Felfedezés...

... na nem Nobel díjas, csak helyi szintű... :) 3 hónapja egyre csak gyűjtöm szelektíven a palackokat, ugyanis térfelújítás miatt elköltöztették az "anyagspecifikus" kukákat. Az erkélyről lassan már kiszorított a rengeteg palack, és már a konyhám felett kezdte átvenni az uralmat, ezért ma a cikkemmel kínlódás közben gondoltam egy merészet és nagyot, és mivel minden egyéb pótcselekvési lehetőséget kimerítettem (evés, ivás, zuhany, tévé, rádió, stb... ), nekivágtam a nagy útnak két teli szatyorral, új kukát keresni. S mit ad a kedves, jóságos, és a cikkem sorsát a szívén viselő Fennvaló...? Hát egy szelektív szemetest a szomszéd lépcsőház elé... és két kör, összesen 10 percnyi hangos palacktapicskolás után ismét ülhetek gép elé, és visszatérhetek oda, ahonnan elindultam... :) tudat alatt már újabb pótcselekvéseken gondolkozva... talán ez a bejegyzés is egyike azoknak...

... na de ha már így nekiveselkedtem az írásnak, még egy jó hír azoknak, akik szívükön viselik tudományos karrierem sorsát is... tegnap reggel arra a hírre ébredtem (szó szerint, mert előző este kicsit kinyúlt a kongresszus szocializálódós része), hogy némi apróbb módosítások után a nemzetközi folyóirat, ahova röptettem a cikkemet, hajlik rá, hogy leközölje (ezért most a kínlódás, egyébként még egy darabig biztos nem nyitottam volna meg...)... ezek után az eredetileg betervezett 100%-os izgulás helyett már csak 87%-os adrenalinszint mellett mutattam be az egybegyűlteknek eddigi kalandos munkám (és sok más emberé is, akiknek már többször köszönetet mondtam és fogok még mondani) gyümölcsét.

... még 1-2 ilyen jó hír, és foghatok is neki valami jó kis családorvosi praxist keresni egy 200 fős településen... :) így is lesz már mit mesélni az unokáknak. ;)