Hiánypótlás

Betond hiányolta a férfibetegeknek szánt tájékoztatókat az egészségügyben. Mélyen elgondolkoztatott ez a szomorú helyzet és az alábbi pár mondat született (a teljesség igénye nélkül). Előre bocsájtom, tréfának szántam, nálam alkalmasabb emberekre hagyom a feladat hivatalos megoldását. :)

Kedves Betegünk!

Kérjük, olvassa el FIGYELMESEN az alábbi tájékoztatót.

Mivel a szükséges műtéti beavatkozást altatásban végezzük, ezért megkérjük, hogy az altatás előtt verje ki a fejéből a pajzán gondolatokat - így kisebb dózisú nyugtató-, izomrelaxáló és egyéb gyógyszerek adására lesz szükség, valamint a vérnyomás és szívfrekvencia is jobban kontrollálható.
Az arcon található szőrzet gondos eltávolítása (akkor is, ha egyébként a hétköznapokban rutinosan kerüli ezt a manővert) is célszerű az esetlegesen szükséges oxigénmaszk optimális illeszkedéséhez az arcfelületen.
Bajuszát, amennyiben feltétlenül ragaszkodik hozzá, rögzítse oly módon, hogy a szájnyílást véletlenül se takarja, a szabad légutak mindig biztosítva legyenek.
Megejtően kék/barna/zöld szemét eredményező festett kontaktlencséit a beavatkozás idejére hagyja a kórteremben, ugyanis elveszítése esetén nem áll módunkban a kárt megtéríteni. (Ugyanez érvényes a parókára és műfogsorra.)
A műtétet megelőző zuhanyzás után kerülje az extrém mennyiségű illatosító/parfüm használatát.

Köszönjük együttműködését és kellemes ébredést kívánunk!

"Amikor valami hiányzik,...

... akkor tenned kell valamit - ez egy hívás a magasabb és magasabb csúcsok felől. Nem mintha teljességet éreznél, amikor eléred őket; a szerelem sosem lehet teljes, de ez benne a csodálatos, ezáltal marad élő örökké. És mindig azt fogod érezni, hogy az összhang nem tökéletes. Ez is természetes, mert amikor két ember találkozik, két különböző világ találkozik. Ha azt várod, hogy tökéletesen összeilljenek, akkor a lehetetlent várod, és az csalódást fog okozni. Legjobb esetben akad néhány pillanat - néhány ritka pillanat -, amikor minden összhangban van. Így kell lennie. Minden erőddel dolgozz azon, hogy létrejöjjön ez az összhang, de mindig állj készen, ha nem sikerül tökéletesen."
(Osho)

Hát ezért nem akarnak úgy alakulni a forgatókönyveim, ahogyan előre megírom őket. Ezért nem azt válaszolja a másik fél, amit én tőle az előre elképzelt párbeszédeim alapján elvárok...

Megtanulhatom valaha is elfogadni, hogy a másik fél valójában nem én vagyok ellenkező nembe bújtatva, nem az én fejemmel gondolkozik és számára talán pont az én cselekedeteim tűnnek logikátlannak, bár szerintem annyira pofonegyszerű és egyértelmű az egész?

Vagy már túlságosan belemerevedtem a saját magam által alkotott elvárásokba...?

Baki

Tegnap elkövettem egy aprócska hibát. Az egyik *w*w szerű hálózatban feltettem egy képet magamról, nem kellett sem tallózni, sem semmi, épp csak egy OK-t nyomni és végre nem küldözgeti hetente a felszólítást a rendszer, hogy legyek olyan kedves, mert így 10x kevesebben kattintanak rám megsatöbbi megsatöbbi...

hát... azóta ilyen üzenetet ugyan nem kaptam egy szálat sem, kaptam viszont helyette ismerkedő leveleket Indiából, Svájcból, Tunéziából, Algériából, Franciaországból, Magyarországról és még tudja a szösz, hogy honnan (a felsorolásokkal mindig gondban voltam, már az egyetemen is mindig kimaradt valami a 13 tünet közül...).

Lassan kezdek nem összerezzenni, ha egy email landol a postaládámban, mert tudom, hogy ez most biztos nem munkajellegű, hanem csak egy újabb ráérős ember, aki nem tud mit kezdeni a rászakadt szabadnapokkal és ilyen jellegű oldalakon keresgél... :) Nekem viszont komolyabb terveim vannak, mint az emailezgetés olyan emberekkel, akik még annyira sem tudnak angolul, mint én...:) A személyes kapcsolataimat szeretném kicsit ápolni, szülőkkel, barátokkal, ismerősökkel, sütéssel-főzéssel, és a porszívóval (valami miatt ugyanis nem akar rendesen működni szegény, úgyhogy elhatároztam, hogy feltárom a belsejét és diagnosztizálom a problémát).

Ami pedig a postaládámat illeti, keresek egy vizsgaidőszakban készült képet magamról, vagy egy fárasztó hét után elcsípett arckifejezést (akad ilyenből is bőven) és egyből visszatér a nyugalom.:) Én pedig tovább lubickolok a hátralevő szabadnapjaimban, és élvezem, hogy a legnagyobb stressz jelenleg az az életemben, hogy én kell levigyem a szemetet, vagy rá tudom sózni bátyóra..;)

És mindenki, akit meg akarok ölelni és szeretettel megszorongatni, itt van a közvetlen környezetemben, és végre nem sokszáz kilóméter választ el minket egymástól...

Tünetek- vagy mégsem...?

