egy jólnevelt hétfő :)

.. ma relatíve hasznosan töltöttem a napot az eddigi szabadnapjaimhoz képest, amikor csak tévéztem, interneteztem, ettem, disszertációt írtam, aludtam... :) Reggel már korán ébresztő volt, mert szokás szerint minden évben a papok a mi negyedünkben, a mi tömbházunknál kezdik a házszentelést... évtizedek alatt sem sikerült megbarátkoznom ezzel a szokással, minden alkalommal szorongással tölt el és megkönnyebbülten lélegzek fel, amikor átesek rajta... szerintem vagyunk még így ezzel egy páran... Természetesen hogy minden a hagyományoknak megfelelően menjen, megint megkérdezte egy ismeretlen pap, hogy egyetemista vagyok-e (válaszoltam, hogy azon már túl vagyok, az évek számát inkább nem részleteztem) és amikor kiderült, hogy más pénznemben kapom a fizetésemet, kaptam én is külön egy szentképet, amin látszik a templomunk, hogy legyen amit magammal vigyek. Viszem is, jó lesz időnként vetni rá egy pillantást, úgyis egyre gyakrabban fogok neki nosztalgiázni mostanában ... A napokban épp azok az idők jutottak eszembe, amikor nagymamám még pöttöm koromban először vitt el ebbe az ominózus templomba, hátul ültünk be a fehér fapadba - ő mindig oda szeretett ülni -, sötét volt, elég sokan voltak körülöttünk és csodálkoztam, hogy nagyi honnan tud minden éneket, pedig milyen sokfajtát énekelnek, és hogy én hogy fogom ezt mind-mind megtanulni... ez az első aktív templombajárós emlékem - a többiről talán majd máskor... :)
Visszatérve a napirendhez, megszenteltetésünk után anyuval elindultunk még 1-2 utólagos ajándékot venni, szerencsére elsöprő sikerrel jártunk, mindezt kb 35 perc alatt gyalogosan (ezért is szeretem a kisvárosokat, nem kell fél napig utazni, hogy az ember odaérjen valahova...), majd ebéd után meglátogattam gyerekkori barátnőmet, férjét és a két kis tündérkisasszonyukat, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ékszerkészletemet további darabokkal gyarapítsam. :) És mint mindig, most is elcsábultam a csodaszép gyöngyök láttán, (takarítási vágyban nem, de ékszerekhez fűződő viszonyom tekintetében úgy látszik én is az igazi nő kategóriába sorolódom... :) ), úgyhogy pár szép darabbal gazdagodva hozott haza apu a sűrű hóesésben, szélsebes 30 km/h-val suhanva a karácsonyi fényekben úszó havas (eltakarítatlan) utakon...
Ezek után még egy fogorvosi beavatkozás is belefért az estébe, úgyhogy most zsibbadt ajakkal, a havas utakon valahol elveszített bal állkapocsfél érzetével üldögélek a gép előtt...

... már csak egy pohár forralt bor emelhetné a nap hangulatát, de lehet, hogy beérem egy kis száraz vörössel is...

töltődöm...

... a családdal töltött Karácsonyból, az ünnepi üdvözletekből, az ismerős arcokból a templomban, a régen látott utcákból, házakból, az útmenti hóból, a csepegő ereszekből...
... és még hátra vannak a barátokkal (és egyeseknél a gyerekeikkel) való találkozások... :)

... a végén annyi energiát felhalmozok, hogy egy nekifutásra befejezem a főművemet (ami egyelőre pár napja háborítatlanul hever egy pendriveon a hátizsákom mélyén...), utána pedig még megírom az elmaradt beszámolóimat, valamint lezárom a 2010-es Esztendőt, amiben volt hideg és meleg is bőven - így utólag talán melegből kicsit több. :)
... na de mindent csak szépen, sorjában, alaposan megfontolva - nem úgy, mint a legutóbbi akcióm esetén így a szabadságom alatt, amikor sikerült gyorsan feliratkoznom egy 3 órás kurzusra, ami miatt lemaradok két másik számomra sokkal fontosabbról...

halasztott ajándékbontás

... szegény bátyó belépett a magáncéges alkalmazásban álló jómunkásemberek sorába, ennek következtében a mai napot még pénteki órarend szerint ledolgozták, így már csak holnap reggelre ér haza (hiába sietett úgy az angyalka, hogy majd kezét-lábát-szárnyát-kerekes bőröndjét törte...)...

