utolsó előtti pillanat tanulsága

 ... bár sok mindenben változik a hozzáállásom az új élethelyzetemben, de ami örök és állandó marad a jelek szerint: bármikor is fogok neki, úgyis a határidő utolsó napján fog elkészülni az adott munka... 

még mindig nyaral...

 ... ma nagyot nézett a védőnő, amikor a pokróccal letakart tévét meglátta. :) Pár szóban elmeséltem neki, hogy július végén elment nyaralni a tévé és pár nap gyanakvás után Babó elengedte ezt a témát és azóta olyan nagyon máshol sem jön izgalomba, ha tévét lát (nagyiéknál, ismerősöknél - igaz megkérünk olyankor mindenkit, hogy kapcsolja ki)...

... szóval a tanulság, hogy nem kell mindent túlagyalni, érdemes a legegyszerűbb megoldást tesztelni először és csak azután átrendezni az egész lakást (mint ahogy én első lépésként gondoltam)...

... az utóbbi 2 hétben már sokadszorra jön velem szembe ez az intelem, hogy ne bonyolítsak túl mindent, mert abban fáradok el pszichésen, nem is annyira magán a megoldandó feladatokon. 

... de hát mindig van mit tanulni, vagy újratanulni magammal kapcsolatban. 😅 Ha az egyik életterületemen sikerül bevezetni valamit, az nem jelenti, hogy minden más életterületen is eszembe jut  működtetni... 

még mindig...

 ... nem tanultam meg a leckét... amikor határidős feladatom van és időhiányba sodródok (mint általában mindig), a testi-lelki jóllétem szempontjából legfontosabb dolgokról mondok le leghamarabb: alvás, testmozgás, kritikus helyen található kupacok felszámolása (pl. íróasztalon) a lakásban. 

... 2 hete szünetel a futás. De azért nem adom fel.