... el sem tudom képzelni, hogyan tud felkészülni szakvizsgára valaki, akinek 1-2 darab éhes és figyelem középpontjába vágyó gyerkőc rángatja a ruhája szélét napi 8-10 órában... én még úgy sem haladok az anyaggal, hogy csak időnként a telefon csörgése zavarja meg a csendet, de az sem túl gyakran szerencsére, senkiről sem kell gondoskodnom (csak magamról, hogy nehogy észrevétlenül éhenhaljak, ha túlságosan belemerülnék az anyagba, de a védelmi mechanizmusaim túl vannak fejlesztve ilyen téren...), a házimunkán is rengeteg időt megspórolok, és mégis... azaz mégsem...
... kezd összeállni a kép, hogy miért alakult eddig úgy az életem, ahogy.
... és ha már nem tudok kifogásokat felhozni, hogy de mégis miért nem volt elég időm - energiám megtanulni az anyagot (ami kifogásom lenne, az összességében valószínűleg nem ér fel egy gyerek faktorral), akkor marad sajnos az agyi kapacitás mérlegelése... és kevésnek találása.
Hüpp.
Félnek tõled hogy túl okos vagy. Hallottam ugyanezt papnõtõl is.
VálaszTörlésakartam hosszabb kommentárt is, de úgy döntöttem, nem bonyolódok bele. :) amúgy már kaptam ilyen kritikát, de nem hiszem, hogy tényleg az értelmi képességek jelentenék ilyen helyzetekben az akadályt... :)
VálaszTörlés