kedd, szeptember 02, 2008

Sorsfordító dolgok...

.. történnek velem mostanában, vagy ha nem is fordítják, de legalábbis irányítják életem szekerét valami olyan irányba, aminek a végcélja ugyan még ismeretlen, de 30 év múlva biztos nagy bölcsen rábólintok, hogy "igen, ennek pont így kellett lennie, mostmár értem..."
Úgy tűnik, ma eldőlt a következő pár évem is, és számos tanulsággal is járt ez a nap:
1. a meszelés mostanában jobban megy, mint a tanulás - hja, ennyi rengeteg év kimaradás után (pontosan kettő, ha jobban utánaszámolok) az agysejtjeim nehezen akaróznak visszaállni memorizáló/koncentráló/felidéző üzemmódba. Kemény harcok folytak emiatt az elmúlt héten a tudatom és tudatalattim között... Szóval megfontolandó, hogy talán jobb lenne inkább a meszelés-bizniszben befutható karrieremet építgetni, valószínűleg jövedelmezőbb is lenne, mint a jelenlegi... :)
2. lehet, hogy a RedB*ll ébren tart és szellemileg élénkít (legalábbis ezt írja a betegt..- izé, a vásárlóknak szánt tájékoztatón), de olyan pihentető álmot csak otthon aludtam a hegyi levegőn, mint az elmúlt estéken a 10-kor elfogyasztott stimuláló ital után... Tehát marad a jó öreg kávé, finomabb is, és olcsóbb is - ha már az sem tart ébren... :)
3. a szüleim és többi szeretteim drukkolása csodákra képes. Lassan ideje lesz ráállítani őket a Nobel-díj projektre, és akkor minimális energiabefektetéssel beírhatom magam a történelembe. Bár tudja a szösz, ha a díjhoz egy kis házikót is adnának egy nyugodt környéken, nem ragaszkodnék, hogy beírjanak a nagykönyvbe...;)
4. és ezek után a sorsfordító események után, amikor végre leszálltam a buszról (sikerült egy megállóval tovább menni), és hazabandukoltam, rájöttem, hogy a zoknikat egy ilyen nap után is csak nekem kell kimosni...

Talán nem is változott ma semmi...

3 megjegyzés:

Betond írta...

Aludni jó (lenne)! Kipróbálom, hátha nálam is működik. :)

Vera Linn írta...

hat ... ilyen nap utan mar biztos nem alltam volna neki zoknit mosni :P

Cserebogi írta...

Hja, nagy úr a szükség... ;)