péntek, október 25, 2013
durva
... örököltem egy fiatal beteget az egyik kollégától és mivel meglehetősen agresszív lefolyásúnak tűnt a betegsége, annak ellenére, hogy elég kétségesnek tűnt a beteg együttműködése és felfogása, hogy úgy szedi a gyógyszert, ahogy én mondom, és akkor megy el vérvételre, amikor a szakma szabályai alapján kell, kénytelen voltam összeszorult gyomorral a kellő adagú és hatékonyságú gyógyszert felírni, hogy valahogy uralni lehessen a betegségét.
... a legutolsó kontrollra nem jött el és nem is adott magáról életjelt, pedig azelőtt mindig ott volt (időnként kerek egy hónappal hamarabb is az eredetileg adott időpontnál)...
... a megadott telefonszámon sokadszori próbálkozásra sem volt elérhető, és egyre idegesebb lettem, hogy mi történhetett, a gyógyszer okozott-e valami súlyos mellékhatást, és már épp perre készül, vagy mi lehet az oka a hirtelen csendnek...
... tegnap aztán valahogy nagy nehezen sikerült kinyomozni a háziorvosa elérhetőségét...
... ma reggel azzal fogadott a nővér, aki az ambulancián segíti a munkámat, hogy az interneten megmutatta azt az autót, amiben a beteg többedmagával az életét vesztette még a kontroll vizsgálat előtt... még az is lehet, hogy én is láthattam hajdanán a hírekben, csak épp nem is sejtettem, hogy ismerem az autó egyik utasát...
Mégiscsak színházi jegyszedő szeretnék lenni, légyszi légyszi...
Meg van írva elõre?
VálaszTörlésSzerintem igen. Egyre többször van ez az érzésem.
VálaszTörlés