A kocka...

... el van dobva, én pedig fel vagyok vetődve... izé, fordítva... :) Kb 3 perce ugyanis elküldtem végre elsőszerzős (de másodszülött) cikkemet "A" folyóiratba, ami ugyan nem a legnagyobb, de nem is a legkisebb, és épp elég ahhoz, hogy visszadobják, mert túl nagyot mertünk... És akkor mégiscsak nyári kosztümöt húzhatok majd a védésemre (ha belegondolok, elég nagy gondot jelentene télen kiállni a bizottság elé, bár tény és való, hogy fűtött terem is akad azért még errefele, gazdasági perpatvar ide vagy oda... :) ).

... szóval akkor marad a várakozás (és addig is sajnos újabb feladatok), és elsejétől talán egy újabb osztály, illetve talán ezúttal nem is osztály, bele a kellős közepébe mindannak, ami sürgős, talán épp azért, hogy ismét feltámadjon bennem választott szakmám szeretete és megbecsülése, ami az utóbbi időben azért kissé megfakult (bár inkább a kollégák és nem az egyéb tényezők hatására)...

... és szokás szerint most ismét rohanok a buszra, mert vagy ez, vagy egy andalító 1 órás séta a holdfényben, Albinóval a hátamon, ilyen-olyan kavargó gondolatok közepett...

... ezért a hosszas búcsúzkodás most elmar

Lassan, lassan...

... megfontoltan (bár igazából magamon nehezen uralkodva) eljutok addig, hogy egyszer elpróbáljam a holnap délután tartott előadásomat... 8 perc gyötrelem... lesz akkor. Most még valószínűleg első körben 10, aztán 9:30, aztán már csak 9 perc... és mire fél óra önsanyargatáson túl vagyok, rájövök, hogy úgyis nagyjából felesleges, mert a lámpaláz miatt törvényszerűen el fogok felejteni pár részletet a konferencián és 7 perc alatt még köszönetet is mondok a munkatársaimnak... akik nélkül...

... és utána megnyugodva fogok városnézni, előadásokat hallgatni, ismerősöket csillapítani, hogy meglátják, simán megy majd minden, nem lehet semmi gubanc az ő szereplésük során. :)

Csak már itt tartanék és ne várna rám még az a kínos fél óra... stopperrel a kezemben, ketrecbe zárt oroszlánként. Na jó, legyen valami kisebb és kevésbé ijesztő állat, mondjuk mormota vagy lajhár, a szellemi frissességem úgyis csak az övékkel versenyezhet... másokkal szemben már esélyem sincs...

Hát akkor óra indul... "Tisztelt hallgatóság...."

Mindig kellemes...

... meglepetés, amikor kiderül, hogy mégsem kések egy napot az absztrakt regisztrálással, mert pár nappal meghosszabbították a jelentkezési határidőt... :) Ez történt ma is, ezek után megkönnyebbülten hátradőlök és élvezem első szabadnapomat - tovább. :) Ráér holnap is lefaragni azt a plussz 30 szót, ami miatt a normatívák szerint még nem elég karcsú roppantilag de érdekes és szívbemarkoló kivonatom.:) Ami karaktert mostanában kispórolok a blogomból, azt sikerül mindig belevarázsolni fölöslegként (és kellemetlen fejtörésként) a hivatalosabbnak szánt irományokba...

Most tehát folytathatom utóbbi időben meglehetősen szokatlan tevékenységemet, a (nemszakirodalom) könyvolvasást, amelyet nem kell minduntalan félbeszakítsak aláhúzogatásokkal, szövegkiemeléssel.:) Bámulatosan gyorsan lehet vele haladni, ha nem kell arra koncentráljon az ember, hogy memorizálja is az olvasottakat... bár lehet, hogy pont ennél a könyvnél nem ártana, na de erről talán majd később... ;)

Megint béke van, anyai húsleves, atyai rímek, dal- és versfoszlányok, szobám a régi apróságaimmal... bámulatosan gyorsan a homályba tud merülni a tegnapi felnőtt életem, és ismét gyerek vagyok, akit reggel megpuszilnak, megölelnek és aki még mindig tudja, hogy hol kell a lakásban keresni a csokidugihelyeket... :)

Mai napom idézete :)

"A házasság tudomány. Az ember nem házasodhat, mielőtt egy asszonyt föl nem boncolt volna." (Móra Ferenc)
Ez vajon fordítva is igaz...? Mert akkor...

Egyébként pedig nosztalgiázom, zenehallgatás közben próbálok munkát mímelni... Most először láttam egy fiatalkori kedvenc számom klippjét , javaslom, hogy először vizuális élmény nélkül hallgassátok, jobb lesz az első benyomás... :)

... mellékvágányon pedig már hazautazásom részleteit tervezem, mert az ügyelet utáni kómás állapotot kell majd összeegyeztetni 3 absztrakt röptetésével, jegyvásárlással, csomagolászással és szendvicskészítéssel... de hát ez már csak a szokásos enyém élet... :)

Kaptam egy csodás...

... szerelmes SMS-t az otthoni telefonomra...

... kár, hogy nem nekem szánták... és kár, hogy románul volt... és ezek után még éjjeli órákban is érkezett...

... egyébként kicsit jobban örültem volna neki... ;)

Bár nyugisan..

... indult a nap, de mostanra olyan sok bosszantó fordulatot vett, hogy nem sok választ el egy elfojtott üvöltéstől és némi nőies toporzékolástól... elmarad a jövő heti csehországi kirándulás (és ezzel a várva várt nyári szabadság időpontja megint bizonytalanná vált...), egy apró figyelmetlenség miatt megint elakadtam a bürokrácia útvesztőiben (pedig csodával határos módon egyszer ebben a hónapban időben elszabadultam a munkahelyemről és 6(!)-ra odaértem...), és az egészségbiztosító pénztárral is halasztódott a randim, pedig már nagyon esedékes lenne...

... nagyon sürgősen szabadságra kell mennem, mert csak gyűl a feszültség és egyszer elfelejtem venni a fáradságot, hogy mindig illedelmesen visszafogjam magam és uvariasan mosolyogva végezzem a saját (és nem saját...) munkámat...

... miért nem lehet már végre egyszerű az élet... olyan igazán unalmas, mindenféle fordulatoktól mentes, hogy egyszer már érezhessem a jól megérdemelt unalom ízét és végre nekifoghassak olvasni abban a rengeteg unalmas órámban. Bármit, aminek semmi köze ahhoz, amiről 7 hónapja minden éjszaka álmodok...

Leghűségesebb...

... locsolómat temették ma el otthon...
... nem lesz már többé ugyanolyan Húsvét másodnapja, ahol régi szokás szerint már nem ő fog leghamarabb megérkezni koradélelőtt, amikor apuval még a forró pirostojásokat kergetjük a szalonnabőrrel, pizsamában, álmos szemekkel, borzos hajjal... és nem fog jóízű tréfákat mondani, huncutul kacsintgatni, és őszintén érdeklődni további terveimről...

... még nem készültünk fel arra, hogy egyszer majd nem leszel, és hogy ez a majd ilyen hamar bekövetkezik...

...nagyon fogsz hiányozni mindannyiunknak, Frédi bácsi...