Dúl a vakáció...

... zajlanak az események, futnak el mellettem csodálatosabbnál csodálatosabb tájak... csak én vagyok túlságosan lusta, hogy leüljek és írjak mindezekről. De talán egy kis nyári szünidő a blognak is legalább olyan jót tenne, mint amennyire rám is rámfér... és talán kis szünet után némi mondanivalót is tudnék csempészni a bejegyzésekbe... mert ez mostanában úgy érzem, hogy valahogy nem akar összejönni.

Hát akkor egy kis nyári hangulat a bejegyzés végére...

És viszlát! :)

Könnyű úgy leszokni...

... mindenféle szenvedélyekről, ha az embernek egyszerűen nem jut rá ideje és energiája, hogy az ilyen-olyan hiánytól sápadozó és sóhajtozó ilyen-olyan receptoraira figyeljen... így vagyok én már napok óta a koffeinnel, észre sem veszem, hogy a reggeli kávé elmaradt, és csodálatos módon a fejfájás sem jelentkezik, ami ilyenkor egyéb körülmények között kíméletlenül lecsapna rám. Ekkora luxust most nem engedhetek meg magamnak, kell minden csepp energia az új típusú feladathoz... na meg a régiekhez is, mert azért van még bőven azokból is. Nem tudom, hogy van ez, de ahelyett, hogy fogynának, egyre csak szaporodnak...

Most viszont sajnos a három perc kávészünetnek vége, vissza a kivonat- és cikkíráshoz és egyéb bokros teendőkhöz.

De ha netalán megérem a péntek délutánt, benevezek egy lelki-fitness-wellness-családi-körben programra. :)

Nem tudom...

.. mi történt ma velem, de szinte azt is megkockáztatom, hogy végre egyszer hatékony voltam... fura érzés, de jóleső... :)

Persze még hátravan egy kis cikkfinomítgatás (magyarul újraírni egy teljes részt, a végleges verzió kb. negyedik változatává), de talán még az is meglesz a mai nap folyamán, egyszerűen csak azért, mert úgy tűnik, megtáltosodtam... javaslom mindenkinek a Velencei-tó vizét, pár korty, és az ember még akár haladni is tud a munkával hétfőn... :) Bár lehet, hogy nem pont a lenyelt vízmennyiség az oka, hanem inkább a mozgásé, nevetésé és aktív kikapcsolódásé... kár, hogy nem lehet beiktatni nyáron hetente-kéthetente egy ilyen kiruccanást, garantáltan megspórolnék pár ősz hajszálat öreg napjaimra.:)
És talán annak is lényegesen javulna az esélye, hogy időben leteszem önként vállalt keresztemet, és felvehetem végre a következőt- aminek talán még valami látszata is lesz...

Mert ahogy mondják: "fiatal orvostól hepehupás a temető..." ;)

Még egy kis zene...

... mert annyira fáradt vagyok, hogy muszáj valamivel elterelnem róla a gondolataimat, ha ma még be szeretném fejezni az egyik opcionálisan kötelező feladatot... és az alvás, mint opcionálisan-de-egyáltalán-lehetőség, egyelőre még olyan távolinak tűnik...

Középiskolás voltam még, amikor rengeteget hallgattam ezt a Bocelli számot...:) Azóta is fel-felbukkan néha, és olyankor feltámad a régi viháncolások emléke két régi jó barátnőmmel, a készülődés a román szóbeli érettségire (körbeültünk egy asztalt, kint dörgött és villámlott, mi pedig egymásnak magyaráztuk, mit is gondolt I. Barbu, amikor a gomba-király és Enigel - már nem tudom, mit is jelentett az a lapona, talán lappföldit, ha minden igaz- szerelméről verselt), a matekórák és matekházik és még oly sok keser(lásd utóbbi kettő)-édes emlék...

El sem hiszem lassan, hogy egyszer én is voltam ilyen fiatal...

Egyetlen új fogalmat...

sem vagyok már képes befogadni, aminek kicsi köze is van a fizikához. Már akkor is éles fájdalom hasít az agyamba, amikor arra gondolok, hogy holnap reggel megint kezdődik a tortúra elölről és még kerek 1 napon keresztül fogják bombázni elmémet újabbnál újabb törvényekkel, képletekkel és hasznos információkkal. Pedig kedves társaság, igyekeznek kitenni magukért (és ez sikerül is), csak épp 3 percenként csak arra tudok gondolni, hogy hálistennek nem ennek szenteltem az életemet, az én témám ehhez képest egy könnyed levezető elmélkedés az élet nem túl nagy dolgairól...

Csak lennék már valahogy túl ezen a héten és törhetném az agyam, hogy mi legyen vasárnap ebédre... és legfőképpen hol...

Egy kis szépség...

... a hétvégi egyhangúságban... itt, mivel a youtubica nem szolgáltatja a műsort önzetlenül...

Mint a hal a vízben...

... (és hetek óta először nem rotyogó halászlére gondolok a víz címszó alatt), úgy érzem magam végre a munkahelyemen.:) Bár lehet, hogy a jobb fülemben a dobhártyámon kicsit beköszöntött a jégkorszak, na de üsse kő, ha ez a feltétele annak, hogy ismét szellemi tevékenységre legyek képes, akkor vállalom. :) És tűröm. Vidáman és csendben mosolyogva.

Tegnap este ugyanis másodszor is elmentem bevásárolni, ezúttal a munkahelyemre vettem egy pörgentyűt, és annyit még elárulok, hogy ma reggel már kevesebb, mint negyedóra alatt sikerült összeszerelni (hja, kezdek rutinos lenni), de további gondolatokat nem engedek meg magamnak ebből kifolyóan, mert úgy látom, kicsit felpezsdítette a kedélyeket...

Szóval mostantól jobbnál jobb napok következnek, már csak attól tartok egy kicsit, hogy a sok buszozástól, ameddig eljutok egyik hűvös helyről a másikra, annyira le találok barnulni, hogy a túró szerepre mást kérnek fel a Thúró Rhudi reklámban...

...és akkor mi lesz a fényes karrieremmel...?

Fél kézzel....

... (valamint két lábbal, vállakkal és a homlokommal) raktam össze ma elektromos kütyükészletem legújabb tagját, egy (A) ventillátort. Úgy döntöttem, hogy már nem bírom és nem is akarom elviselni ezt a hőséget, valamint agysejtjeim elhúzódó kínhalálát, ezért vettem a fáradságot és elmentem bevásárolni. Az eredményt egy hatalmas dobozban, és mint kiderült, darabjaira szétszedve adták, de a szükség nagyobb volt az elektronikai cikkek által gerjesztett fóbiámnál és végül a perzsa szőnyegen rakosgattam össze a darabokat, érzéssel (mert nem vettem észre, hogy használati utasítás is lapult a dobozban) és csupa lelkesedéssel. És mivel minden rendes székely leány albérletében lapul egy bicska, vagy legalább egy csillagcsavarhúzó, ezért mostmár jól megérdemelten hűsölök a stabil gólyalábon álló csodakészülék hatósugarában. :)

És közben elgondoltam, hogy mióta nem kell vadászni a napi betevőre és a fával fűtött cserépkályhákat felváltotta a távfűtés és gáz, azóta gyakorlatilag nem életbevágóan fontos a férfiak jelenléte a mindennapokban... na jó, esetleg a windows telepítésnél, de már arra is akadnak önfeláldozó és hozzáértő hölgyjelentkezők is...

De persze néha jó, hogy azért ők is vannak... :)