próbálom összeszedni

 ... így éjfél körül, hogy miről is írhatnék ma, hogy valami értelme is legyen... egy határidős kurzus moduljait oldom esténként, miután Babó elaludt, és bár nagyon hasznos, és rengeteg új információt tartalmaz, valahogy a mostanában dominánsabb jobb agyféltekémnek kicsit nehezebb befogadni. Elszoktam a racionális gondolkozástól az utóbbi 2 évben... 

... nehéz másról írni, mint erről a kis emberkéről, aki velünk lakik, és aki minden nap valami újat csinál és tanul. Szeretnék én is ilyen bátor, nyitott és kísérletező lenni... :) 

... rájöttem, hogy nem lehet akármit ígérni, mert emlékszik rá és a kezdetleges kis szókincsével számon is kéri - pl. tegnap mondtam, hogy délután is kimegyünk egyszer, mert a délelőtti játszóterezés félbeszakadt a pocsolyába trappolás és átázott nadrág miatt, de aztán valahogy eltelt a nap kis házimunkával, matatással és 4-kor, amikor már készült a nap lemenni, ő is jelezte, hogy "kimenni", de akkor már nem akartam nekivágni - igazi csalódottságot láttam rajta. 

... hát igen, ő már egy szabályos kis ember. 

máris...

 ... megszakadt a sor, tegnap egész nap bujkált bennem valami, tudjátok, az a kellemetlen érzés, amikor még a ruha érintése a bőrödön is zavar és egész nap csak aludnál és mindenki hagyjon békén... Persze Babó ezt nem észlelte, vagy ha mégis, akkor sem akarta jelét adni, mert hiába csábítottam kétszer is délután egy kis extra alvásra, nem lett belőle semmi. A babaúszás miatt megint az autóban aludt csak egy nagyon rövidet, így még létjogosultsága is lett volna a kiegészítésnek... 

... ellenben délután még ki akart menni, mert a babaúszás nem merítette le eléggé a jelek szerint, így majdnem viharos erejű szélben, az elején csak kettesben róttuk a köröket a játszótéren a kismotorral. Majd megérkezett egy négygyerekes család, 1 kirobbanó energiájú és 2 köhögő gyerekkel, valamint egy babahordozóban fekvő kb 10 hónapossal. Minden elismerésem nekik a 4 gyerek menedzseléséért, én egy kisgyerekkel is úgy érzem, hogy néha alig boldogulok - tegnap is ő győzött... 

... a játszótérről alig lehetett hazaterelni, mert indulni kellett a bölcsibe szülőértekezletre - ugyan még nem kezdte el, de ez már a második értekezlet és volt már szülő-klub is... Nagyon beindult az ilyen fajta tevékenységünk - mi lesz, ha már járni is fog - és hetente kell menjünk, mert átszervezi a bölcsi rendjét a saját elképzelései szerint - pl. délelőtt 1 óra szabadtéri játék helyett 3 óra...? De amúgy jó volt megfigyelni ebben az új környezetben, bár sok idegen felnőtt volt, de ő nyugisan pakolt le a polcokról, odahozott egy csomó mindent a kezembe, leült a kisszékre az első sorban (míg én R.-el a hátsó sorban foglaltam helyet...), ő is aláírta a jelenléti ívet a Babó féle híres kriksz-kraksszal :) 

Remélem ilyen jól feltalálja magát akkor is, amikor majd ott is kell maradnia nélkülünk.

próbálok én is

 ... kicsit gyakrabban írni, bár számomra nem tűnik elérhetőnek, hogy novemberben minden nap bejegyzés szülessen (blogvember 😊 ). 

Ismét újabb szoros határidők, részben a halogatásomnak köszönhetően, részben annak, hogy ameddig egy feladatot nem fejezek be, nem tudok érdemben foglalkozni egy másikkal, egyszerűen így működöm. Az egyetemen sem tudtam párhuzamosan több vizsgára készülni, pedig láttam másoknál, hogy van, akinél működik.

Januárban kezdődik Babónak a bölcsi, nekem pedig a visszaszámlálás a munkába visszatérésig... A lelkesedésem egyelőre nem az igazi, de addig akár még el is kezdhet hiányozni a sok évig gyakorlatilag második otthonomat jelentő épületkomplexum a benne dolgozó emberekkel...  

gyertyák

Ma Babóval és az apukájával az apai nagyszülőknél jártunk és eljutottunk a temetőbe is, ahol két dédnagyszülőnél gyújtottunk gyertyát. Babót láthatóan nagyon lenyűgözte a sok fény és tűz az esti sötétségben, de az ő kedvét cseppet sem befolyásolta az elmúlás hangulata, ami a sírokat látogató emberek arcán eléggé kiült. Ő csak jó mókát látott a sírok között mászkálásban és a gyertyák figyelésében. 

Itthon én is gyújtottam gyertyát az én nagyszüleimért, miután Babó elaludt. 

Ha belegondolok, hogy hány embernek kellett találkoznia és szerelembe esnie a felmenőink között, hogy pont ez a 100% öntudat kislány megszülethessen.... remélem mindannyian a szemük sarkából odafigyelnek rá és vigyáznak kicsit, amikor nekünk épp elfogy az energiánk/türelmünk... 😊

utolsó előtti pillanat tanulsága

 ... bár sok mindenben változik a hozzáállásom az új élethelyzetemben, de ami örök és állandó marad a jelek szerint: bármikor is fogok neki, úgyis a határidő utolsó napján fog elkészülni az adott munka... 

még mindig nyaral...

 ... ma nagyot nézett a védőnő, amikor a pokróccal letakart tévét meglátta. :) Pár szóban elmeséltem neki, hogy július végén elment nyaralni a tévé és pár nap gyanakvás után Babó elengedte ezt a témát és azóta olyan nagyon máshol sem jön izgalomba, ha tévét lát (nagyiéknál, ismerősöknél - igaz megkérünk olyankor mindenkit, hogy kapcsolja ki)...

... szóval a tanulság, hogy nem kell mindent túlagyalni, érdemes a legegyszerűbb megoldást tesztelni először és csak azután átrendezni az egész lakást (mint ahogy én első lépésként gondoltam)...

... az utóbbi 2 hétben már sokadszorra jön velem szembe ez az intelem, hogy ne bonyolítsak túl mindent, mert abban fáradok el pszichésen, nem is annyira magán a megoldandó feladatokon. 

... de hát mindig van mit tanulni, vagy újratanulni magammal kapcsolatban. 😅 Ha az egyik életterületemen sikerül bevezetni valamit, az nem jelenti, hogy minden más életterületen is eszembe jut  működtetni... 

még mindig...

 ... nem tanultam meg a leckét... amikor határidős feladatom van és időhiányba sodródok (mint általában mindig), a testi-lelki jóllétem szempontjából legfontosabb dolgokról mondok le leghamarabb: alvás, testmozgás, kritikus helyen található kupacok felszámolása (pl. íróasztalon) a lakásban. 

... 2 hete szünetel a futás. De azért nem adom fel.