szombat, december 31, 2016

évbúcsúztató

... egy teljes napom van arra, hogy magamban elmélyedve, csendben visszatekinthessek az elmúlt egy évre, végigvegyem, hogy mi mindent szerettem volna, és ezekből mi valósult meg és mit kellene másképp tennem, hogy a jövő év még boldogabb legyen...

... remélem az osztályos betegek is szeretnék az elmélyülésemet és nem zavarnak meg benne... :)

Egészségben, boldogságban, szeretetben és szabadidőben gazdag 2017-es évet kívánok Mindenkinek! :)

szerda, december 28, 2016

napi fél óra plussz

... lassan ki kell jelöljek napi félórát arra, hogy a betegeimnek emailben válaszoljak. Ugyan nem szoktam nekik megadni az email címemet (és van erre intézményünknek kijelölt email címe is egyébként, amit valakinek a feladata naponta megnézni és nem nekem), de az internetről levadásszák és lelkesen írogatnak is, például, hogy épp készül leesni az ujjuk, vagy vesegörcsük van, vagy lázasok és mit tegyenek, vagy nem jó nekik ez meg az az időpont és adjak nekik újat.....

... és az még a jobb változat, amikor emailt írnak, a facebook-on kapott üzenetektől még jobban borsózik a hátam...

... úgy tűnik, nem félnek tőlem eléggé...

... ezen sürgősen változtatni kell.

(sátáni kacaj, aztán vissza a papírmunkához).

vasárnap, december 25, 2016

távoli jövő...

... a tesóm szerint ha továbbra sem használok csúnya szavakat a blogomban és néha írogatok a hétköznapjaimról, akkor jó eséllyel 50 év múlva szentté avatnak.... :) az én tesómnak szokás szerint érdekes elképzelései vannak a jövő(m)ről... :)

... a végén még kénytelen leszek elkezdeni csúnya szavakat írogatni, bár a való életben is a "basszus" és időszakosan a "cseszegetni" a legerősebb, amit használok...
... vagy már ez így leírva is elég, hogy elessek a megdícsőüléstől ...?

péntek, december 23, 2016

Áldott Karácsonyt kívánok...

... szeretetben, békességben, szeretteitek között töltve..

posted from Bloggeroid

vasárnap, december 18, 2016

... és már a negyedik gyertya ég...

... én pedig agyilag kb idén Húsvét után két nappalnál tartok.

... a karácsonyi hangulat még várat magára, remélem azért még idén rámtalál...

... némileg rontja a helyzetet a Szentestéig elintézendő munkahelyi feladatok végtelen listája.

szombat, december 10, 2016

... nem mellesleg...

.... megtudtam Brian Tracy jutubicára felrakott hanganyagából, hogy A típusú személyiségem van, eltiprok mindenkit, aki veszélyezteti a karrieremet, ami mindennél fontosabb, mindenki utálni fog egy adott ponton, sohasem leszek boldog, korán fogok szívinfarktusban meghalni és amúgy is a pokolra kerülök.

... jobban belegondolva, lehet, hogy ha úgyis mindegy, kőbe van vésve a sorsom, akkor legalább a virágaim éljék túl, legyen nekem is bár egy jócselekedetem az életben.

megyek és kirúgom az ablakot.

... azért ugye... ?

... amióta (kb 8 év után) megjavították a munkahelyi szobámban az ablakot és végre nem fagyok meg (már egy radiátor is beköltözött velem ezen a télen), most a virágaim készülnek kinyiffanni (a karácsonyi kaktusznak pl szerintem kampec és a Mikulásvirág is vélhetően követi a sorban, pedig az kerek egy évig bírta eddig nálam, ami szerintem családi rekord is egyben ;) )...

De azért ugye értem nagyobb kár lenne, és mégse rontsam el csak ezért az ablakot...?

csütörtök, december 01, 2016

a szabadság...

... pont jó arra, hogy délben már eljöjjek a munkahelyemről, aludjak 2 órát, majd este 11-ig cikket írjak, méghozzá nem is feltétlenül azt a részét, amiért én vagyok a felelős.

... egy kicsit elgondolkoztam, hogy holnap bemenjek-e szabadságolni, de aztán egy nagyfőnöki email eldöntötte a kérdést.

hüpp.

de 12-nél tovább tényleg nem akarok maradni, ne én legyek a lúzer, aki szokás szerint legtovább bennmarad.

szerda, november 30, 2016

Vannak olyan napok...

...amiket egyszerűen csak nem szabad megörökíteni az utókornak. Ez a mai nap azt hiszem pont ez a kategória volt. Az emberi hülyeség széles palettáját (beleértve jómagamat is) sikerült felvonultatni. Még szerencse, hogy azért a dolgok összességében jóra fordultak. De ez igazából nem rajtam múlt.

posted from Bloggeroid

hétfő, november 21, 2016

a két csoda...

elmaradt. :((( nagyon nehezen emésztem, hogy ennyire törékeny az élet és mulandó. pedig annyira reménykedtem. nehéz feldolgozni.

egy kicsit...

