de aztán...

... beugrott, hogy most a szüleim miatt kell aggódjak, úgyhogy mégsem vagyok annyira jól... azért hallgassátok a számot és legyetek optimisták. Én az akarok lenni. Mert csak.

ma estétől...

újabb fogadalom: másokról (bárkiről/mindenkiről!) csak jót, vagy semmit. (Titkon reménykedem, hogy hátha ragályosnak bizonyul, és fordítva is fog működni)... Remélem sokáig fog tartani az elhatározás, reggel kiakasztom az emlékeztetőt Albinóra is, hogy munkába menet már ez lebegjen a szemeim előtt.

Úgy tűnik, ez az év megint a fogadalmakról fog szólni, amikkel saját gyarlóságomat próbálom csiszolgatni...

Amúgy ha nem lennék annyira elhavazva, akkor akár azt is kijelenthetném, hogy ma végre jól vagyok és pont...

mennyivel jobb lenne...

... ha holnap nem kellene megint bevonulnom 24 órára a lassan már második otthonomnak számító helyre... hüp hüp

az új lakótárs:)

Már egész jól megbarátkoztunk, hagy könyvet, számítógépen cikket is olvasni, vagy esetleg tévét nézni, miközben vele foglalkozom. :)

Remélem hamarosan látszata is lesz az összeköltözésünknek...:)

Published with Blogger-droid v2.0.2

röpke fényképes beszámoló

Hát akkor itt a megígért beszámoló madridi napjaimról, röviden, kevés fényképpel, mert csak Okoskát vittem mindenhova magammal, a rendes fényképezőgépem valahogy mindig lemaradt az esti csatangolásokról.

Valahol Európában, az Alpok felett, utolsó Maléves utamon (bár akkor még nem is sejtettem, hogy visszafele már nem az ő vendégszeretetüket fogom élvezni...)

Madrid fele közeledve eltűnt a hó, maradt a felhő :)

Február, itt a nyár... :)

 

Mint egy igazi Picasso festmény :)

Már Amszterdamban elhatároztam, hogy ezentúl minden szállodai szobámról készítek egy fotót és megosztom veletek is. :) Az ötcsillagos szállodában ugyebár nem volt ingyen wifi (és hozzáteszem, hogy a tévét sem tudtam bekapcsolni), úgyhogy spanyolék kicsit leszerepeltek nálam vendéglátásból. A szállodába érve egyébként délután kettő utánig nem foglalhattuk el a szobáinkat (1-kor kezdődött a kongresszus), mert a szobák még nem voltak kitakarítva.

 

 De az ételeik és boraik minden várakozást felülmúltak. :)

Első esti lazac-salátám :)

Második nap délután egy kicsit kénytelenek voltunk lelógni a szoros programról, hogy meglátogathassuk a Pradot (ahova még vissza kell mennem, mert 2 óra csak egy kis bemelegítésre volt elég), előtte pedig beugrottunk a hozzá nagyon közel található "Sonka múzeumba", ami kívülről egy kis szerény üzletnek tűnik, bent viszont mindenhol sonkák lógnak, és hátul pár asztalnál ki is lehet próbálni mindegyiket. Persze csakis pénzért. :)

Szokatlan tapéta :)

A szerény kis ebédünk a Sonka múzeumban a Prado-látogatás előtt (a sajttálat itt még nem hozták ki ;) )

A kongresszus egyébként jól telt, bár kicsit több szereplés jutott annál, mint amennyit eredetileg terveztem. Voltak deja vu pillanatok is, amikor pl. a 2 évvel ezelőtti kongresszus mintájára ismét megjelent a kanadai kutatócsoport vezetője és kifaggatott a poszteremről, végül annyit mondott (mint legutóbb is), hogy "nice work" és azzal továbbállt. :)
Kétszer pedig be kellett ugorjak oktatni reggel 7-kor, rendszerint nálam idősebbeket, holott én is oktatásra vágyódtam volna a többi "workshop" valamelyikén. És még annál is jobban vágytam volna reggel legalább 8-ig aludni...
Találkoztam pár olasz és nem csak olasz baráttal, jókat beszélgettünk, és nagyon jó érzés volt, hogy abban az embertömegben végre akkor sem lettem volna teljesen egyedül, ha épp nem jön még 3 kolléga Magyarországról (ezt egyébként már Amszterdamban is éreztem, ahol viszont tényleg nem voltak itteni kollégák).

Utolsó előtti nap aztán felbolydult a hangulat, amikor kiderült, hogy a Malév csődbe ment és nem is fog csoda történni a 7700 úton maradt emberrel, ha nem gondoskodunk magunknak új járatról. Nekem szerencsém volt, mert intézték a sorsomat, de pl. az egyik kolléganőm ügyében még a szüleim segítségét is be kellett vetni, hogy kapcsolatba tudjon lépni a turisztikai céggel, aki az ő repülőjegyét intézte.
Mi végül Lufthansával jöttünk, szerencsére kalandmentesen, ez volt az utolsó ebédünk, német precizitással megtervezve, összecsukható villával, hidegen.

