Várom...

... hogy teljen az idő és indulhassak haza a következő busszal, ismét eltötyögtem a napot, pedig nem volt megállás, reggeli helyett egyből az ebéddel indítottam, és mégis úgy tűnik, hogy az ebéd is túl nagy luxus, az arra szánt időt is valami másra kell felhasználni. Persze a megoldás az lenne, amit mindenki sugall, hogy kevésbé aprólékosan, felére szűkített kérdéskörrel és intenzívebben terelgetve a szemben ülő fél barokk körmondatait... biztos ez is lesz a vége, hisz jövő héttől lesznek olyan napok is, amikor rám szakad a lenti részleg és több fronton is helyt kell állni, de kicsit félek, hogy a rohanásnak ki issza meg a levét...

remélem senki...

és remélem nem késem le a buszt, de akkor most rohanáááás... :)