azt hiszem...

... tényleg beköszöntött a "burn out" szindróma... ... még a kedvesen mosolygó betegek sem tudják feledtetni, mennyire tehernek érzem a munkát... ... talán ha egy-két évre el tudnék távolodni a szakmától... ... vagy legalább azt érezném, hogy van értelme annak, amit csinálok... ... vagy legalább látnám a végét az ambuláns kartonoknak, záróknak és kérelemírásoknak... ... még szerencse, hogy most 2 hét alatt kilencszer kell menjek spinningre, mert megint lejár a bérletem, és másfél hónap alatt egyszer jutottam el... így most átmenetileg a túléléssel leszek elfoglalva... utána még mindig rágódhatok azon, hogy hogyan tovább.... már ha egyáltalán túlélem...