... ez a mai.:) Bátyó megszabadult a gyötrelmektől, amelyek az embert akkor érik, ha úgy dönt, hogy a mindenféle kedves és kevésbé kedves titulus mellé kell neki egy PhD szócska is, ami csak 3 betüből áll ugyan, de a szenvedések széles skálája képes mögötte meghúzódni... Szóval gratula bátyó, ilyen laza eleganciával csak te tudod megoldani az élet ilyen nagy léptékű dolgait, de majd gondoskodom róla, hogy legalább az én disszertációm némi nyugtalanságot hozzon az életedbe... ;)
Én pedig... hát, a mai nap eseményei után nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan beállok gyakorló orvosnak, nem gátolnak benne adminisztrációs akadályok, de amit hajdanán annyira vártam, most kicsit szorongással tölt el, hisz nemsokára kiderül, hogy a deákné vásznával folytatott versenyből ki kerül ki győztesen, ő lesz a jobb, vagy én... van-e egyáltalán érzékem ehhez a pályához, vagy jobb lett volna tényleg tanítónőnek menni, amit kölyökkoromban egy darabig fontolgattam...
Hát majd meglátjuk... minden esetre van egy olyan érzésem, hogy pár hónap múlva megcsappannak (még jobban) a bejegyzéseim , hisz az emberi butaságról az ember csak akkor ír szívesen, ha ahhoz nem a saját életéből meríti a példákat...
Alig hittem, hogy ez is eljöhet még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése