.... kicsit a naptáramat, hogy felidézzem, mi minden is történt velem 2016-ban, rájöttem, hogy ez az év így visszatekintve nagyon mozgalmas és szép volt és igazán nem lehet okom panaszra.
Eljutottam több városba is, ahol korábban még soha nem jártam (ilyen volt például Lisszabon és Lipcse), voltam nagy kedvencekben is (például Firenze és London), és még akkor is, ha munka vitt ezekre a helyekre, 1-2 titkos órát azért kiszakíthattam magamnak és élvezhettem egy kicsit az új/más világot. Voltam egy nagyon szép és meghitt esküvőn és voltam egy barátnőm kislányának a keresztelőjén.
Voltam otthon és legalább olyan szép helyeken jártam, mint a nagyvilágban.
Találkoztam a volt évfolyamtársakkal és a volt osztálytársaimmal, és úgy vettem észre, hogy a nagy többség nem sokat változott, de gyakorlatilag mindenki előnyére az elmúlt évek- évtizedek alatt.
Volt izgalom is a szüleimmel kapcsolatban, de a Jóisten szerencsére vigyázott most is rájuk, ha már én gyakorlatilag képtelen vagyok.
Voltak napok (kb heti 5-6x), amikor nehéz volt felkelni és bemenni dolgozni (általában elsőként beérni és utolsóként hazamenni), de kb ugyanennyiszer rádöbbenni, hogy én ezt nem tudom másképp csinálni, ennyi munka mellett, ennyi elvárással szemben (amelyek közül a leggonoszabbakat én támasztom magammal szemben).
Voltak olyan betegeim, akiktől sokat tanultam és akiket megkönnyeztem, és voltak olyanok is, akik továbbra is nyitva tartják a kérdést, hogy akarom-e én ezt az orvososdit egy életen keresztül játszani...
A felelősség nem lett sajnos kevesebb, hanem ugrásszerűen növekedett, sajnos a munka mennyiségével párhuzamosan (ha valamit választhatnék, hogy ebből az évből kihagyhassak, akkor ez lenne az), egyelőre próbálok helytállni, és az új csapat úgy tűnik, hogy ebben próbál ténylegesen is segíteni.
Volt magamhoz képest rengeteg filmnézés és moziba járás és rengeteg gyalogosan megtett kilométer (éljenek a túrák, télen- nyáron, egyszer majd összeszámolom - eltévedésekkel együtt :) ), volt hozzá társaság és szilárd elszántság, hogy ne hagyjanak négy fal között megdohosodni.
Volt szokásos nyaralás a tesómékkal és volt ennek kapcsán első külföldön megtett hosszú autózás Szöszikével, gyakorlatilag nagyobb meglepetések nélkül. Ezt megelőzően és ezt követően azért volt számos meglepetés is Szöszikéhez köthetően, fogalmazzunk úgy, hogy lassan már tényleg azt hiszem, hogy a balesetet leszámítva végigvettük a lehetséges problémákat (remélem nem most szóltam el magam).
Voltak persze nagyon szomorú események is, például egy osztálytársam halála, ami rádöbbentett arra, hogy az Élet többet nem kímél, mert még "túl fiatalok vagyunk" - mi lettünk az aktív felnőtt korosztály, ahol már vannak betegségek és vannak pillanatok alatt bekövetkező tragédiák. És nincs mentség, nincs kifogás, és nem mindig van lehetőség újratervezésre.
És hogy mit szeretnék 2017-ben? Leginkább a Szeretteimnek és mindenkinek egészséget, és persze legyen Világbéke - de tényleg. Minden egyéb pótolható.
