2 az 1-ben :)

B.-nek mostanában meseolvasás helyett az általam követett bloggerek új blogbejegyzéseit olvasom fel hangosan. 😊 így én is képbe kerülök, ő is hallja a hangomat és a különböző hangsúlyokat. Csak néha kell 1-1 szót kifütyülnöm, amilyen kis figyelmes, még képes lenne meglepetést okozni a korai szókincsével... 🙈 amennyire szeret magyarázni és tornázni, egészen biztosan hamarabb fog érthetően beszélni, mint járni.... 

11 hét...

... csak úgy elrepült... amikor mások kezében látom, akkor érzékelem a legjobban, hogyan nő B., akin szerencsére meg is látszik kitűnő étvágya és a kitartása, hogy meg is szerezze magának, amire szüksége van a fejlődéshez.😍

... túl vagyunk az első kötelező oltás körön és túl az első lázas éjszakán utána... jobban viseltem a vártnál, ő pedig a körülményekhez képest keveset sírt az oltás után.. nekem még órákkal később is sírhatnékom támadt, ha eszembe jutott a háziorvosnál a jelenet...  olyan jó lenne, ha ezeknél a cseppségeknél lenne rá mód az oltásokat szájon keresztül adni... 🙈

... túl vagyunk az első enyhe náthán is, amit hála Istennek jobban viselt, mint mi, felnőttek. 

... ma pedig már étteremben is volt velünk, a háttérzene és emberi hangzavar mellett egészen jól aludt egy darabig... 😊

Újra felfedezem a világot egy teljesen más perspektívából és legalább annyit tanulok magamról, mint a B.-ről és az ő szükségleteiről...

Isten éltesse...

 drága kicsi lányunkat, B.-t (addig Babócáztuk, hogy maradt a B kezdőbetűs név :) ), ma pont 3 hetes. :) 

3 hete végetért az eddigi életem és egy új élet kezdődött egy kis tünemény édesanyjaként.

minden napját szeretném dokumentálni, de egyelőre még a Babanaplóba sem írtam egy sort sem ... remélem javul majd az időmenedzsmentem ahogy gyakorlatot szerzek az anyaságban... :)

apró siker :)

 ... csak szeretném megörökíteni a memóriámnak, hogy a tegnapi napon egy kb 15. éve elkezdett cikket küldtem el végre egy folyóiratnak elbírálás céljából (ami ugyebár nem jelenti azt, hogy el is fogadják, de legalább tesz egy kört a nagyvilágban).... nagy mumus volt, kb 14 éve nyomaszt folyamatosan, hogy be kellene fejezni... 

... annyira megkönnyebbültem, hogy a kölyökpezsgőzés után komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy Babóca ezek után biztosan pár órán belül napvilágot is lát, mert végre egy nagy stressz kikerült az életemből és ellazulhatok.... 

... de azt hiszem érzi, hogy van még egy határidős feladatom, amit jó lenne letudni, talán holnap befejezem azt is... :) 🙈

Áldott Karácsonyt! :)

... mindenkinek, aki olvas és aki nem olvas, azoknak is. :) 

Mi még mindig egyben vagyunk, Babóca nem kapkodja el, szerintem csak amiatt, mert tekintettel van arra, hogy az édesanyjának még nem sikerült befejezni a tudományos vállalásait, a 15 éve írt cikkével még maradtak utolsó simítani valók és még egy hallgató szakdolgozatát is kell véglegesíteni január közepéig... 

Így december 25.-én, a 9. hónap vége fele, még szavakat számolgatok, táblázatokat készítek, statisztikákat futtatok és irodalomjegyzéket rövidítek....

Remélem azért nem szeret ki belőlem a kisbabánk és gondolja, hogy már most hanyagolom...

Persze közben a párhuzamos univerzumomban vasalok ( 😁 - amit magamról eddig nagyon nehezen tudtam elképzelni, hogy képes vagyok rá, most pedig széles mosollyal küzdök a frissen vásárolt és mosott textil pelenkákkal, mert erre, mint kiderült, akkor is szükség van, ha mi végül is az egyszer használatosok mellett döntöttünk), mosok, teregetek, hajtogatok apróbbnál apróbb ruhácskákat, és keresgélek videókat, hogy hogyan kell babahordozót bekötni az autóba, kezeslábast hajtogatni, kisbabát fürdetni és pelenkázni... 😂

Még szerencse, hogy nem én vagyok az első ember, akiben ezek a kérdések felmerültek és emiatt egyesek vették a fáradtságot... 🙈

Cserebogi Csodaországba csöppent... 💓

miközben...

 ... majdnem végtelenített listákat próbálok kipipálni (babaszoba kialakítása, babakelengye, szülőszobai csomag, gyermekágyas csomag, baba testápolók meg egyéb kencék), maradt még egy másik listám is a munkahelyi befejezetlen dolgaimmal, ami egy fokkal nyomasztóbb, mivel ebben nincs társam, aki segítene (vagy megcsinálná helyettem)... kicsit félő, hogy még a szülőszobára is laptoppal megyek, hogy a 15 éve írt cikkemet még azelőtt beküldjem, mielőtt először megpillantom a kisbabánk feje búbját... 

... hihetetlen, hogy még ennyi év után is rögtön elalszom, amint megnyitom ezt a cikket (ma is csak 2 órára ringatott mély álomba, most pedig friss vagyok és üde és nem tudok elaludni)... 

... pedig micsoda megkönnyebbülés lenne végre letenni ezt a keresztet...

mi :)

Hónapok óta mindennap megnyitom a blogot, hogy most már aztán igazán írok ide pár sort, de az a helyzet, hogy valahonnan mélyről előjött egy babonás félelem, ami sokáig visszatartott...

Nehogy elszóljam magam, hogy mennyire csodálatosan alakul az életem, miközben azt is tudom, hogy a szűkebb ismeretségi körömben egyesek életük legnehezebb periódusán mennek át éppen. 

De mégiscsak jó lenne az utóbbi évek törekvéseinek megfelelően a jó dolgokról is írni ide, nem csak a negatívakat kiventillálni és hát életem legcsodálatosabb dolgainak egyike éppen most történik velem, kisbabát várok és egy szeretetteli ember az apukája.

Néha még én is alig hiszem el, pedig a gömbölyödő pocak és a benti mozgolódás meglehetősen kézzel fogható. :)

Az elmúlt hónapok során csak bámultam, mint Aliz Csodaországban, számomra teljesen ismeretlen terepre kerültem, új menetrendet kellett kialakítani, amiből a munka lassan teljesen kikopik, új szavakat tanulok, mint például babafészek vagy babaöböl, új fajta dilemmákkal szembesülök (mint pl melyik pelenkát érdemes kiválasztani a széles palettáról) és nem kerülhetem el, hogy odafigyeljek a testem jelzéseire, amiket évtizedekig figyelmen kívül hagytam, mert a kisbabánk szeret enni és folyadékot fogyasztani, és nem tehetem meg vele, hogy órákig sanyargatom, mert épp nem érek rá ilyen földi dolgokkal foglalkozni a munka miatt. 😊

Az utóbbi időben az egyes szám első személy is eléggé kikopott a szótáramból, bár azért én én maradtam, csak a fókusz lett most nagyon más. 

Hát így vagyok mi.😊💓