... a mai nap legalább 2 hasznosan (pl. alvással) eltölthető óráját vesztegettem el arra, hogy a legkülönbözőbb módokon próbáltam bejutni az egyetemi számítógépes hálózatba a munkahelytől távolról. Most végre elfogadom az égi jelet és keresek más tevékenységet magamnak...
... marad még így is épp elég: statisztika a TDK hallgatómnak az államvizsga dolgozatához, 2 adatbázis egyesítése egy tudományos munkához, 2 méltányossági kérelem, amihez sajnos megvannak a zárók, ami alapján dolgozhatok, mellékhatás lejelentési 5 oldalas dokumentum kitöltése (2 darab).
... még szerencse, hogy egy XXL sportszelet is itt üldögél mellettem, hogy mindehhez energiát szolgáltasson. :)
kedd, február 24, 2015
hétfő, február 23, 2015
a több napos továbbképzésben az a jó
... hogy mivel reggeltől csak délután 3-ig tart és nem kell mellette bejárni dolgozni és 6-kor hazajárni, haladhat az ember végre kicsit az elmaradt munkáival is... ha a hálózat szelleme is kegyes és beenged a munkahelyi hálózatra...
... kezdek rettegni attól, mi lesz, ha egyszer utolérem magam... még soha nem voltam ugyanis ebben a helyzetben, ki tudja mi történik ilyenkor...
péntek, február 20, 2015
félreolvasások n + 1
... előjegyzés helyett eljegyzés... :)
... azt hiszem most kellene abbahagyni a záróírást, főleg azért, mert pont az előbb semmisítettem meg teljesen egy 15 percig írt epikrízist (a bennfekvés lényegének összefoglalását...).
zene záróíráshoz :)
... nagyon nem is vonja el a figyelmemet, de azért ott van a háttérben és simogatja az idegeimet... :)
... amúgy nagyon szeretem a zongorát, hegedűt, hárfát, fuvolát, gitárt, mindegyiket leginkább külön-külön...
záróírni nem szeretek.
... amúgy nagyon szeretem a zongorát, hegedűt, hárfát, fuvolát, gitárt, mindegyiket leginkább külön-külön...
záróírni nem szeretek.
hétfő, február 16, 2015
egyre nehezebb...
... reggel felkelni és bemenni dolgozni... csak szakrendelni ne kéne, az osztállyal még csak-csak ellenék, de az a napi 20-26 beteg, akikre hivatalosan 15 percem van fejenként és akik általában még véletlenül is 2-3 órával az előjegyzett időpontjuk előtt érkeznek meg, ötösével egyszerre, hogy aztán folyamatosan azt kérdezgessék, mikor hívom be őket, mert az egyiknek a busza megy, a másik meg gyerekre kell vigyázzon, a harmadik pedig csak mert fiatal, vagy idősebb, vagy dolgozik és menni kell vissza a munkahelyére...én pedig étlen szomjan próbálom mindenkinek az igényeit kielégíteni, recepteket írni, vizsgálatokat szervezni és még lehetőség szerint megfelelő döntéseket is hozni a kezelésekben úgy, hogy közben 10-en kint toporognak, hogy őket mikor szólítom már... délután 2-3kor iszom az első pohár vizet és csodálkozom, hogy estig nem kell a mosdóba menni... az ebéd pedig természetesen dobozból ezeken a napokon, mert rég bezár a menza, amire befejezem a szakrendelést...
... nagyon frusztráló, ez lesz az egyik döntő tényező, amiért egyszer szegre akasztom majd a medicinát...
... ezen a héten kettő helyett 3-at szakrendelek, de lesz olyan hét is márciusban, amikor 4 napot az 5-ből. Az osztály pedig mindennapos feladat ezek mellé ráadásul, az ügyeletekről és gyakorlati és elméleti oktatásról pedig még nem is beszéltem ...
... kicsit telítődtem...
... nagyon frusztráló, ez lesz az egyik döntő tényező, amiért egyszer szegre akasztom majd a medicinát...
