életem és munkásságom van rajta - de legalábbis az utóbbi 4 év munkái) múlt héten 24 óra leforgása alatt megkerült (szórakozottságomnak köszönhetően ha nem is a hűtőbe raktam, de szinte valami hasonló...)...
... szóval szokás szerint kavarom magam körül az amúgy álló vizeket, hogy ne teljen el egy nap sem hirtelen megugró adrenalin-szintek nélkül... :)
... volt azért egy aprócska pozitívum is a héten: az 1 Gigás SD memóriakártyám, amiről azt hittem, hogy valahova biztos kidobtam véletlenül, félév után megkerült. Be még nem tettem Albinóba tesztelni, először hadd élvezzem ki, hogy pozitívum is volt mostanában. :) Na jó, volt még egy, az elvesztett pendriveom (amin életem és munkásságom van rajta - de legalábbis az utóbbi 4 év munkái) múlt héten 24 óra leforgása alatt megkerült (szórakozottságomnak köszönhetően ha nem is a hűtőbe raktam, de szinte valami hasonló...)...
... szóval szokás szerint kavarom magam körül az amúgy álló vizeket, hogy ne teljen el egy nap sem hirtelen megugró adrenalin-szintek nélkül... :)
csütörtök, január 06, 2011
esti mese...
... mostanában lefekvés előtt (rögtön a CSI után) egy kórboncnok orvos eseteit feldolgozó sorozatot nézek a diszkóveri(avagy nem veri)n...
... és mégsem ettől vannak álmatlan éjszakáim...
... és mégsem ettől vannak álmatlan éjszakáim...
ne na...
... jaj tényleg nagyon utálom, ha egy beteg bejelöl bármelyik portálon... de komolyan. Egy nyugodt napomon tényleg át fogom böngészni az e-etikettet (http://eetikett.hu/), hogy mi a/van-e véleménye erről, mert kíváncsi vagyok...
... és lehet, hogy tényleg az a legcélszerűbb, ha az ember semmi személyes információt nem ad meg magáról ilyen helyeken, mert nem lehetsz orvos, munkatárs és magánember egyszerre egy profil-oldalon (valamelyik mindig csorbul)...
... és lehet, hogy tényleg az a legcélszerűbb, ha az ember semmi személyes információt nem ad meg magáról ilyen helyeken, mert nem lehetsz orvos, munkatárs és magánember egyszerre egy profil-oldalon (valamelyik mindig csorbul)...
kedd, január 04, 2011
kaputt...
.... úgy tűnik, végleg búcsút inthetek első, saját fizetésemből vásárolt digitális fényképezőgépemnek... 5 évig kísérte vándorlásaimat, kalandjaimat, emlékezetes pillanataimat ... hiányozni fog...
... az utánpótlásról legkésőbb március végéig jó lenne gondoskodni, esetleg ötletek "épp csak nem tükörreflexes" gépekre... ? :)
... az utánpótlásról legkésőbb március végéig jó lenne gondoskodni, esetleg ötletek "épp csak nem tükörreflexes" gépekre... ? :)
hétfő, január 03, 2011
... hát elkezdődött... :)
... izgalmas évnek ígérkezik 2011, remélem hasonlóan szép emlékeim maradnak róla, mint 2010-ről. Egyébként az elmúlt napok olyan jól és gyorsan teltek, hogy nem maradt időm számítógép előtt üldögélni és pötyögni, vonatkozik ez az emailekre is (mindenkinek köszi szépen a kedves sorokat, ezek is csak emelték 2010 fényét :D ).
Még szülővárosomban az új évhez méltóan új frizurát vágattam (na jó, annyira nem új, csak megint rövid), kicsit az új lappal újrakezdés érzését adja minden egyes drasztikusabb beavatkozás... :) Volt egyetemi szobatársaimmal órákon át beszélgettem, jelentős lépéseket tesznek a szakmai fejlődés útján, büszke vagyok rájuk, egy kis szobából indultunk mindannyian és most is ugyanaz az eszme vezérel, mint amiről olyan sokat csacsogtunk az éjszakai beszélgetések során - tanulni, (próbálni) segíteni és nem bántani. :) Kicsit elszégyelltem magam, amikor egyikük újraélesztési tapasztalatairól beszélt igazán drámai körülmények között, úgyhogy ma csakazértis nekiláttam vért venni egy kicsit rosszabb vénájú betegtől, hogy leküzdjem non-invazivitási hajlamomat... :) Azért még reménykedek, hogy csak összejön a kézrátétetellel és jó szóval gyógyítás, de ha mégsem, legyen alternatívám is... :)
A pár napos szülői kényeztetésben fürdőzés után sajnálatosan gyorsan találtam magam a nemzetközi gyorson, de legalább szép és ismerős tájak kísértek az úton visszafele. Utazás közben neurológiai betegvizsgálatot olvasgattam, és sokadszorra is fellélegeztem, hogy hajdanán nem hagytam rábeszélni magam egyik tanárom által, hogy ezt a szakterületet válasszam. Szép, logikus, elgondolkodtató és fantasztikus diagnózisokat lehet felállítani döbbenetes precizitással azonosítva az elváltozás helyét... csak épp utána eléggé meg van kötve az ember keze, leggyakrabban csak várni és reménykedni lehet... Persze az is lehet, hogy csak én vagyok túl öveg és lusta már az új információk befogadására, ezért gondolom most így... :)
A Szilveszter is emlékezetesre sikerült, felvezetőként borpincében borkóstolással (Sz. győzött a teljes palettával - vagyis összesen 14 fajtával, én második helyen futottam be 13 féle bor hősies végigkóstolásával), egyéniségek társaságában (nem véletlen, ugyanis igazi hiperaktív egyéniség verbuválta össze a baráti kört, Csík-Várad-Budapest vonalon képviseltük a bolygó ezen aprócska területére lokalizálódó lakosságát ;) ), otthoni éjfélkor telefonnal (nem kis teljesítmény volt, végül a Romtyelekom szánt meg és engedélyezte a hívást), itteni éjfélkor pezsgős koccintással és himnusszal, majd 3-ig táncolással (az egyetemi évek bulijainak zenei repertoárjára - aminek én személy szerint nagyon örültem, ugyanis azóta sem sikerült felzárkózni az jelenkor zenéjéhez... :) ).