Ma a buszon állva épp azon örvendeztem csendben, hogy végre megnyugodhatok, a poszternyomtatás, amit gyanútlanul elvállaltam két hete, vélhetően mostmár sínen van (hisz volt pár stresszes órám, amikor kiderült, hogy az egyetem bizonyos adminisztrációs egységei 10 nappal az ünnepek előtt már kongnak az ürességtől), amikor megpillantottam egy soványka szőke lányt, a barátnőjével beszélgetve, meglepően cianotikus szájjal (magyarul kék avagy lila, kinek melyik szín tetszik jobban), amilyent eddig csak súlyos szívbetegeknél láttam... Az orcái kissé pirosabbak voltak a kelleténél, tehát egyből megerősítődött bennem az a kép, amit a mitrális szívbillentyű betegségről tanultunk. Már készült a fejemben a diagnózis, amikor felmerült bennem, hogy mi van, ha egyszerűen csak lila rúzzsal/szőlőzsírral festette ki a száját és tett némi pirosítót az arcára... Gyorsan lepillantottam a kezére, hogy megnézzem a körmei színét, hiszen ezek is elég szépen tükrözik, ha baj van a keringéssel... Ezek viszont szép rózsaszínre voltak festve, némi karácsonyi csillámporral és a körmök hegyén roppant fantáziadús lila kis háromszögekkel...

Hát így próbáljon az ember a klinikai tünetekre hagyatkozni a diagnózis felállításánál... kezdem sajnálni a tünettan könyv mellett töltött időt, mehettem volna többet is sétálni abban a vizsgaidőszakban, még emlékszem, hogy végig csodálatosan havazott... :))

Egyébként pedig továbbra is az az érzésem, hogy egy kardiomókussal azért megnézetném az illető hölgyet (feltéve ha még nem vizsgálták ilyen irányban)... mert a cianózist ennyire autentikusan utánzó rúzst még nem láttam...

Ugyan...

... levendulaolaj helyett csak kávéillatú tusfürdő, masszázs helyett termálfürdő, narancskoktél helyett pedig gin-tonic volt, de azért relatíve pihentetően telt a hétvégi tudományos jellegű megmozdulás. Főleg miután előadtam a mondókámat, csupán egy másodperccel túllépve a megszabott időt. :) És kaptam kérdéseket is, amire igazán nem számítottam, miután mindenki azzal "vígasztalt", hogy úgysem fog senki érteni az egészből semmit. Egészen szerencsésen túlestem a fellépés részen, pedig az előadói tréning után, amit egy igazi szakmabeli tartott, egy darabig teljesen zavarban voltam, hogy akkor hogyan is tartsam majd 1-2 óra múlva a kezem-lábam-pointerem, hogy még véletlenül se tükröződjön bennem az a sok kérdőjel, ami még megválaszolásra vár a kutatásomban.
Az esti buli kellemes meglepetésekkel szolgált: a férfiak örömére csábító hastáncoslány, a lányoknak pedig hófehér szakáll- és bajusz nélküli, egyre fogyó öltözetű Mikulás szolgáltatta a műsort, ezt követően pedig nagy buli kerekedett jó zene mellett. Szóval összegzésképp igazán jól éreztem magam. :)

És mivel az egész épületben nem volt egyetlen jacuzzi sem, ezért bosszúból elhoztam az első díjat...

Újabb konferencia...

... vagy legalábbis egy kisebb fórumocska, amin ezúttal elő kell adnom. Úgy látszik, hogy a "konferenciaközeli állapotok" jelentik számomra a múzsa csókját, de valójában szerintem csak arról van szó, hogy ilyenkor minden mást szívesebben csinálnék, minthogy heggesszem az előadásomat és elmélyedjek azokban a kérdésekben, amikben talán még a kutatás elkezdése előtt jó lett volna megmártózni és alámerülni. Hogy megkíméljen magamat az olyan típusú kellemetlen meglepetésektől, mint amilyen a mai is volt...
Rossz belegondolni, hogy ha 10 év múlva elolvasom a blogomat, konferencia lesz konferencia hátán, kisebb-nagyobb írásszünetekkel... és kínos sztorikkal, természetesen. Nem véletlen, hogy a legutóbbiról meg sem nyekkentem: Albinó épp az előadásom napján vett ki szinte 2 hónapos nyáriszabadságot, az előadások egy részén aludtam (a helyszínen, vagy a lakásban, ahol szeretettel befogadtak), másik részén protokollsuttogásokat folytattunk a teremben, vagy egy kávé mellett kint a büfében.

Ezúttal viszont más lesz: ugyanis egy wellness szállodában lesz a helyszín, és ha törik, ha szakad, én keresek magamnak egy pezsgőfürdőt és az esti órákat ott óhajtom tölteni. No jacuzzi - no előadás! Ezt már előre elhatároztam. :) Kikapcsolódni vágyom, mert rámfér egy kis újraindítás. Főnököm szerint nem akarom befejezni a saját cikkemet, ezért húzom az időt, pedig ha tudná, hogy ez minden vágyam, és egy kis agymosás a szürkeállományom egyes régióiban (csak amelyeknél a címkében benne van az a szótöredék is, hogy "faktor")... Nem tehetek róla, de mostanában amikor csak rágondolok erre a szóra, leáll a zakatolás a fejemben és sűrű csend lepi el a tájat...

Amikor viszont épp működnek neuronék, akkor mostanában két szám motoszkál a fejemben: az egyiket sajnos nem találtam meg sehol online, Ghymestől a Vágyalku, ha tehetitek, hallgassátok meg, én véletlenül bukkantam rá az egyik otthoni CD-n, belehallgattam és beleszerettem. A másik pedig egy reklámban keltette fel a figyelmemet és gyorsan rákerestem a neten. :)

Itt a mese vége mára, munkamánia bekapcs és előre hát, mind aki költő, tanár, diák, akta- és számítógépkukac, kétkezi munkás, orvos, ésatöbbi ésatöbbi! :)