... hadd ünnepeljem magam és a valószínűtlen kitartásomat: tegnap töltötte be a 11. évét a blogom :)
... a valaha írt leghosszabb naplóm.... a valaha létező leghosszabb életű hobbim.

hát Isten éltesse!

csütörtök, november 17, 2016

És mindeközben...

...valójában egy havas tájon járnak a gondolataim és kérem a Jóistent, hogy a korosztályombeli kétgyermekes apukát és bátyját életben lehozza a hegyről... :(

... Egy pillanat csak az élet. :(

posted from Bloggeroid

újabb könyv a láthatáron :)

... ezt most mondjuk Karácsonyra vettem magamnak. 1008 oldal, szép színes lesz és remélhetőleg tanulni is fogok belőle, ha már ennyi pénzt kiadtam érte. 

szerda, november 16, 2016

Tipp



Lehet tippelni, hányszor fog ez az icike picike karácsonyi kaktusznak imponáló képlet virágba borulni nálam... :)

Ha a géneket nézzük, van némi esély...
Aki ismer engem, ennél kevésbé optimista.
posted from Bloggeroid

kedd, november 15, 2016

egyébként...

... pedig ha nem tudtam volna, hogy mivel csapjam agyon az időt a következő egy hétben, ezt a problémát egy 9 nappal előrehozott (még az eredeti időpontban is túl korai) cikk leadási határidő megoldotta. Kezdem nagyon megutálni az adott folyóiratot... még szerencse, hogy nemcsak rajtam áll, de akkor is eléggé lőttek a korai lefekvéseknek és láblógatásnak.

egészen jól...

... belejöttem, hogy a százszorszépes naptáramba jegyzeteljem a feladatokat, plusszba elvállalt betegeket, előadásokat, ügyeleteket....

... már csak azt kellene megtanuljam, hogy meg is nézzem legalább egy nappal előbb a másnapi bejegyzéseket, hogy ne reggel meglepetésként szembesüljek az aznapi programmal (pl. ügyelettel).

... még kicsit csiszolni kell a technikán, de talán kezd(ek) működőképes lenni...

vasárnap, november 13, 2016

legújabb kütyü :)

már nagyon viszketett a tenyerem egy újabb kütyü után, és ma rájöttem, hogy erre még lehet, hogy szükségem is lesz mostanában: egy léptetős pointer az előadásokhoz, amik egyre fenyegetőbben közelednek.

persze mikor máskor jöttem volna rá, hogy ez nekem kell, mint a Joy napok utolsó napján, az emberek leghevesebb vásárlási lázának tetőfokán, amikor már a parkolóhely keresése során leizzadtam és többször spontán elsápadtam, majd az elektronikai cikkeket forgalmazó üzletben az évszázad sorát kellett kiállni ezért a kis kütyüért (amikor mindenki más ennél csak 10x nagyobb dobozokat tologatott maga előtt).

de most nagyon örülök. :)

péntek, november 11, 2016

vereség

... a "hogyan menjünk szembe a félelmeinkkel" című küzdelemben ma ismét alul maradtam és harc nélkül döntöttem el, hogy úgysem tudom megcsinálni és inkább átadom valaki nálam ügyesebbnek a terepet.

... nem kizárt, hogy egy pszichológus lenne, amit bogozzon rajtam. vagy kioldjon. vagy.

kedd, november 08, 2016

kb két éve...

... nézegetek egy nagyon drága, 2 kötetes, gyönyörűséges szakkönyvet, ami ugyan nem direkt a szakképesítésemnek megfelelő, de nem ártana szóról szóra tudni. Eddig legalább háromszor tettem a kosaramba a könyvkiadó honlapján, aztán lebeszéltem magam róla, mert előbb a saját szakmámban kellene még inkább elmerülni...

... ma pedig az ölembe hullott, és most nagyon örülök neki.:)

.... mégiscsak működik, hogy amire sokat gondolunk, az előbb-utóbb bekövetkezik... ?

... elkezdek ismét koncentrálni a könyvtárosi állásra egy 200 fős településen, a gyerekkönyv részlegen.... 

PS: tegnap pedig megérkezett a Svájcból megrendelt szakkönyvem is (ami viszont tényleg a szakmámba vág), ami majdnem 2x annyiba került, mint az ölembe pottyant ajándék, és amiért nem sajnáltam kiadni a pénzt.

Már csak időt kell valahol vásároljak, ami alatt ezeket a gyönyörűségeket forgathatom.

csütörtök, november 03, 2016

mire eldöntöm

... hogy most már tényleg lefekszem, mert nem bírok koncentrálni és csak fölöslegesen kínozom magam, egyszer csak kiderül, hogy túllendültem a holtponton. Aztán éjfélkor végre lekapcsolom a lámpát, hajnalban pedig ismét felér egy tortúrával kikászálódni az ágyból.

Ördögi kör. Irigylem Csipkerózsikát. Én is csak aludni akarok.