Azt álmodtam...

... hogy ezeken a helyeken jártam:









... vagy talán nem is álom volt...?

... a tündérmesét is igyekszem csatolni, elképzelhető, hogy még idén tudok szánni pár órát a megírására... :)

ha kicsivel...

.. is többet értenék a matematikához és informatikához, most sutba vágnám az összes diplomámat (na jó, csak azt az egyet, nekem csak ennyi sikerült), és elmennék mosógép-programozónak... nem mintha akár elméleti, akár gyakorlati síkon konyítanék valamit a mosógéppel mosáshoz (két programot sikerült kisilabizálni, azokat váltogatom egy éve), de üdítő változatosság lenne a mai gyötrelmek után... úgy érzem, nagyon sürgősen kell egy 180 fokos fordulat a napi tevékenységben, vagy legalább egy isteni szikra, hogy milyen eszközzel kell megoldani az utolsó problémák egyikét, ami elválaszt még attól, hogy a napokban elküldjük végre a hónapok óta keblünkön melengetett cikket a bírálóknak...

... és ráadásul az egyik gyülekezet is (és most nem a legismertebb egyházak egyikére gondolok) úgy döntött, hogy kb. 2-3 óra alatt megosztja velem és a környező tömbházak lakóival a témáról alkotott véleményét dalban és prózában...

... jobban belegondolva, akár ez is lehet egy jel, mostanában annyira lefoglalnak az apróbbnál cseprőbb dolgok, hogy az igazán fontosakra már gondolati szinten is alig jut idő...

... ha Mohamed nem megy a hegyhez... :)

... de azért pont ilyen formában...?!

Ha az embernek...

... na meg főleg a lányának sikerül végre valakit meggyőznie, hogy egy este leforgása alatt nézzen át egy rövidebbecske novellányi tudományos anyagot, amihez az illetőnek gyakorlatilag nem túl sok köze van, a javításokat küldje át emailben és ezután másnap végre véglegesítődik a teljes mappa, utazhatnak a fáradtságos munkával összegyűjtött papírlapocskák (egyesek hivatalos dokumentumoknak nevezik, de én tudom, hogy ezek csak és kizárólag papírocskák:) ) végre a rendeltetési helyükre (és persze közben ketyeg az óra), és ezek után a döntő pillanatban kiderül, hogy a fent említett ember lányának sikerült nem magával hozni a rövidebbecske novellányi tudományos anyagot és ezáltal mégsem tudja elküldeni az önfeláldozó lektorjelöltnek...

... többet nem csodálkozom, hogy elég gyakran magamra maradok a feladatok megoldásában... volna valaki olyan kedves és megszabadít az életemre vetülő legnagyobb árnyéktól - önmagamtól...??

UI: még szerencse, hogy a tücsökciripelés jótékony hatással van az idegekre (leszámítva éjjel 2 és 3 között...) :)

... és amikor már azt hittem...

... hogy kezdem végre kiismerni magam, tegnap este valaki teljes nézetbeli összhangot fedezett fel köztem és a "Németország mindenek felett" hirdetője és követői között... talán még egy horogkereszttel is megajándékoz, hogy felújítsa az egyéniségemet nem elég hűen tükröző ékszer- és kiegészítőgyűjteményemet...

... és mindez abból pattant ki, hogy kijelentettem, az én gyermekemnek (aki szegény most született meg gondolati szinten és máris feszültséget okoz) jó lesz a hagyományos iskola, hagyományos paddal, tintával, krétaporral és hagyományos tanítónénivel és nem adnám alternatív elemi iskolába...

... én már csak ilyen merev vagyok és begyepesedett... ezek szerint újabb tulajdonságokkal is megtűzdelve...

Még mielőtt...

... azt hinnétek, hogy két hete intenzíven nyaralok, elárulom a titkot: egy hete ismét a jómunkásemberek soraiba léptem, csak valahogy az írásra nem tudtam még rávenni magam. Lehet, hogy most is inkább hallgatni kellene és a fokokat bámulni a hőmérőn, de azért szeretném pár sor segítségével a maradandó emlékeim közé bevésni az otthon töltött napokat... bár elég kicsi a valószínűsége, hogy valaha is elfelejtsem azokat az órákat, amelyeket szüleimmel a hegyen töltöttünk, Hófehérke autónk orral a sárban (szegénynek az éjszakát is ott kellett végül töltenie ebben a pozícióban), hetvenév fölötti rokonaink közül egyik a megáradt patak túlsó partján, mi pedig a feleségével a másik oldalon, bokáig sárosan, mert pár helyen egyszerűen nem tudtunk másképp átjutni az úton a hegyről lefele jövet, mint lemondó sóhajjal belecuppanva a hazai iszappakolásba, a villámok a hegyen, amint egyre közelebb jönnek és egyre sűrűbben követi őket hatalmas dörgés, mi pedig mindenféle védelem nélkül állunk a teljes sötétségben a fenyők mellett az út szélén... De emellett emlékezetes marad ez a pár nap a 6-7 miccstől, amit naponta megettem, a marslakókkal találkozástól (kedvesek és vidámak voltak, négyszeres harangszóval fogadtak, miccsel és rostonsült hússal kínáltak), a fürdőzésektől borvizesebbnél borvizesebb helyeken, egy szökőkút mellett elfogyasztott, előkelő pincér által tálalt vasárnapi ebédtől, esküvői lufipukkanásokkal megfűszerezve, a csodálatos tájaktól, fenyvesektől, hegyektől és völgyektől, a barátokkal folytatott beszélgetések miatt, valamint attól a csepp bulitól, ami a vége fele még becsúszott... :) És végül, de nem utolsó sorban, a meglepő és kellemes találkozásoktól...

És mivel én is csak nőből vagyok és hiúság a nevem, ezért örömmel fogadtam a hazai bókokat, hogy jól nézek ki és "megnőiesedtem"...

... hát kívánhat-e ember többet? :)