... múlnak az évek, egyre nagyobb kedvet kapok a nosztalgiázásra... és hát ugyebár telnek, nem is akárhogy, akivel pár hónapja még arról beszélgettem, hogy a babát egyelőre még nem is tervezik, az 6 hete már boldog édesanya (és cseppet sem koraszülött a csodaszép kis utód :) ). Igazából ezek azok a viszonyítási alapok, amelyekhez képest érzem magam egyre öregebbnek... és hát kezdek azon gondolkozni, mivel tudom magam kimagyarázni az érettségi találkozón, hogy hol siklottak el az eredeti tervek, a család, a gyerök(ök) (a többi nagyjából stimmel, még szerencse, hogy azért ifjonti fejjel nem láttam épp annyira fényesnek a jövőt:) ).
Okosabb nem jut eszembe, mint hogy "Ilyen az Élet..." az, hogy kinek mit tartogat, nem biztos, hogy egy jól meghatározott logikai rendnek feleltethető meg. Vagy talán mégis, és majd pár év múlva felcsillan a szemem és végre megértem, hogy miért is ... vagy miért is nem... bár talán kezdem már kapisgálni... :)
2 megjegyzés:
A gyerök az égbű pottyan! Aztat sürgetnyi nem érdemes! :)
Az égbű az általam lakott vidékeken jelenleg csak eső pottyan - az sem az én sürgetésemre... :) Lehet, hogy az én felhőcskémet átprogramozták...? :)
Megjegyzés küldése