... ezen a héten kettő helyett 3-at szakrendelek, de lesz olyan hét is márciusban, amikor 4 napot az 5-ből. Az osztály pedig mindennapos feladat ezek mellé ráadásul, az ügyeletekről és gyakorlati és elméleti oktatásról pedig még nem is beszéltem ...
... kicsit telítődtem...
vasárnap, február 15, 2015
Egy kis tavasz a télben :)
Mostmár igazán maradhatna a napsütés, én részemről már kipipálnám a telet, megvolt az adrenalin, a hóviharban vezetés, az első megcsúszás egy kanyarban (20 km/h mellett), a majdnem uralhatatlan, de aztán engedelmessé váló Szöszikével...
Rájöttem, hogy tél szempontjából nagyon jó választás a város, ahol élek, mert lehetnének ezek a havas élmények 3-6 hónapig naponta is, ha olyan országba/városba költöznék. :)
posted from Bloggeroid
vasárnap, február 08, 2015
a halogatós énem ...
... leküzdéséről szólt ez a hétvége, szerencsére (talán most először) én győztem. :)
Eredmény:
- átnéztem egy study protokollját, amit nagyon régóta halasztok (sőt még rövid adatlapot is készítettem hozzá)
- megírtam kettő darab olyan méltányossági kérelmet, amihez nem volt mintám, ezért saját kútfőből kellett merítenem (ezért is halogattam mostanig...) (persze még maradt kb. 8 megírnivaló, de azok legalább nagyjából mind hosszabbítások)
- felszámoltam egy kritikus papírkupacot a lakásban, ami már a mozgásban is némileg korlátozott...
És még csak most fogom betenni a kezdő jóga DVD-t, amit egy hónapja vettem...
(tudom, dicsekvésként hangzik, de olyan jólesik, hogy a végtelen listámon néhány elemet végre kipipálhatok, egyszerűen nem tarthattam magamban... ;) )
Eredmény:
- átnéztem egy study protokollját, amit nagyon régóta halasztok (sőt még rövid adatlapot is készítettem hozzá)
- megírtam kettő darab olyan méltányossági kérelmet, amihez nem volt mintám, ezért saját kútfőből kellett merítenem (ezért is halogattam mostanig...) (persze még maradt kb. 8 megírnivaló, de azok legalább nagyjából mind hosszabbítások)
- felszámoltam egy kritikus papírkupacot a lakásban, ami már a mozgásban is némileg korlátozott...
És még csak most fogom betenni a kezdő jóga DVD-t, amit egy hónapja vettem...
(tudom, dicsekvésként hangzik, de olyan jólesik, hogy a végtelen listámon néhány elemet végre kipipálhatok, egyszerűen nem tarthattam magamban... ;) )
csütörtök, február 05, 2015
sakkozok...
... kicsit nehéz megmondani február 5.-én, hogy hogyan tervezem kivenni a szabadságomat augusztus 31.-ig, mert ott kísért még a novemberi szakvizsga is, amire szintén jó lenne kicsit visszahúzódni a barlangomba, a felkészülés látszatát keltve...
... bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem lenne oktatói szabadságom... bár most épp szívesen feladnám ezt a szabadságot, ha nem kellene oktatni... mammut csoportot, gyakorlatra... úgy, hogy szegény beteg nem fér be a vizsgálóba, mert kiszorítják az egyetemisták... akik még véletlenül sem tudnak magyarul...
... bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem lenne oktatói szabadságom... bár most épp szívesen feladnám ezt a szabadságot, ha nem kellene oktatni... mammut csoportot, gyakorlatra... úgy, hogy szegény beteg nem fér be a vizsgálóba, mert kiszorítják az egyetemisták... akik még véletlenül sem tudnak magyarul...
csütörtök, január 29, 2015
elhibázott lépés...
.... felállni a kórházi mérlegre kórházi felszerelésben, 4 hónap spinning kihagyás, konzekvens reggeli szendvics+ esti ebéd + köztes időben ajándékcsokievés menü után...
