téli álmot alszom

... vagy nem is, csak egyszerűen nem jut már energiám/időm a blogra. Lehet, hogy ütött az óra. Hát így.

nincsen kedvem... :)

azért időnként mégis megteszem.

a két hétvége alatt...

... ameddig beköltöztem a régi szobámból az újba, egészen megkedveltem az új szobácskámat. :) egy kis hatékony segítséggel sikerült mindent optimalizálni, elérhető közelségben vannak a könyvek, papírok, nyomtató, osztály, civil ruha... talán a hazamenetelek időpontja is előbbre hozható ezáltal (de ha már a munkámat valamivel hatékonyabban el tudom látni, már az is nagy előrelépés).

miért is...?

... épp meg akartam örökíteni a blogon egy igen kellemetlen mai élményemet, aztán rájöttem, hogy évek múlva erre pont nem szeretnék emlékezni. :)

... nézzük a jó oldalát a felejtésnek. :)

csak akkor tűnik fel...

... mennyi mindent össze lehet gyűjteni majdnem egy évtized alatt a munkahelyi szobádban, amikor egy hétvégéd van összecsomagolni költöztetés előtt (nem, nem munkahelyet váltok, csak kicsit közelebb kerülök az osztályhoz). Fele akkora helyre költözöm, így mérlegelni kell, hogy túlélő virágaim kövessenek vagy maradjanak - egy jobb lét reményében. Még nem dőlt el a kérdés, előbb megnézem, hogy a kinyitható ágyacskám befér vagy sem, mivel az ügyeletes orvosi szoba romantikáját egyre rosszabbul tolerálom.

Mindenesetre elkezdek keresgélni a neten valami csinos kis halálfejes tiltótáblát Belépni tilos felirattal. És még azon is gondolkozom, hogy a telefont beköttessem-e ebbe a szobába. Ha mégis, a szám vélhetően nem lesz publikus.

Kicsit emberkerülő és írásra alkalmatlan hangulatban vagyok... talán egyszer ez is elmúlik.