Rohantam volna...

... a buszra, de aztán rájöttem, hogy annyit nem ér az egész, nagyjából mindegy, hogy az ember 5.30-ra vagy 5.45-re ér haza... úgyhogy akkor kényelmesen megvárom a következőt, addig összecsomagolok, és még egy röpke bejegyzést is írok a blogra. Ki kell használni az ilyen ajándék perceket, amikor már dolgozni kár, mert a frissített fájlok a kütyün sorakoznak, viszont lógatni a lábat is, mert hát ki tudja, mikor lesz megint hajlandóság bennem három egész mondatot megfogalmazni... :)

Albinó megint beteg... ez a nagyon szomorú hír. Lassan többet jár szülőhazám fővárosában, mint jómagam, időről időre fogja magát és úgy dönt, hogy akkor ő most gazdi és gazditesó költségre leviteti magát oda és szétnéz, dőltek-e romba a piros pöttyös házak, van-e valami jó kis kulturális program arrafele... Én pedig párszáz, illetve megkockáztatom, hogy 1000 kilóméterre tőle törhetem a fejem, hogy ameddig ő felüdül, addig én mi a csodán dolgozzak otthon unalmas óráimban. Szerencsére itt bukkant fel a képben az önfeláldozó család és baráti kör faktor, ami lehetővé tette ezúttal is, hogy otthon ismét számítógép várjon: kölcsön ház, kölcsön monitor, kölcsön billentyűzet, egyedül az egér az enyém, meg is gyűlt vele a bajom tegnap este az installálásnál... most épp azon töröm a fejem, hogyan lehetne ezekhez még kölcsön RAM-okat és kölcsön DVD írót is szerezni, és akkor olyan olcsón megúszom Albinó könnyfakasztó történetét (tényleg fakadt szép számmal), ahogy azt nem is álmodtam volna... :) Szerencsére máris megszerettük egymást, én és az új gép, főleg, miután már láttam kívülről és belülről is, sőt, este még a winchesterét is matattam szabad kézzel. Egy kis újraélesztésre volt ugyanis szüksége, és telefonos konzultáció után vállaltam ezt az aprócska beavatkozást rajta...:) Elárulom, rég volt ekkora sikerélményem...
Persze az elektronikai kórtörténetem alapján csakis B betüs nevet fogok neki választani, az A-val nincs szerencsém (lásd Aliz és Albinó...). Javaslatokat várok, egyelőre a Bendegúz és Balambér között vacilálok... :)

És nagyon remélem, hogy nem jutok el odáig életem során, hogy X-el kezdődő neveken kelljen törni az fejemet...

Egy jóbarát tanácsai :)

Két napja szokás szerint álmosan morogtam valamin a munkahelyemen, amikor régi jó barátom az alábbi személyreszabott tanácsokat írta nekem:

1. ne dolgozz annyit
2. költözz haza
3. s légy boldog
4. szánj több időt magadra, barátaidra, szeretteidre

(„egyelőre ennyi... ha ezeket betartod akkor utána meg mondok…” U. Z.)

És mivel megígértem neki, hogy ezeket a tanácsokat kinyomtatom, kiteszem a szobám falára és küldök egy fényképet róla bizonyítékként (amit ő azóta is naponta 2-3-szor számonkér tőlem), ezért ma fogtam magam és tényleg a tettek mezejére léptem. Ha kicsit felemelem a tekintetem a monitorról, a tanácsokkal együtt az alábbi fényképet látom (amit ugyancsak az illető készített :) ):



Nevessetek ki, de hihetetlenül jól esik ezeken a káposztákon nyugtatni a tekintetemet... :)

Már csak a tanácsok kipipálásának kell nekifogni...

Azelőtt viszont még dolgozom egy kicsit... :)

Nagy nap ...