(folyt. köv. - szerk. megj.)
(folyt. köv. - szerk. megj.)
még szerencse (?)
... hogy a betegekről nem lehet úgy megfeledkezni 6 napra, mint a tevémről, ami azóta tevegel hűségesen, amióta ebbe a városba betevegeltem (azaz meglepően sok éve - magamhoz képest)...
... szerintem én képes lennék rá, ha reggelente anyum nem ébresztene... és a reggeli megbeszélésen a főnöknek nem tűnne fel, hogy a kevés orvos még kevesebb...
(na jó, bevallom, olyan már többször előfordult, hogy elfelejtettem leletet küldeni - nem is egy esetben-igaz eddig még nem akut esetekben - hát ettől rettegek egyébként csendesen, hogy a sok apró cseprő munkában a nagy dolgok maradnak el... mert hát miért is hunyná le a szemét Murphy, ha rólam van szó)
... szerintem én képes lennék rá, ha reggelente anyum nem ébresztene... és a reggeli megbeszélésen a főnöknek nem tűnne fel, hogy a kevés orvos még kevesebb...
(na jó, bevallom, olyan már többször előfordult, hogy elfelejtettem leletet küldeni - nem is egy esetben-igaz eddig még nem akut esetekben - hát ettől rettegek egyébként csendesen, hogy a sok apró cseprő munkában a nagy dolgok maradnak el... mert hát miért is hunyná le a szemét Murphy, ha rólam van szó)
péntek, január 16, 2015
:)
Ma ágymelletti konzíliumban jártam egy másik Klinikán, ahol (még) nem ismernek (és amit én sem ismerek egyáltalán, úgyhogy kétszer annyi időmbe telt parkolót találni és utána eljutni az osztályra, mint amennyi indokolt lett volna...)...
.... állok a beteg ágya mellett, kérdezgetem, vizsgálgatom, erre odajön egy ottani doki és megkérdezi, hogy most épp vizsgázunk a betegen (mellettem állt egy kolléganőm, aki nálam egy évvel fiatalabb)...?
... mire én: nem, mi konzíliumba jöttünk...
... kicsit meglepődött, talán zavarba is jött... :)
.... állok a beteg ágya mellett, kérdezgetem, vizsgálgatom, erre odajön egy ottani doki és megkérdezi, hogy most épp vizsgázunk a betegen (mellettem állt egy kolléganőm, aki nálam egy évvel fiatalabb)...?
... mire én: nem, mi konzíliumba jöttünk...
... kicsit meglepődött, talán zavarba is jött... :)
szombat, január 10, 2015
csütörtök, január 08, 2015
pedig már eldöntöttem...
... hogy igen jó év lesz 2015, erre most 1,5 szakorvos helyett épp 3 helyett kell dolgozzak, mert az osztályvezető betegség miatt kidőlt, és jövő héten is még gyógyulgat.
... kész szerencse, hogy 21 záró helyett csak 17-et kell megírjak, mert van segítségem.
... kezdek lemondani róla, hogy idén januárban megdöntöm az eddigi blogbejegyzési rekordomat... :)
... és mindezek után még új kutatási témát is kapok, ami csak kicsit határidős...
... én a helyetekben mostanában nem keresném magamat...
... kész szerencse, hogy 21 záró helyett csak 17-et kell megírjak, mert van segítségem.
... kezdek lemondani róla, hogy idén januárban megdöntöm az eddigi blogbejegyzési rekordomat... :)
... és mindezek után még új kutatási témát is kapok, ami csak kicsit határidős...
... én a helyetekben mostanában nem keresném magamat...
szerda, december 31, 2014
Boldog Új Évet Mindenkinek! :)
Már összekészítettem a kartonhegyeket, méltányossági engedély kérelmeket, studys dokumentációt és egy fél tábla karamellás Milka csokit. Én így fogok ünnepelni - ügyeletben. :)
kedd, december 30, 2014
...és ha reggel...
