... én még leragadtam 2025-nél, mert ugyan megírtam január elején egy aprócska bejegyzést róla, de aztán valamilyen technikai hiba miatt, amivel korábban még soha nem találkoztam, elúszott az egész és már nem kezdtem újra... és azóta sem... :) De azért jó lenne pár sort mégiscsak írni, mivel az én életemben ez az év nagyon sok pozitívumot tartogatott.
A kisgyerekes anyuka lét lelassultsága mellett (ami inkább érzelmekben zsúfolt és nem tényleges feladatok, programok miatt, legalábbis az én életemben) azért visszatekintve a blogomat és naptáramat, meglepően nagy léptékű dolgok is megvalósultak ebben az évben.
Sikeresen habilitáltam, amit nagyon sok évig halogattam előtte, mert még nem éreztem magam kellően érettnek, megfelelő tudásúnak ehhez a címhez (utólag már látom, hogy ez csak egy általam kreált gondolat volt, most sem nagyobb a tudásom, sőt, a sok B0gyó és B@bóca mellett valószínűleg kissé elavultabb is, de most már kevésbé zavar és a jelek szerint bőven elég is volt az eddigi életutam a titulus megszerzéséhez).
Innen már csak egy lépés volt a docensi pályázat benyújtása. Ez fel sem került a mumus listámra, mert számomra a habilitáció tűnt megugorhatatlannak sokáig, így ezzel szemben nem is volt nagyobb ellenállás bennem és aránylag könnyedén összeraktam az anyagot - persze nagyban támaszkodva a friss habilitációs dokumentációmra. Ha minden igaz, még 2025-ben minden fórum jóváhagyta, akinek kellett...
Volt még sok babaúszás, ringatóra járkálás, játszóterezés, szúnyogcsípések tömkelege. Emellett jártunk gyógytornára nagy zokogások mellett, mert Babó mozgásfejlődése kicsit lassabb volt az elvártnál, csak azért, hogy aztán amikor végre nekifogott járni, rövid idő alatt már a domboldalakat mászta és azóta igyekszünk utolérni, ami néha nem kis kihívás. Volt jó néhány nátha, ami során nem sikerül megkedvelnie, vagy legalább beletörődnie az orrszívó maci használatába, így továbbra is minden egyes alkalom két felnőtt fizikai erejét igényeli és hatalmas krokodilkönnyek kísérik. Emellett akadt elvétve pár hosszú hétvégi ügyelet látogatás, mert mikor máskor, de hála Istennek nagyobb baj nélkül megúsztuk az évet.
A más felnőttekkel kapcsolataim 2024-hez képest egy kicsit előremozdultak, mivel a játszóterezés során megismertem egy fiatal anyukát, akivel ugyanarra a ringatóra is jártunk a lányainkkal. Ezen kívül még néhány viszonylag friss barátnőmmel tartottam havi 1x online a kapcsolatot. A szűk családi körön kívül kb. ennyi fért bele a felnőtt kapcsolataimba. Gyanítom, hogy a munka mellett még annak is örülni fogok, ha ezt sikerül tartanom. :)
2025 év végén már kicsit bekúszott a gondolat, hogy ennek a varázslatos 2 éves periódusnak (persze a maga nehézségeivel és kihívásaival, amik főként az én anya szereppel kapcsolatos bizonytalanságaimból fakadtak) lassan vége és vár rám a munka, Babóra pedig a bölcsi és elkezdődik a leválás. A szeparációs szorongás nemcsak a csecsemőket és kisgyerekeket, hanem egy adott ponton az anyákat is érinti, ezt is volt szerencsém megtapasztalni. :)
Körvonalazódni látszik, hogy mit kell 2026-ban gyakorolnom: a határok megfelelő meghúzását, hogy maradjon ténylegesen idő és energia arra is, hogy együtt fedezzük fel Babó apukájával és a kis csöppünkkel az őt körülvevő világot a maga szépségeivel és kihívásaival.
