egy jólnevelt hétfő :)

.. ma relatíve hasznosan töltöttem a napot az eddigi szabadnapjaimhoz képest, amikor csak tévéztem, interneteztem, ettem, disszertációt írtam, aludtam... :) Reggel már korán ébresztő volt, mert szokás szerint minden évben a papok a mi negyedünkben, a mi tömbházunknál kezdik a házszentelést... évtizedek alatt sem sikerült megbarátkoznom ezzel a szokással, minden alkalommal szorongással tölt el és megkönnyebbülten lélegzek fel, amikor átesek rajta... szerintem vagyunk még így ezzel egy páran... Természetesen hogy minden a hagyományoknak megfelelően menjen, megint megkérdezte egy ismeretlen pap, hogy egyetemista vagyok-e (válaszoltam, hogy azon már túl vagyok, az évek számát inkább nem részleteztem) és amikor kiderült, hogy más pénznemben kapom a fizetésemet, kaptam én is külön egy szentképet, amin látszik a templomunk, hogy legyen amit magammal vigyek. Viszem is, jó lesz időnként vetni rá egy pillantást, úgyis egyre gyakrabban fogok neki nosztalgiázni mostanában ... A napokban épp azok az idők jutottak eszembe, amikor nagymamám még pöttöm koromban először vitt el ebbe az ominózus templomba, hátul ültünk be a fehér fapadba - ő mindig oda szeretett ülni -, sötét volt, elég sokan voltak körülöttünk és csodálkoztam, hogy nagyi honnan tud minden éneket, pedig milyen sokfajtát énekelnek, és hogy én hogy fogom ezt mind-mind megtanulni... ez az első aktív templombajárós emlékem - a többiről talán majd máskor... :)
Visszatérve a napirendhez, megszenteltetésünk után anyuval elindultunk még 1-2 utólagos ajándékot venni, szerencsére elsöprő sikerrel jártunk, mindezt kb 35 perc alatt gyalogosan (ezért is szeretem a kisvárosokat, nem kell fél napig utazni, hogy az ember odaérjen valahova...), majd ebéd után meglátogattam gyerekkori barátnőmet, férjét és a két kis tündérkisasszonyukat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ékszerkészletemet további darabokkal gyarapítsam. :) És mint mindig, most is elcsábultam a csodaszép gyöngyök láttán, (takarítási vágyban nem, de ékszerekhez fűződő viszonyom tekintetében úgy látszik én is az igazi nő kategóriába sorolódom... :) ), úgyhogy pár szép darabbal gazdagodva hozott haza apu a sűrű hóesésben, szélsebes 30 km/h-val suhanva a karácsonyi fényekben úszó havas (eltakarítatlan) utakon...
Ezek után még egy fogorvosi beavatkozás is belefért az estébe, úgyhogy most zsibbadt ajakkal, a havas utakon valahol elveszített bal állkapocsfél érzetével üldögélek a gép előtt...

... már csak egy pohár forralt bor emelhetné a nap hangulatát, de lehet, hogy beérem egy kis száraz vörössel is...