... hogy amitől az ember (legjobban) fél, az bekövetkezik. Éppen ezért határozottan állítom, hogy nem félek életem első holnapi felvételes ügyeletétől, optimistán indulok neki és igenis minden rejtett betegséget diagnosztizálok (ha van, ha nincs)...
... csak tudnám, hogy miért van olyan furcsán összeszorulva már most a gyomrom, és miért dobog a szívem minimum 40-el gyorsabban a megszokottnál...
... biztos a tavasz teszi...
... remélem a holnapi tavaszi napot mindenki jól fogja tolerálni... a betegek és nem utolsó sorban én is...
... "Nézz le rám..."
4 megjegyzés:
szorítottam.
Én is.... még aznap... aztn várom a folytatást... :)
Köszi szépen a szorítást mindkettőtöknek (plussz a szüleimnek is)!:) Biztos, hogy sokat segített abban, hogy túléljem azt a napot... Beszámoló inkább nem lesz, a tanulságok és felismerések meghaladják a blogom szűkös kereteit.:) Túlesve a tűzkeresztségen sem mondhatnám, hogy nagyobb nyugalommal várom a további két "ilyen típusú találkozást" a betegekkel még áprilisban... nehezemre esik elfogadni, hogy a nagy létszám miatt az alaposságon kell spórolni. Főleg, mert ezt én egyelőre tapasztalattal nem tudom kompenzálni...
:) csak szépen sorban mindent. tapasztalat is lesz.
Megjegyzés küldése