évbúcsúztató

... egy teljes napom van arra, hogy magamban elmélyedve, csendben visszatekinthessek az elmúlt egy évre, végigvegyem, hogy mi mindent szerettem volna, és ezekből mi valósult meg és mit kellene másképp tennem, hogy a jövő év még boldogabb legyen...

... remélem az osztályos betegek is szeretnék az elmélyülésemet és nem zavarnak meg benne... :)

Egészségben, boldogságban, szeretetben és szabadidőben gazdag 2017-es évet kívánok Mindenkinek! :)

napi fél óra plussz

... lassan ki kell jelöljek napi félórát arra, hogy a betegeimnek emailben válaszoljak. Ugyan nem szoktam nekik megadni az email címemet (és van erre intézményünknek kijelölt email címe is egyébként, amit valakinek a feladata naponta megnézni és nem nekem), de az internetről levadásszák és lelkesen írogatnak is, például, hogy épp készül leesni az ujjuk, vagy vesegörcsük van, vagy lázasok és mit tegyenek, vagy nem jó nekik ez meg az az időpont és adjak nekik újat.....

... és az még a jobb változat, amikor emailt írnak, a facebook-on kapott üzenetektől még jobban borsózik a hátam...

... úgy tűnik, nem félnek tőlem eléggé...

... ezen sürgősen változtatni kell.

(sátáni kacaj, aztán vissza a papírmunkához).

távoli jövő...

... a tesóm szerint ha továbbra sem használok csúnya szavakat a blogomban és néha írogatok a hétköznapjaimról, akkor jó eséllyel 50 év múlva szentté avatnak.... :) az én tesómnak szokás szerint érdekes elképzelései vannak a jövő(m)ről... :)

... a végén még kénytelen leszek elkezdeni csúnya szavakat írogatni, bár a való életben is a "basszus" és időszakosan a "cseszegetni" a legerősebb, amit használok...
... vagy már ez így leírva is elég, hogy elessek a megdícsőüléstől ...?

Áldott Karácsonyt kívánok...

... szeretetben, békességben, szeretteitek között töltve..

posted from Bloggeroid

... és már a negyedik gyertya ég...

... én pedig agyilag kb idén Húsvét után két nappalnál tartok.

... a karácsonyi hangulat még várat magára, remélem azért még idén rámtalál...

... némileg rontja a helyzetet a Szentestéig elintézendő munkahelyi feladatok végtelen listája.

... nem mellesleg...

.... megtudtam Brian Tracy jutubicára felrakott hanganyagából, hogy A típusú személyiségem van, eltiprok mindenkit, aki veszélyezteti a karrieremet, ami mindennél fontosabb, mindenki utálni fog egy adott ponton, sohasem leszek boldog, korán fogok szívinfarktusban meghalni és amúgy is a pokolra kerülök.

... jobban belegondolva, lehet, hogy ha úgyis mindegy, kőbe van vésve a sorsom, akkor legalább a virágaim éljék túl, legyen nekem is bár egy jócselekedetem az életben.

megyek és kirúgom az ablakot.

... azért ugye... ?

... amióta (kb 8 év után) megjavították a munkahelyi szobámban az ablakot és végre nem fagyok meg (már egy radiátor is beköltözött velem ezen a télen), most a virágaim készülnek kinyiffanni (a karácsonyi kaktusznak pl szerintem kampec és a Mikulásvirág is vélhetően követi a sorban, pedig az kerek egy évig bírta eddig nálam, ami szerintem családi rekord is egyben ;) )...

De azért ugye értem nagyobb kár lenne, és mégse rontsam el csak ezért az ablakot...?

a szabadság...

... pont jó arra, hogy délben már eljöjjek a munkahelyemről, aludjak 2 órát, majd este 11-ig cikket írjak, méghozzá nem is feltétlenül azt a részét, amiért én vagyok a felelős.

... egy kicsit elgondolkoztam, hogy holnap bemenjek-e szabadságolni, de aztán egy nagyfőnöki email eldöntötte a kérdést.

hüpp.

de 12-nél tovább tényleg nem akarok maradni, ne én legyek a lúzer, aki szokás szerint legtovább bennmarad.