Itt a vége, fuss el véle.. :)

.. a dolgok jó oldala...

... még szerencse, hogy megsavanyodott a múlt hét vége óta felbontatlanul árválkodó somlói galuska a hűtőben, máskülönben napokig lelkiismeretfurdalásom lenne, amiért este 11-kor megettem és még csak a kitűzött napi félórás testmozgást sem tudtam beiktatni (munka, munka, és megint csak...).

... így maradt a mézes joghurt, mert az éhemet azért még az első savanyú falat sem tudta elvenni. :)

legszigorúbb kritikusom...

... a tulajdon édesanyám, aki szerint legutóbbi bejegyzésem csak holmi blog-karikatúra, mert hiszen az egy sort is alig éri el... hiába próbáltam neki magyarázni, hogy van az kettő is (gyorsan leellenőriztem és tényleg :) ), és hogy hát a fotó, meg a tél, meg a pillanat meg hasonlók (arról nem is beszélve, hogy amikor először kínkeservesen megszerkesztettem az ennél kicsit hosszabb verziót Okoskatelefonkámon, akkor elúszott az egész, mert elszaladt a net) ... de hiába, ő akkor is hosszabb bejegyzést vár, legyen mondjuk Madridról, pedig ő egyike azon keveseknek, akiket gyakorlatilag naponta részletesen felvilágosítottam az eseményekről és jobban emlékszik a kongresszus estéire mint én, hála a jóféle portugál vörösbornak... :) próbáltam meggyőzni, hogy legyen a krónikásom, én mindent részletesen úgyis elmesélek, ő pedig csak le kell pötyögje és akkor végre cserebogiból ismét áradni fog a karakter, de erre már nem hajlandó... hát így épüljek én a kritikáktól és terjedelmesedjek és sokasodjanak bejegyzéseim...

... mondjuk a terjedelmesedés része megy magától, ámbár új lakótársam talán tesz majd ez ellen egy keveset. De ez már másik bejegyzés lesz... :)

haliHó:)

Hol vár állott, most hóhalom...

Két épület között papucsban rohangászva késztetett megállásra a szikrázó napsütés és puha hótakaró látványa.:) végre egy igazi tél itt is! :)

Published with Blogger-droid v2.0.2

hüp hüp

... ma abban a kellemetlen meglepetésben volt részem, hogy az általában itthon használt szabadidő nadrág elkezdett feszülni a kritikus helyeken... sajnos a mérleg is megerősítette, hogy nem a nadrág ment össze, hanem én lettem minden madridi vacsoránként 1-1 kg-al súlyosabb egyéniség... mivel a reggeli zumbákról mormota lelkem lecsatlakoztatott, valami más sportot kell kitaláljak... megnézem, hogy hétvégén milyen sporteszköz lesz akciós és lépek...

...remélem nem egyedül a curlinghez való felmosónyél lesz leárazva... 

csak türelmesen ki kell várni...

... és a probléma megoldja önmagát....

Kb 3 hete pénteken elmentem a bankomba, hogy csomagot váltsak, mert elegem lett a sok számlavezetési díjból és került olcsóbb opció. Ha már ott voltam (ügyelet után, reggel 10-kor, félig rohanvást haza csomagolni), a kedves ügyintéző megpróbált rábeszélni egy hitelkártyára, amivel annyival többet meg lehetne összességében spórolni, tekintve, hogy pénzügyi életemet virtuálisan bonyolítom. Akkor bele is mentem (bár fele nem is jutott el az agyamig) és össze is szedegettem a szükséges papírokat, bár időnként azért felmerült bennem a kétség, hogy akarom-e én ezt igazán (a hitel szó bennem elég negatív érzelmeket ébreszt).

Aztán a kocka eldőlt, papírok elmentek és jött a várakozás - máig. Amikor is egy hűvös hangú, félig magyarázkodó levélben közölték, hogy nem találtak alkalmasnak a hitelkártya igénylésre (a munkaviszonyomról makogtak valamit). Hiába na, manapság orvosnak lenni egy klinikán errefele cseppet sem bizalomgerjesztő foglalkozás, legalábbis banklakó szemekkel. Az enyhe meglepődés és fejcsóválás mellett azért legalább ugyanannyi megkönnyebbülést is érzek... megmenekültem a "h" betűs szótól. :)

jótanács...

... kerüljétek az 5 csillagos szállodákat, mert nincs bennük ingyen wifi... :)

... és még jópár ehhez hasonló tapasztalattal lettem gazdagabb Madridban...

... az új úticél is megvan már, újabb város, ahol még sohasem jártam. :)
.. és végre egy nyári hónapban is utazhatok majd, amikor nem a vacogás képezi majd a testmozgás döntő részét...:)