szerda, június 30, 2010

... sörözésből...

... értem haza, jó most ez a békés zsongás a fejemben, még a vidám párbeszéd utórezgése... és egy kicsit a csapolt barna söré... :)

... kicsi a világ, ha itt az asztali társaságnál is kiderül, hogy 3-ból kettő tudja, hogy mi az az egészségügyi "trusza"... :)

... holnaptól viszont megint azon a helyen dolgozom, ahol 3 évig tengettem az életem, de most valahogy nem tölt ez el örömmel, nem lesz ez boldog visszatérés, mert inkább otthon éreztem magam a sürgősségin, ahol a közös bajban összetartottak az emberek...
... megint kezdődik a piszkálódás, a demokráciában a hűbéri feudalizmus, ahol nem feltétlenül az elvégzett munka és rang után mérik a jogokat...

... hmmm, lehet, hogy nem kellene egy korsó barna sör után nekifogni blogolni... :)
... jobb lesz lefeküdni és frissen, kipihenten ébredni...

hétfő, június 28, 2010

visszaértem...

... épen, egyben, feltöltődve a Kárpátalján látottakkal és az ott élő magyarok kedvességével, megmaradni akarásával.

... kattogtattam kb 600 fotót is, a képes beszámolóra tartogatom, egyet a hangulat kedvéért azért ide is beteszek... :)

kedd, június 22, 2010

... az ágy mellett...

... ott áll a csomag útra készen, jó lesz reggel félálomban átesni rajta ... :)

... még egyszer átfutok a listámon, odakészítem a hajnali kávét, aztán irány az ágy, mert holnap korán kelek...

... új ország, eddig még soha nem látott helyek, de sorsunkban rokon emberek - Kárpátaljára megyek szüleimmel és egy lelkes csoporttal. :)

... ha visszajöttem, még jelentkezem. ;)

hétfő, június 21, 2010

(lelki)ERŐ...

... hát igen...




.. és bár hajlamos vagyok mindenhez kommentárt fűzni (legalábbis a való életben, főleg biztonságos környezetben), ehhez most nem tudok...

... ritkán, de van ez így...

vasárnap, június 20, 2010

nagyon úgy tűnik...

... hogy valamilyen okból kifolyólag vonzom az állatokat - az albérletembe... (ez a kijelentés csakis kistestű lényekre vonatkozik:) ). Kezdetben molyokkal küzdöttem, majd jöttek a hangyák, később álkaticabogár-elimináló akcióba kellett kezdenem... ez a hétvége a méhekről szólt, beköltöztek az erkélyre és nekifogtak egy eldugott helyre lépesmézházikót építeni maguknak... amikor pedig ezt sikerült James Bond filmbe illő hadművelet árán eltávolítani, kerülő úton visszatértek, ezért végül nem maradt más, mint a mindentudó internet, ahonnan merítettem pár ötletet. Tudtátok például, hogy a szegfűszeg egy pohár vízbe téve elűzi a szúnyogokat és minden egyéb röppentyűket? Legalábbis egy Duna-parton lakó fórumozó szerint... :) Nos, én a megtakarított pénzemet őrölt szegfűszegbe (mert egészet nem találtam a sarki boltban) és szúnyogriasztó spraybe fektettem, mindkettővel bőségesen elláttam az erkélyt és nem marad más hátra, mint reménykedni, hogy "mukodik" a varázs...

... és hamar elvirágzik a hárs az ablakom előtt...

kedd, június 15, 2010

eltörpül...

... a félelem, hogy másokon nem tudsz segíteni, amellett az érzés mellett, hogy a saját szeretteid életét nem tudod megóvni a távolság, az otthoni körülmények és szeretteid önnön makacssága miatt...

... és miközben másokkal igyekszel közvetlen, megértő és gondos lenni, addig az otthoniaknál csak remélni tudod, hogy legalább ugyanezt a gondoskodást megkapják - feltéve, ha (egyébként) okos fejükkel belátják, hogy néha azért a bajok megelőzése érdekében is célszerű elmenni a dokihoz, nem csak amikor már bekövetkezett...

... remélem célba ér az üzenet... :)

vasárnap, június 13, 2010

időnként...

... meg kell újulni... a külső próbálkozást itt is láthatjátok, a belső még folyamatban, azt nem lehet sajnos 1-2 kattintással elintézni. :) ... pedig milyen jó is lenne...

... és miközben egyik napról a másikra küzdöttem félelmeimmel a szakmai tapasztalatlanságom és bizony tudatlanságom miatt, lassan eljön a 3 hónapos, legnehezebbnek és egyben legtanulságosabbnak tartott gyakorlatom vége - és akkor elmondhatom, hogy ezt is túléltem. :)

... a Fennvaló mindig gondoskodik arról, hogy sokkterápiával kigyógyítson a fóbiáimból - előre izgulok, melyik félelmem következik a sorban... :)

hétfő, június 07, 2010

... eddigi pályám...

... csúcsát jelentette, amikor ma hajnali 3 órakor gáláns mozdulatokkal felsegíthettem egy hajléktalanra a zakóját (bár rontotta kicsit az összképet, hogy a zakó alatt mondjuk nem volt semmi, csak csupasz viszkető bőre)... :)
... egyébként tisztelettudóbb volt, mint a betegeket kísérő hozzátartozók 90%-a...

... különös éjszaka volt... :)