...és megint első, ezúttal osztályon. És persze napok óta a háttérben ennek a tudata nyomaszt, kicsi vagyok és kezdő, és úgy szeretnék okos lenni és tapasztalt... és még olyan nagyon messze vagyok mindezektől.
Remélem, hogy a szombati esküvőn a boldog ifjú pár képe helyett nem a saját kínos pillanataim fognak a szemeim előtt lebegni.
Szóval kérem holnap rámgondolni, persze tsupa tsupa szeretettel...;)
csütörtök, június 25, 2009
szombat, június 20, 2009
Egy hét után...
.. ismét előkerült a kisbőrönd, a hozott ajándékok helyére kerültek az itthon kapottak, amelyek kicsivel több helyet foglalnak el, úgyhogy némi fizikai erőbehatásra is szükség lesz a lezáráskor, plussz egy 60-as évekbeli belgyó könyv, amiben jópár hasznos gyakorlati információt találtam, úgyhogy cipelem magammal, hátha egyszer erre is ráérek. :)
Már előre látom, hogy a könnyes búcsút most sem úszom meg, gyakorlati képtelenség higgadtan nézni ki a busz ablakán és vidáman visszaintegetni a szüleimnek, tudva, hogy ezt a látványt megint pár hónapra kell elraktározni...
Egyre nehezebben búcsúzom... lehet, hogy a kor, lehet, hogy az ide-oda ingadozó lelki egyensúlyom teszi, de egyre gyakrabban maradok szavak nélkül az utolsó percekben és csak állok és tátogok és abban reménykedek, hogy végre elereszti már az a valami a torkomat, hogy valami optimistának tűnőt én is ki tudjak nyekegni... és megint élesen látom az előttem állókat, csak egyszer sikerüljön már végre kipislogni azt azt a két gonosz porszemet a szemeimből...
Hát akkor indulni kell megint, és reménykedni, hogy lesz még számos találkozás és búcsúzás... mindannyiatokkal.
Már előre látom, hogy a könnyes búcsút most sem úszom meg, gyakorlati képtelenség higgadtan nézni ki a busz ablakán és vidáman visszaintegetni a szüleimnek, tudva, hogy ezt a látványt megint pár hónapra kell elraktározni...
Egyre nehezebben búcsúzom... lehet, hogy a kor, lehet, hogy az ide-oda ingadozó lelki egyensúlyom teszi, de egyre gyakrabban maradok szavak nélkül az utolsó percekben és csak állok és tátogok és abban reménykedek, hogy végre elereszti már az a valami a torkomat, hogy valami optimistának tűnőt én is ki tudjak nyekegni... és megint élesen látom az előttem állókat, csak egyszer sikerüljön már végre kipislogni azt azt a két gonosz porszemet a szemeimből...
Hát akkor indulni kell megint, és reménykedni, hogy lesz még számos találkozás és búcsúzás... mindannyiatokkal.
péntek, június 19, 2009
... és hogy...
... még véletlenül se higgye senki, hogy a szüleim a történet végkifejleteként megtakarított pénzt megkönnyebbülve betették a bankba kamatozni, hogy az angyalka még recesszió idején se érkezzen üres kézzel Karácsonykor, örömmel súgom meg, hogy az anyu által kinézett nyári kosztüm immár egyre vénülő személyem ruhatárát bővíti, sőt bátyó is megszponzorizált egy csodaszép inggel.
Már csak abban reménykedem, hogy nem egy újabb konferenciai szereplésen lesz alkalmam felavatni... ;)
Már csak abban reménykedem, hogy nem egy újabb konferenciai szereplésen lesz alkalmam felavatni... ;)
csütörtök, június 18, 2009
Meglepetés...
Kicsit nehezen tértem magamhoz a meglepetésből, amikor ma a fogorvos kijelentette, hogy nem fogad el pénzt a munkájáért... amikor értetlenkedve ránéztem, és megjegyeztem, hogy messze még az idő, amikor én szakrendelni fogok és viszonozni tudom a szívességét, csak annyit mondott, hogy ő sem tudta meghálálni felesége orvosának a munkáját és így adja tovább a labdát nekem, cselekedjek majd én is hasonlóképp... :)
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak vannak emberkék, akik ennek a keveset dícsért egészségügyi rendszernek a különböző csücskeiben összetartanak és összetartoznak... Csak azt kívánom, hogy minél tovább ebben a jóleső tudatban létezhessek és dolgozhassak...
... és persze ígérem, hogy továbbgurítom a labdát...
... addig is még egyszer köszönöm.
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak vannak emberkék, akik ennek a keveset dícsért egészségügyi rendszernek a különböző csücskeiben összetartanak és összetartoznak... Csak azt kívánom, hogy minél tovább ebben a jóleső tudatban létezhessek és dolgozhassak...
... és persze ígérem, hogy továbbgurítom a labdát...
... addig is még egyszer köszönöm.
szerda, június 17, 2009
Az idei...