... ez a mai.:) Bátyó megszabadult a gyötrelmektől, amelyek az embert akkor érik, ha úgy dönt, hogy a mindenféle kedves és kevésbé kedves titulus mellé kell neki egy PhD szócska is, ami csak 3 betüből áll ugyan, de a szenvedések széles skálája képes mögötte meghúzódni... Szóval gratula bátyó, ilyen laza eleganciával csak te tudod megoldani az élet ilyen nagy léptékű dolgait, de majd gondoskodom róla, hogy legalább az én disszertációm némi nyugtalanságot hozzon az életedbe... ;)

Én pedig... hát, a mai nap eseményei után nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan beállok gyakorló orvosnak, nem gátolnak benne adminisztrációs akadályok, de amit hajdanán annyira vártam, most kicsit szorongással tölt el, hisz nemsokára kiderül, hogy a deákné vásznával folytatott versenyből ki kerül ki győztesen, ő lesz a jobb, vagy én... van-e egyáltalán érzékem ehhez a pályához, vagy jobb lett volna tényleg tanítónőnek menni, amit kölyökkoromban egy darabig fontolgattam...

Hát majd meglátjuk... minden esetre van egy olyan érzésem, hogy pár hónap múlva megcsappannak (még jobban) a bejegyzéseim , hisz az emberi butaságról az ember csak akkor ír szívesen, ha ahhoz nem a saját életéből meríti a példákat...

Alig hittem, hogy ez is eljöhet még...

Alakul...

... az újabb kaland, közeledik egy újabb konferencia... és természetesen az eredmények még a levegőben lógnak, le kellene halászni őket onnan, csak nem könnyű feladat, ha párhuzamosan még 3-4 roppantilag de fontos feladatot kellene megoldani. Ezért jön a "kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához..." szindróma, jelen esetben ugyan csak az ágyig és vissza, mivel túl kicsi az asztalom ahhoz, hogy minden szükséges és fölöttébb hasznos cikk elférjen rajta...

A krónikás kedvem pedig már csak egy régi kedves emlék a múltból, "voltam én is fiatal és ráérős" címszó alatt tárolva valahol az agyam egyik rejtett zugában. És nem is tud nagyon előbújni onnan, hiszen a "te jó Ég, ezeket a feladatokat meg milyen módszerrel kellene megoldani?!" gond-gombóc torlaszolja el a szabadulás útját...

Hát így vagyok én mostanában...

De egyébként minden rendben... :)

Sorsfordító dolgok...

.. történnek velem mostanában, vagy ha nem is fordítják, de legalábbis irányítják életem szekerét valami olyan irányba, aminek a végcélja ugyan még ismeretlen, de 30 év múlva biztos nagy bölcsen rábólintok, hogy "igen, ennek pont így kellett lennie, mostmár értem..."
Úgy tűnik, ma eldőlt a következő pár évem is, és számos tanulsággal is járt ez a nap:
1. a meszelés mostanában jobban megy, mint a tanulás - hja, ennyi rengeteg év kimaradás után (pontosan kettő, ha jobban utánaszámolok) az agysejtjeim nehezen akaróznak visszaállni memorizáló/koncentráló/felidéző üzemmódba. Kemény harcok folytak emiatt az elmúlt héten a tudatom és tudatalattim között... Szóval megfontolandó, hogy talán jobb lenne inkább a meszelés-bizniszben befutható karrieremet építgetni, valószínűleg jövedelmezőbb is lenne, mint a jelenlegi... :)
2. lehet, hogy a RedB*ll ébren tart és szellemileg élénkít (legalábbis ezt írja a betegt..- izé, a vásárlóknak szánt tájékoztatón), de olyan pihentető álmot csak otthon aludtam a hegyi levegőn, mint az elmúlt estéken a 10-kor elfogyasztott stimuláló ital után... Tehát marad a jó öreg kávé, finomabb is, és olcsóbb is - ha már az sem tart ébren... :)
3. a szüleim és többi szeretteim drukkolása csodákra képes. Lassan ideje lesz ráállítani őket a Nobel-díj projektre, és akkor minimális energiabefektetéssel beírhatom magam a történelembe. Bár tudja a szösz, ha a díjhoz egy kis házikót is adnának egy nyugodt környéken, nem ragaszkodnék, hogy beírjanak a nagykönyvbe...;)
4. és ezek után a sorsfordító események után, amikor végre leszálltam a buszról (sikerült egy megállóval tovább menni), és hazabandukoltam, rájöttem, hogy a zoknikat egy ilyen nap után is csak nekem kell kimosni...

Talán nem is változott ma semmi...