... és az angyalkával folytatott családi kupaktanács eldöntötte, hogy hozza is bármikor a sok szép ajándékot (mert mindannyian feltűnően jók voltunk egész évben), pakolja csak le nyugodtan a fa alá, mert úgyis csak holnap reggel nyitjuk ki, álmosszemű bátyóval (és hugival - azaz én) egyetemben... esetleg addig még fordulhat egyet és hozhat még pár további ajándékot is. :)

... mert hát azért úgy az igazi, ha négyen énekeljük négyfajta egyéni dallam és hangmagasság szerint a "Mennyből az angyalt", miközben apu szokás szerint megpróbálja ismételten felgyújtani a karácsonyfát - akarom mondani, meggyújtani egy csillagszórót.... :)

... sürgölődés... :)

... biztosan mindenki ismeri már az alábbi videót, de én épp készülök ki a konyhába segédkezni, és eszembe jutott ez a remekmű. Jót nevettem rajta. :)



... nagyon remélem, hogy nem fogok hasonló jeleneteket produkálni ma délután... :D
... és ha mégis, szerencsére nem lesz megörökítve. ;)

Boldog Karácsonyt Mindannyiunknak! :)

mai csendélet...

ide is megérkezett ...

... az igazi tél, ma éjjel végre lehavazott... persze ezek után nem meglepő, ha hajnalban egy mentőautó szabályosan velő(me)trázó szirénázása ébresztett, szerencsére a heves szívdobogás relatív gyorsan visszaváltott a megszokott alvás alatti lassú szívveréssé, úgyhogy még egy kicsit vissza tudtam keveredni álmaim meglehetősen kusza birodalmába, mielőtt végleg elindult a nap... :)
... szokatlan volt ma délután 3:20-kor elszabadulni jelenlegi munkahelyemről (még világos volt :) ), ennyi rengeteg szabadidővel a nyakamban végre neki is foghattam a nagytakarításnak, alakul a rend, csak az a kár, hogy mire a szüleim ideérnek, megfakul a csillogása (2 nap múlva találkozunk... :) ).

... most először pislákolt fel bennem némi karácsonyi hangulat, remélem a holnapi ünnepség A klinikán nem oltja ki, mielőtt még igazán megszülethetne...

szombati munkanap - megint....

... bár így is, úgy is munkával tölteném a holnapi napot, mégis nagyon rosszul esik, hogy ezt hivatalosan is meg kell tegyem, reggel megint korán kell keljek (igaz szinte egy órát nyerek az új helyen, ahol a gyakorlatomat töltöm, de talán még nehezebb is felkelni, mint korábban), utána délután 3-4-ig megint teljesen fölöslegesnek érzem magam, nem találom a helyem, tengek- lengek, úgy érzem, csak terhére vagyok annak, akihez beosztottak, és egyelőre a tudatalattim legmélyéről sem tudom előbányászni az 5 éve tanultakat ebből a tantárgyból... este viszont nincs időm elseperni a homályt a tanultak fölül, mert hát valamikor haladni is kell a saját munkáimmal...

... kicsit frusztrált vagyok, nagyon utálok mindig újrakezdeni, nem tesz jót a törékeny önbizalmamnak...

... na de itt a Karácsony lassan, és talán jövő héten már lesz időm is erre gondolni... és kicsit ráhangolódni. :)

két lélegzetelállítóan ..

... szellemes bejegyzést akadályozott meg hirtelen, hogy 5 év után először elromlott a fényképezőgépem... lehet, hogy a római esős hétvége hozta elő mozgásszervi panaszait (az objektív mozgása akadályozott, se előre, se hátra, csak kattog és erölködik a gép közben), aztán egy bánatosat még csippan és kihúnynak a fények... és megjelenik egy kiírás, hogy E18... ez lenne odaát...?

... nagyon úgy tűnik, hogy csak a családom férfitagjainak fényképezőgépeire hagyatkozhatom idén a Karácsony megörökítésében, mert Pesten a márkaszervízbe már csak januárban tudom eljuttatni a gépet (addig megpróbálok itt közelebb is találni valami hasonlót)... szerencsére mindkét családtagomban egy kis fotóriporter veszett el, úgyhogy akkor már csak a Szilvesztert kell valahogy megszervezni...

... valahogy meg sem fordult eddig a fejemben, hogy a kütyüjeim élete is véges... vajon melyik következik ezután... ?

meccs indul...

... első szett: a labdát (disszertáció nulladik verzió :) ) átütöttem a főnököm térfelére - remélhetőleg marad 1-2 napom pihegni, ameddig visszarepül... :)