... szülinapi ajándékom remélhetőleg maradandó lesz, ugyanis két napi fogkezelés árában egyeztem ki a szüleimmel... :) Szegény anyu még valami kosztümöt is kinézett a jeles alkalom kapcsán, de szerintem a számla holnapi bemutatkozása után ő is belátja, hogy a nyárnak úgyis lassan vége, és mégiscsak bölcsebb döntés vastagabb ruházatba fektetni - Karácsony táján. ;)
Eddigi tapasztalataim alapján, bár ezt a típusú találkozást most is fájdalom nélkül megúsztam, nagy általánosságban elmondhatom, hogy sokkal gyorsabban telik az idő szemtől szemben egy fogorvossal, ha én a nyakbaakasztós köténykém sarka helyett és ő a kegyetlenül visítozó fúrója helyett 1-1 pohár sört tartunk a kezünkben.
... nem is értem pontosan ennek a mechanizmusát... :)
Eddigi tapasztalataim alapján, bár ezt a típusú találkozást most is fájdalom nélkül megúsztam, nagy általánosságban elmondhatom, hogy sokkal gyorsabban telik az idő szemtől szemben egy fogorvossal, ha én a nyakbaakasztós köténykém sarka helyett és ő a kegyetlenül visítozó fúrója helyett 1-1 pohár sört tartunk a kezünkben.
... nem is értem pontosan ennek a mechanizmusát... :)
kedd, június 16, 2009
Szobornosztalgia...
Az elmúlt napokban tett körútjaink egyikén viszontláttam egyik kedvenc szobromat, amit gyerekfejjel egy alkalommal nagy művészi gonddal le is rajzoltam, amikor épp rámtört az alkotási kényszer. :)
Ilyen kényszeres alkalmakkor rendszerint félnapra kiköltöztem az erkélyre, az én elvarázsolt kis műtermembe, ahol a földön gugolva készültek a nagyszerű remekművek. (Azután persze rájöttem, hogy a lelkesedés mellé tehetség nem párosult, ezért szépen csendben leállt a termelés, beszáradtak a festékek, és végetért a festői karrier.)
Persze azonnal visszatért jópár emlék és érzés a szobor láttán, az akkori lázadó hangulat és a jövőmmel szemben megfogalmazott sziklaszilárd elvárások (amelyekből sajnálatra méltóan sokat lefaragtam az elmúlt években..)...
Kb. abból az időből származik a rajongásom a szintén szobrokról szóló a Zorán dal iránt is, amin hajdanán elég sokat merengtem... :)
Lelki fejlődésem ékes bizonyítéka, hogy legutóbbi kiruccanásunk során az alábbi szobor is a szívembe lopta magát... :)
Ilyen kényszeres alkalmakkor rendszerint félnapra kiköltöztem az erkélyre, az én elvarázsolt kis műtermembe, ahol a földön gugolva készültek a nagyszerű remekművek. (Azután persze rájöttem, hogy a lelkesedés mellé tehetség nem párosult, ezért szépen csendben leállt a termelés, beszáradtak a festékek, és végetért a festői karrier.)
Persze azonnal visszatért jópár emlék és érzés a szobor láttán, az akkori lázadó hangulat és a jövőmmel szemben megfogalmazott sziklaszilárd elvárások (amelyekből sajnálatra méltóan sokat lefaragtam az elmúlt években..)...
Kb. abból az időből származik a rajongásom a szintén szobrokról szóló a Zorán dal iránt is, amin hajdanán elég sokat merengtem... :)
Lelki fejlődésem ékes bizonyítéka, hogy legutóbbi kiruccanásunk során az alábbi szobor is a szívembe lopta magát... :)
vasárnap, június 14, 2009
Lázulok...
... már 1 egész napja és próbálom kideríteni, hogy milyen aktív pihenési lehetőségek vannak a hirtelen jött szabadság maximális kihasználására. A szobabicikli csak egy félig sikerült ötlet, bár megfontolandó a napi beiktatása, hiszen negyedóra tekerés után már a végrendeletem sürgős megírását fontolgattam (és ez sajna csak 5 km-t jelentett megtett távban, tehát a fizikai erőnlétem jelenleg még a kültakarómnál is haloványabb...)...
És mivel most következő napirendi pontként akut (10 percen belüli) temetőlátogatás merült fel, megkönnyebbültem hagyom abba blogírástól elszokott neuronjaim gyötrését, és indulok ki a friss levegőre...
... néha nem árt egy kis oxigén sem a nagy lázulás közepett... ;)
És mivel most következő napirendi pontként akut (10 percen belüli) temetőlátogatás merült fel, megkönnyebbültem hagyom abba blogírástól elszokott neuronjaim gyötrését, és indulok ki a friss levegőre...
... néha nem árt egy kis oxigén sem a nagy lázulás közepett... ;)
szerda, június 03, 2009
Köszönöm...
... az elmúlt napok számos jókívánságát, köszöntőjét. :) A válaszok is folyamatban vannak, már az "a" betünél járok... :))) Addig is, amíg az emailem megtalál Benneteket, húzzatok egy szál virágot a csokorból és érezzétek magatokat megpuszilva. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)