Hát körülbelül így búcsúztattam az Ó-Évet (fontolgatom, hogy még megírom a 3 legemlékezetesebb 2010-es eseményt, ami kimaradt a beszámolókból, de előre bocsátom, hogy ezt nem fogadtam meg... :) ). Fogadalmat azért tettem, annyira apró és másoknak olyan természetes, hogy le sem írom ide, csak felragasztom Albinóra, hogy mindig jusson eszembe. :)
(... természetesen 3-5 kilót is jó lenne ledobni, hogy a kezdődő biciklibelsőimet deréktájról lecsatolhassam, de ezt minden évben elhatározom, és mégis úgy tűnik, hogy igen ragaszkodó fajták, nem akarnak elveszíteni... szóval akkor inkább valami személyiségfejlesztésre koncentrálom ezentúl az erőimet... )
Hát akkor mindenkinek egy nagyon boldog új esztendőt kívánok, sok sok mosollyal, sikerrel, mindezt egészségben eltöltve. :)
Még szülővárosomban az új évhez méltóan új frizurát vágattam (na jó, annyira nem új, csak megint rövid), kicsit az új lappal újrakezdés érzését adja minden egyes drasztikusabb beavatkozás... :) Volt egyetemi szobatársaimmal órákon át beszélgettem, jelentős lépéseket tesznek a szakmai fejlődés útján, büszke vagyok rájuk, egy kis szobából indultunk mindannyian és most is ugyanaz az eszme vezérel, mint amiről olyan sokat csacsogtunk az éjszakai beszélgetések során - tanulni, (próbálni) segíteni és nem bántani. :) Kicsit elszégyelltem magam, amikor egyikük újraélesztési tapasztalatairól beszélt igazán drámai körülmények között, úgyhogy ma csakazértis nekiláttam vért venni egy kicsit rosszabb vénájú betegtől, hogy leküzdjem non-invazivitási hajlamomat... :) Azért még reménykedek, hogy csak összejön a kézrátétetellel és jó szóval gyógyítás, de ha mégsem, legyen alternatívám is... :)
A pár napos szülői kényeztetésben fürdőzés után sajnálatosan gyorsan találtam magam a nemzetközi gyorson, de legalább szép és ismerős tájak kísértek az úton visszafele. Utazás közben neurológiai betegvizsgálatot olvasgattam, és sokadszorra is fellélegeztem, hogy hajdanán nem hagytam rábeszélni magam egyik tanárom által, hogy ezt a szakterületet válasszam. Szép, logikus, elgondolkodtató és fantasztikus diagnózisokat lehet felállítani döbbenetes precizitással azonosítva az elváltozás helyét... csak épp utána eléggé meg van kötve az ember keze, leggyakrabban csak várni és reménykedni lehet... Persze az is lehet, hogy csak én vagyok túl öveg és lusta már az új információk befogadására, ezért gondolom most így... :)
A Szilveszter is emlékezetesre sikerült, felvezetőként borpincében borkóstolással (Sz. győzött a teljes palettával - vagyis összesen 14 fajtával, én második helyen futottam be 13 féle bor hősies végigkóstolásával), egyéniségek társaságában (nem véletlen, ugyanis igazi hiperaktív egyéniség verbuválta össze a baráti kört, Csík-Várad-Budapest vonalon képviseltük a bolygó ezen aprócska területére lokalizálódó lakosságát ;) ), otthoni éjfélkor telefonnal (nem kis teljesítmény volt, végül a Romtyelekom szánt meg és engedélyezte a hívást), itteni éjfélkor pezsgős koccintással és himnusszal, majd 3-ig táncolással (az egyetemi évek bulijainak zenei repertoárjára - aminek én személy szerint nagyon örültem, ugyanis azóta sem sikerült felzárkózni az jelenkor zenéjéhez... :) ).
Hát körülbelül így búcsúztattam az Ó-Évet (fontolgatom, hogy még megírom a 3 legemlékezetesebb 2010-es eseményt, ami kimaradt a beszámolókból, de előre bocsátom, hogy ezt nem fogadtam meg... :) ). Fogadalmat azért tettem, annyira apró és másoknak olyan természetes, hogy le sem írom ide, csak felragasztom Albinóra, hogy mindig jusson eszembe. :)
(... természetesen 3-5 kilót is jó lenne ledobni, hogy a kezdődő biciklibelsőimet deréktájról lecsatolhassam, de ezt minden évben elhatározom, és mégis úgy tűnik, hogy igen ragaszkodó fajták, nem akarnak elveszíteni... szóval akkor inkább valami személyiségfejlesztésre koncentrálom ezentúl az erőimet... )
Hát akkor mindenkinek egy nagyon boldog új esztendőt kívánok, sok sok mosollyal, sikerrel, mindezt egészségben eltöltve. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)