....Szöszike beindult volna, az én mesém is (valószínűleg) tovább tartott volna...
... Több független vélemény (az enyém is, tiszta spontánul) szerint vélhetőleg az akkumulátor merült le a 2 heti álldogálás és hideg kombinációja miatt...
...diagnózis holnapra várható...megoldás remélhetőleg szintúgy...
hétfő, december 29, 2014
Ki gondolta volna...
... Hogy nagyobb hó fogadott életem, de leginkább munkásságom színterén, mint amit otthon hagytam... Mivel elértem a korábbi csatlakozást, maradt még este 10-kor egy félórányi (összefagyásnyi) időm, hogy Szöszikét kiszabadítsam a hó fogságából... Holnap reggel is hamarabb kelek, hogy lassabb tempóban, kisebb forgalomban jussak be a klinikára, mert a téli vezetésben nincs sok tapasztalatom (tavaly ugyebár kb 2 napig volt itt tél és Szöszikével azóta nem keveredtem ilyen extrém helyzetekbe/évszakokba)...
Amióta autóm van, én bizony nem bánnám, ha Karácsonykor 3 napig tartana a havas tél, utána pedig 10-12 fokban várnánk a tavaszt... :)
Hát akkor holnapra és a valódi télre mindenkinek, aki érintett:
vasárnap, december 28, 2014
Elérem vagy nem érem...
...el a következő csatlakozást, azt itt a kérdés...
... titkon (na jó, nem is annyira titkon) reménykedem, ezért az utóbbi félórában azzal küzdöttem, hogy megvegyem interneten a jegyet a folyamatosan megszakadó wi-fi és 3G hálózat által "segítve".
... De azért annyira hálás vagyok (ha esetleg még nem mondtam volna, ez itt a vallomás), hogy már az internet korszakában születtem, el sem tudom képzelni, hogyan tartanám fenn az emberi kapcsolataimat, ha mondjuk még mindig kézzel írott leveleket kellene írogatni, postagalambokat szeretgetni/etetgetni/életben tartani... :))
... És a közös sörözések-kávézások megszervezésében is elengedhetetlen.
Közben pedig felvillantak a főváros fényei - hát nem nadselű? :)
csütörtök, december 25, 2014
... és mindeközben...
... nagy terveket forgatok a fejemben, rendszerezett és rendszerető
... gyanítom, hogy hosszú és némileg energiaigényes folyamat lesz tartós rendet létrehozni magam körül, mert elég nagy a lemaradás a takarításban az utóbbi időkben (ez a cselekvés ugyanis mindig hátrasorolódott a munkahelyi feladatok, kutatósdi és időszakos álomkóros periódusok miatt)...
... de ha tényleg beválik a technika és legyőzöm önmagam, még egyéb nagyobb dolgokra is képes lehetek... ;)
karácsonyi hangulat :)
... idén kicsit nehezebben lendültem bele a karácsonyi hangulatba (ennek részben az is volt az oka, hogy a munka miatt még arra sem nagyon jutott időm, hogy végiggondoljam, kinek mit szeretnék ajándékozni, amikor meg végre lett volna időm itthon, akkor épp folyamatosan aludtam és sajnos egyik álmom sem a lehetséges ajándékokról szólt)...
... tegnap délután anyuval a konyhában tevékenykedve (szokásos közös beigli sütés, itthoni rádió karácsonyi műsora mellett) éreztem végre igazán, hogy ünnep van, együtt van a kis családunk és ezeket az élményeket szorgalmasan el kell raktározni energiatartaléknak a közelgő hosszú hétköznapokhoz...
... tegnap délután anyuval a konyhában tevékenykedve (szokásos közös beigli sütés, itthoni rádió karácsonyi műsora mellett) éreztem végre igazán, hogy ünnep van, együtt van a kis családunk és ezeket az élményeket szorgalmasan el kell raktározni energiatartaléknak a közelgő hosszú hétköznapokhoz...
kedd, december 23, 2014
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)